Pályafutása
A fia, Herbert szerint művésznevét La Marsa, egy tunéziai kikötőváros ihlette. A párizsi rendőrségi prefektúra archívuma szerint Franciaországban a „Jacqueline” volt a keresztneve. Soha nem szerezte meg a francia állampolgárságot.
1914-ben hozzáment Louis A. Gassionhoz. 1915. december 19-én kislánya született, Édith Giovanna Gassion, később Édith Piaf lett. Nem tudott gyermekről gondoskodni, édesanyjára, Emma Saïdra bízta a babát, aki elhanygolta. Édith-et 1917-ben elhanyagolás miatt elvették tőle.
Herbert Gassion később anyjáról azt mondta, hogy
„
...nagyszerű művész volt, de olyan, aki nem tudta megragadni a lehetőségeit… Énekelt a Chat Noirban, a Mikadóban… de kisiklott, ez finoman szólva.
”
Egy korabeli újságíró a hangját telt és mély, rekedtes akcentusunak írt le.
Line Marsa az 1930-as években a Le Monocle, egy híres párizsi leszbikus éjszakai klub egyik vonzereje volt. Az anarchista újságíró, May Picqueray szerint időnként meglátogatta a Liberté újság szerkesztőségét. Picqueray úgy emlékezett rá, mint „tehetséggel és őszinteséggel teli művészre... koromfekete hajával, nagy orrával és nevető szájával”.
Line Marsa neve számos Emma Liébel által komponált dalban szerepel. Pályafutása első éveiben nemcsak dalokat adott elő, hanem monológokat is bemutatott a színpadon.
Neve az 1926. júliusi Olympia programplakátán szerepel.
Kabaréban már 1916-ban fellépett a Chez Mayolban, majd 1919-20-ban az algíri Casino Music Hallban, és 1923 októberében a toulouse-i Théâtre des Nouveatésben. Párizsban fellépett a Petit Casinóban, a Concert Pacrában, a Concert-Ciné-Palace-ban és az Olympiában 1925. februárjában, 1926. júliusában Fréhel, Max-Rogé és Doumel társaságában és 1927. novemberében, majd 1934-ben a montmartre-i Caveau de la République-ban és a Chez Lulu-ban.
Később utcán kezdett énekelni. Vidéki turnékon is részt vett, nevezetesen a Le Havre-i Folies Bergère-ben. Visszatért Párizsba, hogy olyan kabarékban énekeljen, mint a La Bohème a Place du Tertre-en, a Les Quat'z'Arts a Montmartre-on, a Le Bal de L'Abbaye a 8 rue de Puteaux-ban, a Le Jockey, a La Gaieté Montparnasse, a Les Folies Belleville, a Le Liberty's, a La Boule Noire.
1941 májusában, négy évvel halála előtt, interjút adott Nicole Morannak a Les Vedettes magazinnak, ahol az újságíróval közösen ápolták legendáját, és lánya, Édith Piaf legendáját (amely azt állította, hogy egy lámpaoszlop tövében született). Akkoriban egyedül élt egy szerény párizsi lakásban, abban a reményben, hogy visszatérhet a színpadra. A Les Vedettes szerint akkor Line Marsa 10 éve nem énekelt. Azonban léteznek olyan apró nyomatok az 1930-as évekből, amelyeken szerepel a neve. Továbbá színpadon is látható volt, például a marseille-i Petit-Castellane-ban 1930-ban.
A német megszállás alatt többször is bebörtönözték „utcai éneklésért”. Az 1943-ban a börtönéből lányának, Édithnek küldött levelek erről nem sokat árulnak el. Keveset tudunk életének erről a titokzatos és sötét időszakáról a második világháború alatt.
Line Marsa 1945. február 6-án, 49 éves korában halt meg. Sírját ma egy másik család foglalja el.
