Lecitin

A lecitin általában egy keveréket jelöl, mely glicerolipidekből, trigliceridekből, és foszfolipidekből (foszfatidil-kolin, foszfatidil-etanol-amin, foszfatidil-inozit) áll. A biokémiában általában csak a foszfátkolin megnevezésére használják, mely a tojássárgában legnagyobb mennyiségben megtalálható foszfáttartalmú szerves vegyület. A lecitint nagy mennyiségben és nagy tisztaságban állítják elő élelmiszeripari és gyógyszerészeti célokra.

Neve a görög lekithosz (λέκιθος = tojás sárgája) szóból származik, melyben nagy mennyiségben található.

Élettani jelentősége

Az emberi szervezetben a vastagbélben található bélnedv fontos összetevője a foszfátkolin, mert meggátolja egyes baktériumok elszaporodását. Például a krónikus fekélyes vastag- és végbélgyulladásban (colitis ulcerosa) szenvedő emberek vastagbelében sokkal kevesebb a foszfátkolin, mint az egészséges emberek esetében.

Élelmiszeripari alkalmazása

A lecitin a sejtmembránban is megtalálható, könnyen lebontható, nem mérgező vegyület. Fő forrása a szójaolaj, de napraforgóolajból is előállítható. Élelmiszerek esetében tartósítószerként, emulgeálószerként és stabilizálószerként E322 néven használják.

A szójababból származó lecitin fő összetevői a következők:

• 33-35% szójabab olaj
• 20-21% foszfatidilinozitolok
• 19-21% foszfatidilkolin
• 8-20% foszfatidil-etanol-amin
• 5–11% egyéb foszfatidok, beleértve a foszfatidil-szerint
• 5% szabad szénhidrát
• 2-5% szterol
• 1% nedvesség

Jegyzetek

Források

• http://www.food-info.net/uk/e/e322.htm
• Introduction to Lecithin Archiválva 2020. november 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (University of Erlangen)
• FDA Industry guideline for soy lecithin labeling
• Phosphatidylcholine info
• A lecitin hatása, mellékhatásai