Bár a Marias-hágót az amerikai őslakosok és a korai prémvadászok már régóta ismerték, a gyalogos forgalmon túli felhasználási lehetőségeit csak a 19. század közepén ismerték fel.
Az 1853-as felmérés
1853-ban a Kongresszus jóváhagyta a transzkontinentális vasútvonal lehetséges útvonalainak felméréséhez szükséges finanszírozást. A projektet „Pacific Railroad Surveys” néven ismerték, és Isaac Stevens-t (akit éppen akkor neveztek ki a Washingtoni Terület első kormányzójává) választották ki a négy jelölt útvonal közül a legészakibb felmérésének vezetésére. Stevens 1860-ban közzétett jelentése részletes betekintést nyújt a felmérésbe. 1853. szeptember 5-éről Stevens a következőket írja:
Lander úr ma lázasan foglalkozott azzal, hogy felkészítse csapatát a Marias-hágó felmérésére; ezzel kapcsolatban én is kaptam néhány általános információt, amelyek meggyőztek arról, hogy létezik egy hágó azon a környéken. Amióta figyelmemet ezeknek a hegyeknek a hágóira fordítottam, a patakok folyásirányából és a vidék általános jellegéből fakadóan mély benyomást tett rám az a tény, hogy a Marias valamelyik mellékfolyójától biztosan indul egy jó és járható hágó; és ekkor még optimista voltam, hogy ott találjuk meg a legjobb megoldást a Sziklás-hegység vasúti megközelíthetőségének kérdésére.
Stevens kormányzó szeptember 5-i magabiztos bejegyzését (amelyet évekkel később írt) befolyásolhatták a néhány nappal későbbi események:
Little Dogtól, a Piegan törzs [a Fekete Lábak közül] egyik kiemelkedő főnökétől, aki jellemes és becsületes ember volt, nagyon részletes leírást kaptam a Marias-hágóról, amelyet kerestünk. A Blackfeetek valamiféle babonája miatt már évek óta nem használják, de korábban szinte az egyetlen átjáró volt, amelyet az indiánok használtak a hegyek egyik oldaláról a másikra való átjutáshoz. Ez egy széles, nyílt völgy, az úton alig található domb vagy akadály, kivéve itt-ott néhány kidőlt fát.
Kétségtelenül a frissen létrehozott Washingtoni Terület megszervezésének kötelességének nyomása miatt Stevens kormányzó a Marias-hágó felkutatása nélkül folytatta útját a Sziklás-hegységen át. Miután a Cadotte-hágón (6073 láb (1851 m) tengerszint feletti magasság) átlépte a kontinentális vízválasztót, Stevens visszaküldte Abiel Tinkham polgári mérnököt, hogy keresse meg a hágót. Tinkham azonban a vízválasztó meredekebb nyugati oldaláról közeledve elmulasztotta a Marias-hágót, és helyette a mai Cut Bank-hágón (7850 láb (2390 m) tengerszint feletti magasság) kelt át, amely nagyjából 12 mérföldre (19 km) északnyugatra fekszik a Marias-hágótól.
Miután meghallgatta Tinkham jelentését és rájött Tinkham tévedésére, az elszánt Isaac Stevens egy utolsó kísérletet tett a nehezen megtalálható hágó felkutatására: megkérte a Fort Bentonban hátrahagyott felmérőcsoport tagját, James Doty-t, hogy próbálja meg keletről megtalálni azt. Stevens kötelességtudatosan beszámolt Doty nem teljesen sikeres eredményeiről a felmérési jelentésben:
Miután 1854 június 8-án visszafordult, Doty úr visszakövette az útját egészen a Mariasig, amelyről már korábban is szó esett, hogy egy 15 mérföld széles résből ered, és amely mentén egy régi indián ösvény húzódott, majd ezt az ösvényt követve harminc mérföldet haladt délnyugat felé, és a fák kivételével semmilyen akadályt nem talált; és ezen a távolságon, egy magas dombra felmászva, nem látott hegyeket a patak irányában. Mindkét oldalon a hegyek magasak és sziklásak voltak, csúcsaiktól számított 300 láb magasságtól kezdve általában merőleges sziklafalak látszottak, melyeket hó borított; és számos domb északi oldalán hóbuckákat is találtak. Sajnálatos, hogy Doty úr nem folytatta útját, és nem derítette ki, hol torkollik az ösvény a hegyek nyugati oldalán.
Ez az igazi Marias-hágó, amelyet Little Dog írt le nekem Fort Bentonban 1853 szeptemberében, és amelyet korábban az indiánok használtak a hegyek átkeléséhez.
Egy ilyen hágóról szóló hír túl fontos volt ahhoz, hogy a kiadvány megjelenéséig várjanak vele. Isaac Stevens bizonyára szóban terjesztette a Marias-hágóról szóló hírt: 1857-ben, három évvel a felmérési eredmények közzététele előtt, James G. Swan, a Washingtoni Terület egyik korai lakója, a The Northwest Coast című lapban így írt:
1853-ban Isaac I. Stevens kormányzó, a terület első kormányzója, felmérte a Northern Pacific Railway útvonalát, és a Maria-folyó forrásai közelében felfedezett egy vasútépítésre alkalmas hágót, amely becslések szerint 2500 lábnyival alacsonyabban feküdt, mint a Fremont-hágó déli átjárója.
A mai mérések szerint a Marias-hágó 2337 lábbal (712 m) alacsonyabban fekszik, mint a Fremont-hágó déli átjárója.
Az 1889-es felmérés
A Marias-hágót végül 1889 decemberében fedezte fel és térképezte fel John Frank Stevens, a Great Northern Railway (GN) vezető mérnöke. A hágó helyéről már évtizedek óta keringtek pletykák, de csak Stevensnek és egy Coonsah nevű flathead indián vezetőnek – aki a blackfootoknál rejtőzködött Browningban – sikerült felfedezniük.
A hágó ideálisnak bizonyult vasútépítésre, mivel a hozzá vezető út széles és nyílt volt, egy 1–6 mérföld széles völgyben haladt, és a lejtése olyan enyhe volt, hogy nem igényelt jelentős földmunkákat vagy sziklamunkákat. A hágón átvezető vasút építése 1890. augusztus 1-jén kezdődött, keletről, Fort Assinniboine-ból indulva a Marias-hágó felé. A vasútvonal a Flathead-folyó Middle Fork ágát követte a Kontinentális Vízválasztótól nyugatra.
Stevens fedezte fel azt a hágót is, amely a Cascade-hegységben, Washington állam középső részén található, és amely az ő nevét viseli.
é. sz. 48° 19′ 06″, ny. h. 113° 21′ 18″48.318300°N 113.355000°WKoordináták: é. sz. 48° 19′ 06″, ny. h. 113° 21′ 18″48.318300°N 113.355000°W
