Lasagne

Lasagne
Más névenLasagne al forno
Típusrakott tésztaétel
Nemzet, országOlaszország
Alapanyagok
A Wikimédia Commons tartalmaz Lasagne témájú médiaállományokat.

A lasagne, vagy eredeti nevén lasagne al forno, egy olasz rakott tésztaétel. Főbb összetevői a tésztalapok, valamilyen ragu, vagy zöldség, besamelmártás és sajt.

Története

Apicus De re coquinaria című szakácskönyvében már szerepel egy rétegezett tésztaétel, amelyben a tésztarétegekre mint laganum hivatkozik. A középkori Firenzében a foglalkozások között sorolják fel az Arte dei cuochi e dei lasagnari (szakácsok és lasagna-készítők művessége), Genovában oklevélben említenek egy bizonyos Gualtiero lasagnarust. A következő, már középkori szakácskönyvi említése (De lasanis) egy, az Anjouk nápolyi udvarában a 13. században íródott szakácskönyvben, a Liber de Coquina (A főzés könyve) két, 14. századi kódexben fennmaradt átiratában található meg. Az itt leírt étel sajttal és fűszerekkel megszórt, főtt tésztalapokat ír le. Hasonlóan II. Richárd angol király udvari receptgyűjteményéhez, a Forme of Cury-hez, amiben loseyns (ejtsd [lázán]) a neve. A következő évszázadokban a szakácskönyvek a tészta húslevesben főzését, majd főtt hússal és sajttal rétegzését ajánlják. 1634-ben az "apácák töltött lasagnája mozzarellával és vajjal" (Lasagne di monache stufate, mozzarella e manteca) receptje már a mai lasagnéra hasonlít, főleg, hogy a recept kemencében összesütött, rakott tésztáról szól. Az első paradicsommal készült lasagne receptje 1881-ben jelent meg.

Elkészítése

Az alapváltozat gyúrt tésztalapokból készül, amely lehet tojásos, vagy durumbúzából készült, tojás nélküli. A világszerte legelterjedtebb bolognai verzió esetén apróra vágott hagyma, pancetta szalonna, darált hús és paradicsom összefőzésével készült raguval, valamint besamel mártással rétegezik, majd mozzarella sajttal megszórva sütőben sütik. Más változatokban a besamel mellett spenóttal és ricottával, vagy más zöldségraguval rétegezik a tésztát. Meg kell jegyezni, hogy Olaszországnak szinte minden régiója rendelkezik saját változattal.

A modern csúcsgasztronómia előszeretettel használ vékonyra szeletelt zöldségeket a tésztalapok helyett.

Jegyzetek

  1. ↑ Apicus. "De re coquinaria". 2010. április 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. március 19.
  2. ↑ Alberto Capatti – Massimo Montanari: Italian cuisine: a cultural history. Áine O'Healy. New York: Columbia University Press. 1999. 57. o. ISBN 0-231-50904-9 Hozzáférés: 2021. március 19.
  3. ↑ Liber de Coquina : das Buch der guten Küche. Robert Maier. 1. Aufl. 2005. ISBN 3-937446-08-7 Hozzáférés: 2021. március 19.
  4. ↑ "Liber de coquina". Justus-Liebig-Universität Gießen (német nyelven). Hozzáférés: 2021. március 19.
  5. ↑ "Forme of Cury". www.gutenberg.org. 1390. Hozzáférés: 2021. március 19.
  6. ↑ Giovanni Battista Crisci: Lucerna de corteggiani oue in dialogo si tratta diffusamente delle Corti cosi de venti quattro officii nobili come de la varietà de cibi per tutto l'anno e ciascuna domenica et altri banchetti diuisa in sei capitoli. Opra di Gio. Battista Crisci .. 1634. 74. o. Hozzáférés: 2021. március 19.
  7. ↑ Francesco Palma (1991.) [1881.]. Il Principe dei Cuochi (olasz nyelven). Bellini Editrice. {{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó); Check date values in: |year= (súgó); Unknown parameter |subtitle= ignored (súgó)CS1 karbantartás: year (link)
  8. ↑ "Lasagne al forno". Bűvös Szakács. 2015. augusztus 29. Hozzáférés: 2021. március 19.
  9. ↑ Anna Del Conte: Gastronomy of Italy. Revised edition. 2013. ISBN 978-1-86205-958-0 Hozzáférés: 2021. március 19.
  10. ↑ "Lasagne kecskével vagy báránnyal". Bűvös Szakács. 2014. április 16. Hozzáférés: 2021. március 19.