Louis Kahn

Louis Kahn
SzületettItze-Leib Schmuilowsky
1901. február 20.
Kuressaare
Elhunyt1974. március 17. (73 évesen)
Pennsylvania Station
Állampolgársága
GyermekeiNathaniel Kahn
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Római Díj
  • Fellow of the American Institute of Architects
  • Frank P. Brown Medal (1964)
  • Golden Plate Award (1970)
  • Royal Gold Medal (1972)
  • Rokach Award (1984)
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeMontefiore Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Kahn témájú médiaállományokat.

Unitárius templom (Rochester)

Louis Isadore Kahn (született: Itze-Leib Schmuilowsky, Kuressaare, Orosz Birodalom, 1901. február 20. – New York, 1974. március 17.) amerikai építész, várostervező, egyetemi tanár. Az 1955 és 1975 közötti évek kiemelkedő építésze, főleg középületeket tervezett.

Pályafutása

Szegény zsidó családban született. Három éves korában súlyosan megégett az arca, s ennek nyomai élete végéig megmaradtak. Öt éves volt, amikor családja kivándorolt az Egyesült Államokba. Philadelphiában telepedtek le a zsidó negyedben. Lehetséges, hogy a feléjük áradó antiszemitizmus miatt változtatta meg az apa a családi nevüket a német hangzású Kahnre.

1920-ban kezdte meg tanulmányait a University of Pennsylvania School of Design-ban, tanára a francia származású Paul Philippe Cret volt, aki a Beaux-Arts építészet szellemében oktatott. 1924-ben építészmérnöki diplomát kapott. Kezdetben egy városépítészeti irodában volt műszaki rajzoló. Az 1926-ban a Philadelphiában rendezett világkiállítás tervezésében is részt vett. 1928-ban Európába utazott.

A nagy gazdasági világválság alatt jelentősen visszaestek az építkezések. 1932-ben harminc munkanélküli építésszel és mérnökkel felmérte Philadelphia lakásviszonyait. A New Deal keretében lakásokat terveztek, tanulmányt készítettek várostervezésről, a nyomornegyek szanálásáról, új konstrukciós módszereket kutattak. 1942 és 1947 között 55 épülettervet készített két építész kollegájával. 1947-ben a Yale Egyetemen kezdett tanítani.

1950–51-ben a római amerikai akadémiára (American Academy in Rome) kapott meghívást. Itt fordulóponthoz jutott a karrierje. Megtekintette az olasz városok középkori részeit, a római Pantheont, Caracalla termáit, Tivoliban a Villa Adriánát, a Parthenónt Athénban, piramisokat Egyiptomban. Ezután a vissza az alapokhoz jelszóval kezdte megteremteni saját stílusát.

1957-ben kezdett tanítani a Pennsylvaniai Egyetemen. Ötleteit, gondolatait átadta tanítványainak, és műveiben költői és filozofikus nyelven megörökítette azokat. Tanítványa volt többek között Moshe Safdie és Robert Venturi.

Projektjeivel egyéni kifejezésmódot teremtett, ami eltávolodott a korszak dogmáitól, nevezetesen a nemzetközi stílustól. Érdekelték a strukturális és geometrikus kutatások, amelyek segítségével pontos tervrajzot készített. Fontos volt számára a falak vastagsága, a fény. Részt vett korának nagy építész vitáiban, amelyek a monumentalitásról, hitelességről, és a közösségről szóltak.

Szívinfarktusban halt meg a New Yorkban, a Pennsylvania Station mosdójában.

Galéria

Jegyzetek

  1. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  2. 1 2 "www.arhliit.ee/uudised/artiklid/4435/".
  3. 1 2 "abART". Hozzáférés: 2021. április 1.
  4. ↑ "arch-pavouk.cz/index.php/architekti/1174-kahn-louis". Hozzáférés: 2023. május 7.
  5. 1 2 "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
  6. ↑ "Arkitekter verksamma i Sverige". 2014. július 11.
  7. ↑ pioneer/louis-i-kahn, 2025. szeptember 8.
  8. ↑ "Museum of Modern Art online collection" (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. december 4.
  9. ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. október 10.
  10. ↑ "Megépülhet hg.hu: Louis Kahn utolsó műve 2007. augusztus 22". 2013. április 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. január 6.
  11. ↑ Paul Comstock (2007). "An interview with Louis Kahn biographer Carter Wiseman" (angol nyelven). California Literary Review. 2011. július 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. március 20.

Források