Magadha állam i.e. 600 körül, mielőtt területe kibővült.
Magadha (szanszkrit: मगध; Magadha) a második urbanizációs időszakban a tizenhat Mahádzsanapada (szanszkrit: "Nagy ország") illetve az ősi India egyik királysága volt. A régiót több dinasztia is uralta, amelyek háttérbe szorították, meghódították és beolvasztották a többi államot. A királyság központja a Gangesztől délre, a mai Bihár állam területén volt. Legelső fővárosa Radzsagriha (ma Rádzsgír), majd Pátaliputra (ma Patna) volt. Radzsagrihát kezdetben 'Girivriddzsának' nevezték és csak Adzsatasatru uralkodása idején vette fel az új nevet. Magadha területe a Liccsavi és az Anga királyságok leigázása után kiterjedt Bihár és Bengália jelentős részére, majd Uttar Prades és Orisza területeire is. Az ősi Magadha királyság sűrűn szerepelt a dzsaina és a buddhista szövegekben. Szintén szerepel a hinduRámájana, Mahábhárata és a Puránák szövegeiben. A védikus szövegek már az i.e. 600 előtt is említik Magadha államot törzsi királyságként.
A magadhai embereket legkorábban az Atharvavéda említi, ahol együtt szerepelnek az angákkal, gandháraiakkal és a mudzsavatokkal. Magadha fontos szerepet játszott a dzsainizmus és a buddhizmus fejlődésében. A Harjanka, Nanda, Maurja, Sunga és a Gupta birodalom magja volt. Ezekben az ősi birodalmakban virágzott a tudomány, a matematika, az asztronómia, a vallás és a filozófia és ezt a korszakot nevezik az "indiai aranykornak". A Magadha királyságban voltak köztársasági közösségek mint például a Radzsakumara. A falvaknak saját gyűlésük volt és saját helyi vezetőik, akiket gramakának neveztek. Az államvezetés végrehajtói, törvényhozói és katonai autonómiával rendelkezett.
Földrajz
Magadha területét a terjeszkedése előtt északon a Gaṅgā, nyugaton a Son, keleten pedig a Campā folyók határolták, déli határát pedig a Vindhya-hegység keleti vonulatai alkották. A kezdeti Magadha-királyság területe így a mai indiai Bihár állam Patna és Gaja körzeteinek felel meg.
Az elméleti Nagy-Magadha régió magában foglalta a Gangesz keleti síkságának szomszédos területeit is, és sajátos kultúrával és hittel rendelkezett.
Történelem
Védikus kor
Az Atharvavédában (5.22) (kb. i. e. 1200–900) a magadhaikat az angákkal, a gandharikkal és a mudzsavátokkal együtt olyan nem-védikus törzsek között sorolják fel, amelyek a Kuru-Pancsála kulturális térségén kívül helyezkedtek el.
Kikata királyság
Egyes kutatók a Rigvédában (3.53.14) említett Kīkaṭa törzset – uralkodójukkal, Pramagandával együtt – a magadhák őseinek tartják, mivel a későbbi szövegekben a „Kikata” megnevezést Magadha szinonimájaként használják. Az Atharvavédában szereplő sorokhoz hasonlóan a Rigvéda is ellenséges törzsként említi kikata népét, akik a brahmanikus India határvidékén éltek, és nem végezték a védikus szertartásokat, Michael Witzel, német-amerikai kutató azonban azzal érvel: „helytelen kikata királyságot Magadhán belül elhelyezni, mivel a Rigvédában területüket egyértelműen Kuruksetra déli részén, Rádzsasztán keleti részén vagy Madhja Prades nyugati részén írják le, Magadha pedig a Rigvéda földrajzi látókörén kívül esik”.
Brihadrata dinasztia
A Puránák szerint a legendás Brihadrata-dinasztia volt Magadha első uralkodócsaládja.
A Mahádzsanapada kora
A második városiasodás
A második urbanizációnak nevezett folyamat nagy része i. e. 500-tól kezdődően Nagy-Magadhában zajlott le, és itt keletkezett a dzsainizmus és a buddhizmus is.
A Harjanka dinasztia uralma
Magadha korai uralkodóiról kevés biztos információ áll rendelkezésre. A legfontosabb források a buddhista páli kánon, a dzsain Agamák és a hindu Puránák. Az ókori Magadha királyságot a Rámájana és a Mahábhárata is említi. A dzsainista és buddhista források alapján úgy tűnik, hogy Magadha felett a Harjanka-dinasztia uralkodott mintegy 130 éven át, i. e. 543-tól 413-ig, bár a dátumok bizonytalanok, és jelentősen későbbi időpontra is utalhatnak.
A dinasztia két nevezetes uralkodója Bimbiszára (más néven Srenika) és fia, Adzsátasatru (más néven Kunika) volt, akiket a buddhista és dzsain irodalomban Buddha és Mahavira kortársaiként említenek. Később Magadha trónját Mahapadma Nanda, a Nanda-dinasztia alapítója (kb. i. e. 345 – kb. i. e. 322) foglalta el. Állama Észak-India nagy részét uralta. A Nanda birodalmat Csandragupta Maurja, a Maurja birodalom alapítója (kb. i. e. 322–185) döntötte meg.
Mahapadma Nanda előtt a hatalom öröklése és Magadha pontos kronológiája tekintetében nagy a bizonytalanság; a különböző ókori szövegek beszámolói (amelyek mindegyike több évszázaddal a szóban forgó korszak után íródott) számos ponton ellentmondanak egymásnak. Ezen felül létezik egy „hosszú kronológia” és egy ezzel ellentétes „rövid kronológia”, amelyet csak néhány kutató fogad el; ez a kérdés elválaszthatatlanul összefügg Buddha és Mahavira életének bizonytalan kronológiájával. Karam Tedzs Szing Szárao a delhi egyetem történésze szerint – aki a „rövid kronológia” híve, amely szerint Buddha élete i. e. 477–397 körül zajlott – becslések szerint Bimbiszára i. e. 457–405 körül, Adzsatasatru pedig i. e. 405–373 körül uralkodott. John Keay történész, a „hosszú kronológia” híve szerint Bimbiszára valószínűleg az i. e. 5. század végén uralkodott, fia pedig az i. e. 4. század elején. Keay szerint az Adzsatasatru halála utáni trónöröklésről nagy a bizonytalanság, valószínűleg azért, mert „egy udvari intrikákkal és gyilkosságokkal teli időszak következett, amelynek során „nyilvánvalóan gyakran cserélt gazdát a trón, és talán egyszerre több trónkövetelő is igényt tartott rá." Ez addig folytatódott, amíg Mahapadma Nanda végül meg nem szilárdította hatalmát a trónon.
A királyság magját a Gangesz déli oldalán fekvő Bihár területe képezte; első fővárosa Radzsagriha (ma Rádzsgír), majd Pátaliputra (ma Patna) volt. Radzsagrihát kezdetben 'Girivriddzsának' nevezték és csak Adzsatasatru uralkodása idején vette fel az új nevet. Magadha területe a Vajjika-szövetség, illetve az Anga királyság meghódításával kiterjedt Bihár és Bengália jelentős részére, majd Uttar Prades és Orisza területeire is.
A Kései Gupta dinasztia – más néven a Magadhai Gupták – a 6. és 8. század között a Magadha-régió, valamint részben Malva régió uralkodói voltak. Nincs bizonyíték a két dinasztia közötti kapcsolatra, és lehetséges, hogy azért vették fel a gupta (védelmező) szót, hogy kapcsolatba hozzák magukat a birodalom uralkodócsaládjával.
Maukharik
A Maukhari dinasztia első ága Magadha területén, Gajá vidékén uralkodott, később Kannaudzs lett a központja. A dinasztiát már a Maurja-korszak óta a Magadha régióhoz kötik. A Maukhari-dinasztiához köthető legkorábbi feliratot Gajában találták egy agyagpecséten, a Kr. e. 3. században készült; a dinasztia jelenléte Gajában egészen a Kr. u. 6. századig dokumentálva van.
A Gupta birodalom összeomlásához vezető események miatt Harivarman, Kannaudzs, az első Maukhari uralkodó valószínűleg nyugat felé vándorolt, hogy saját királyságot alapítson.
A késő középkorban
A 11. századtól a 13. század végéig a Pithipati néven ismert buddhista királyok csoportja uralkodott a Magadha-régió egyes részein. Ezek a királyok Magadhadipati-nak („Magadha urai”) nevezték magukat.
Buddhizmus és a dzsainizmus
Gautama Buddha, a buddhizmus alapítója, életének nagy részét a Magadha királyságban töltötte. Bodh Gajában érte el a megvilágosodást, Sarnathban tartotta első prédikációját, Radzsgrihában tartották az első buddhista zsinatot.
A Kr. e. 6. század előtt már számos sramana mozgalom létezett, amelyek mind az ásztika, mind pedig násztika hagyományokra hatással voltak az indiai filozófiában. A sramana mozgalom rengeteg hindu eretnek hiedelem kialakulásához vezetett, amelyek a lélek fogalmának elfogadásától vagy tagadásától kezdve az atomizmuson, az antinomista etikán, a materializmuson, az ateizmuson, az agnoszticizmuson és a fatalizmuson át a szabad akaratig, a szélsőséges aszkézis idealizálásától a családi élet idealizálásáig, a szigorú ahimsza (erőszakmentesség) és a vegetáriánus életmódtól az erőszak és a húsfogyasztás megengedhetőségéig terjedtek. A Magadha-királyság volt ennek a szellemi megújulásnak a központja.
A dzsainizmust Mahavira, az utolsó és 24. tirthankara után élesztették újjá és állították helyre, aki összefoglalta és újjáélesztette az ősi sramana hagyományok filozófiáit és tanításait, amelyeket az első dzsain Tirthankara, Rishabhanatha állapított meg több évvel ezelőtt. Buddha alapította a buddhizmust, amely királyi támogatást kapott Magadhában.
Johannes Bronkhorst indológus szerint a magadhai kultúra alapvető módon különbözött az indo-árja védikus királyságoktól. Szerinte a sramana kultúrája az általa „Nagy-Magadhának” nevezett területen keletkezett, amely indo-árja volt, de nem védikus. Ebben a kultúrában a kšatriják (uralkodók és harcosok) a brahminok (papok) felett álltak, és ez a kultúra elutasította a védikus tekintélyt és rituálékat. Nagy Magadha szerinte egy kulturális térség volt, amelyet nagyjából azon a földrajzi területen határozza meg, ahol Buddha és Mahavira élt és tanított.
Buddha tekintetében ez a terület nagyjából Śrāvastītól, Kosala fővárosától északnyugaton egészen Rājagrháig, Magadha fővárosáig délkeleten terjedt. Bronkhorst szerint „valóban létezett egy Nagy-Magadha nevű kultúra, amely Patañjali, az ősi nyelvész idejéig (kb. i. e. 150) és azon túl is felismerhetően elkülönült a védikus kultúrától”. Alexander Wynne buddhológus azt írja: „nagy mennyiségű bizonyíték utal arra, hogy ez a védikus árják rivális kultúrája uralta a Gangesz keleti síkságát a korai buddhista korszakban. Az ortodox védikus bráhminok ezért ebben a korai időszakban kisebbségben voltak Magadhában."
A magadhai vallásokat szramána hagyományoknak nevezik, és ide tartozik a dzsainizmus, a buddhizmus és az ádzsivika. A buddhizmust és a dzsainizmust támogatták a korai magadhai királyok, mint például Szrenika, Bimbiszára és Adzsatasatru, az őket követő Nanda-dinasztia (i. e. 345–321) inkább dzsainista volt. Ezek a szramana vallások nem a védikus istenségeket tisztelték, hanem valamilyen formájú aszkézist és meditációt (dzsána) gyakoroltak, és általában kerek temetkezési halmokat (a buddhizmusban ezek a sztúpák) emeltek. E vallások a spirituális tudás révén valamilyen felszabadulást kerestek a születés és halál körforgásából, valamint a karmikus megtorlásból.
Vallási helyszínek Magadhában
A Magadha régióban jelenleg található buddhista helyszínek között két UNESCO világörökségi helyszín is szerepel: a Bodh Gaja-i Mahabodhi-templom és a Nalanda-kolostor. A Mahabodhi-templom a buddhista világ egyik legfontosabb zarándokhelye, és állítólag azt a helyet jelöli, ahol Buddha elérte a megvilágosodást.
Nyelv
A theraváda kommentárokban a páli nyelvet a magadhi nyelvvel, Magadha nyelvével azonosították, és ezt tekintették annak a nyelvnek is, amelyet Buddha használt. A 19. században a brit orientalista, Robert Caesar Childers azzal érvelt, hogy a páli nyelv valódi vagy földrajzi neve a magadhi prákrit volt, és mivel a páli szó „vonalat, sort, sorozatot” jelent, a korai buddhisták kiterjesztették a kifejezés jelentését „könyvsorozatra”, így a páli bhása „a szövegek nyelve” lett a jelentése. A páli nyelv megőrizte néhány keleti eredetű jellegzetességét, amelyeket mágadhizmusoknak neveznek.
A magadhi prakrit a szanszkrit hanyatlását követően kialakult három olyan prakrit nyelv egyike volt, amelyeket színdarabokban használtak. Magadhában és a szomszédos régiókban beszélték, és később olyan modern keleti indo-árja nyelvekké fejlődött, mint a magahi, a maithili és a bhodzspuri.
Magadhából származó történelmi személyek
A Magadha régióból származó fontos személyek közé tartoznak:
Mahákásjapa – Gautama Buddha egyik legfontosabb tanítványa, az i. e. 5. században született a Magadhában található Mahátittha faluban.
Indrabhúti Gautama – brahmin, Vasubhūti gyermeke, a Magadhában található Gorbara faluban született. Őt Mahavira fő tanítványának, egy ganadharának tartják. Testvérei, Agnibhúti és Vájubúti szintén Mahavira ganadharái voltak.
Sáriputra – egy gazdag brahmin gyermekeként született egy Rājagaha közelében fekvő faluban, Magadhában. Maudgaljájanával együtt Buddha két legfontosabb férfi tanítványának elsőjeként tartják számon.
Maudgaljájana – a Magadha területén található Kolita nevű falujában született. Buddha két legfontosabb tanítványának egyike volt. Fiatal korában, mielőtt találkozott mesterével, vándorló aszkéta volt.
Mahávíra – a dzsainizmus 24. tírthankarája. A mai Bihár állam Vaishali körzetében született egy királyi ksatrija családba. 30 éves korában lemondott minden világi kiváltságáról, és aszkéta lett. Pársva utódjának és a Buddha valamivel idősebb kortársának tekintik.
Maitripada – a 11. századi indiai buddhista mahasiddha, akit a mahāmudrā-átadással hoznak összefüggésbe. Magadhában, Jhatakarani faluban született. Kapcsolatban állt a nalandai és a vikramashilai kolostorokkal is.
Djánabhadra – 13./14. századi nalandai szerzetes, aki egy kisebb hatalmú magadhai törzsfőnök gyermekeként született, majd később bejárta Dél- és Kelet-Ázsiát.
Szubhúticsandra – 11./12. századi indiai buddhista szerzetes, Nalandával és Vikramashilával hozzák összefüggésbe. Magadhából származott.
Jegyzetek
↑Ramesh Chandra Majumdar (1977). Ancient India. Motilal Banarsidass Publ. ISBN81-208-0436-8.
↑Hem Csandra Radzsjhaudhuri: Political History of Ancient India: From the Accession of Parikshit to the Extinction of Gupta Dynasty. Kalkuttai egyetem, 110–118 oldal. 1953.
↑Michael Witzel (1987), "On the localisation of Vedic texts and schools (Materials on Vedic Śākhās, 7)" in G. Pollet (ed.), India and the Ancient world. History, Trade and Culture before A.D. 650.
↑Rames Csandra Madzsumdar: az ősi India. Motilal Banarsidassz kiadó, 1977.
Raychaudhuri, H.C. (1972). "Political History of Ancient India". Calcutta: University of Calcutta.{{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
Law, Bimala Churn (1926). "4. The Magadhas". Ancient Indian Tribes. Motilal Banarsidas.
Németül
Hermann Kulke, Dietmar Rothermund: Geschichte Indiens. Von der Induskultur bis heute. 2. aktualisierte Sonderauflage. C. H. Beck, München 2010, ISBN978-3-406-60414-0.
