Mag

A „Mag” lehetséges további jelentéseiről lásd: Mag (egyértelműsítő lap).

A mag (semen) a virágos növények (Spermatophyta) a magkezdeményből fejlődő szaporítószerve. Nyugalmi állapotában a mag belsejében a maghéjjal (integumentum) és a táplálószövettel (endospermium) körülvett csíra (azaz embrió) található. Ha a körülmények megfelelőek, megkezdődhet a csírázás.

Kialakulása

A mag a növényvilág legfejlettebb szaporítórendszere. Kialakulása először a devon korszakban történt meg, elsőként a magvaspáfrányoknál (Pteridospermatophyta). Kialakulásának magyarázata a következő:

• A heterospórás harasztok ivarilag és morfológiailag elkülönült spórákat hoztak létre. A nagyobb volt a női jellegű makrospóra, a kisebbik a hím jellegű mikrospóra. Az előbbiből női ivarszerveket (archegonium) fejlesztő előtelep, a makroprotallium, az utóbbiból a hím jellegű mikroprotallium alakult ki, anterídiumokkal (hímivarszerv).
• A fejlődés folyamán a makrospóra nem hagyta el a spóratartóját (sporangium), hanem abban maradt, és a sporangium fala szorosan ránőtt a makrospórára. A makrospóra többé nem hagyta el az anyanövényt, hanem azon, annak védelmében fejlődött előteleppé, protalliummá, és itt alakult ki az archegónium is. A magvas növények esetében a makrospóra a központi embriózsák (nucellus).
• A maghéj (integumentum) kialakulása ma sem tisztázott, valószínű, hogy az ősharasztok hajtásrendszeréig vezethető vissza: a telómák körülnőtték a központi sporangiumot, miközben a többi sporangium elcsökevényesedett, majd teljesen el is tűnt.
• A megtermékenyítés után az archegóniumban lévő petesejt embrióvá alakul, mely a magvas növények esetében dipólusos; a csúcsi részben lévő ős-merisztéma (ős-osztódószövet) hozza létre majd a hajtásrendszert (szár és levelek), ez az ún. rügyecske; vele átellenben a gyökérrendszert kialakító merisztéma működik, ez az ún. gyököcske. Az embrió a magban lévő magfehérjéből (endospermium) táplálkozik, melynek kialakulása a nyitvatermők és a zárvatermők között jelentős különbséget mutat: a nyitvatermőknél az endospermium maga a megtermékenyítés előtt kialakult protallim, benne valódi archegóniumok vannak. A zárvatermőknél az archegóniumok a petesejt segédsejtjeire redukálódtak, az endospermium az embriózsákban lévő kétszeres kromoszómaállományú központi magból alakul ki, melyet a pollenben lévő vegetatív mag termékenyít meg. A nyitvatermők endospermiuma ezért elsődleges (primer) és kétszeres kromoszómaállományú (2n), a zárvatermőké másodlagos (secunder) és háromszoros, triploid kromoszómaállományú (n [vegetatív mag] + 2n [nucelluszmag] = 3n). A tápanyagokat a sziklevelek raktározzák és adagolják az embrióhoz a csírázás folyamán.

  

Felhasználása

A mag emészthető tápanyagokban gazdag, koncentrált élelmiszer. Szerves anyagainak emészthetősége 80% fölötti. Szénhidráttartalmának jelentős része keményítő. Kevés benne a rost; főként cellulózból és pentozánokból áll. A nyersfehérje nagy része valódi fehérje, aminek biológiai értéke fajonként igen eltérő. A nyers zsír többsége neutrális zsír. A nyers hamuban sok a foszfor, közepes a kálium és a magnézium, kevés a kalcium és a nátrium. A maghéj a B12 kivételével valamennyi B-vitaminból sokat tartalmaz; a csírában sok az E-vitamin.

Fentiek okán a magvak közvetlen felhasználásának két fő fajtája:

• élelmezés,
• takarmányozás.

Külön termelik a vetőmagokat, a dísznövények magvait stb.

Források

• Soó Rezső-Haraszty Árpád-Hortobágyi Tibor-Kiss István-Simon Tibor: Növénytan
• Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
• Georgikon: Takarmányozástan II. Archiválva 2021. május 22-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Mag témájú médiaállományokat.

• Magolajok
• Magok csíráztatása