Loggia

A loggia (olasz szó; magyaros írásmóddal: lodzsa) az építészetben hagyományosan "pillérekre vagy oszlopokra támaszkodó, nyitott, árkádos csarnok." vagy "Félig nyitott, árkádos csarnok vagy valamely épület falához simuló oszlopos - boltíves galéria. A hagyományos értelemben a loggia lehet önálló építmény is vagy megjelenhet egy- vagy többszintes elrendezésben épületek homlokzatán. Ennél lényegesen szűkebb a loggia ma használatos fogalma.

A loggia hagyományos fogalma

A loggia a gótikus építészetben jelent meg először, pl. a velencei építészetben, majd a reneszánsz korában Olaszországban és más országokban is egyre szélesebb körben elterjedt mind egyházi, mind világi épületeken. A magyar reneszánsz építészet máig megőrzött remeke a Perényi-loggia a sárospataki Rákóczi-várban. A dunántúli késő reneszánsz várkastélyok uralkodó formai eleme lett a loggia, amely a soproni tűztornyon és lakóházakon is megjelent.

A loggia mai fogalma

A loggia mai értelmezésben lakóépületek erkélyszerű, ám a fal síkjából nem kiugró része - leginkább a az épülethomlokzatba bemélyedő nyitott térrész neve. Magyar jogszabályi meghatározás szerint " az épület homlokzati síkján belül lévő, három oldalról falakkal, alulról és felülről födémekkel határolt, helyiséghez közvetlenül csatlakozó külső tartózkodó tér."

Források

Művészeti kislexikon. Akadémiai Kiadó, Bp. 1973.

Jegyzetek

↑ lásd pl. Magyar - olasz szótár. Akadémiai, 2000. 620. old.
↑ Művészeti kislexikon 344. old.
↑ Művészeti lexikon 101. old.
↑ Magyar nagylexikon 12. kötet 210 - 211. old.
↑ Magyar nagylexikon 12. kötet 211. old.
↑ OTÉK 82. pont
↑ az OTÉK-ban "loggia" írásmóddal

Kapcsolódó szócikkek

[1] ásd pl. Magyar - olasz szótár. Akadémiai, 2000. 620. old.

[2] Művészeti kislexikon 344. old.

[3] Művészeti lexikon 101. old.

[4] Magyar nagylexikon 12. kötet 210 - 211. old.

[5] Magyar nagylexikon 12. kötet 211. old.

[6] OTÉK 82. pont

[7] z OTÉK-ban "loggia" írásmóddal