Megacerops
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő eocén | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Megacerops coloradensis rekonstrukciója | ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Megacerops témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Megacerops témájú kategóriát.
|
A Megacerops (nagy szarv pofájú) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a Brontotheriidae családjába és a Brontotheriinae alcsaládjába tartozó nem.
Rendszertani besorolásuk
Ezt a nemet Joseph Leidy amerikai őslénykutató alkotta meg 1870-ben. A Megacerops nem típusfaja a Megacerops coloradensis. 1967-ben Clark és Beerbower átnevezték a nemet Menodus-ra. 1870-ben, ez emlősnem megalkotásákor Leidy besorolta a Brontotheriidae családba. A Megaceropsok idetartozását 1988-ban Carroll, 1989-ben és 1998-ban Mader is megerősítették.
Mihlbachler és társai szerint a következő nemek fajai is a Megacerops nembe tartoznak: Menodus, Brontotherium, Brontops, Menops, Ateleodon és Oreinotherium.
Előfordulásuk
A Megacerops-fajok Észak-Amerika területén éltek, az eocén kor végén, körülbelül 38-33,9 millió évvel ezelőtt. Körülbelül 4,1 millió éven át léteztek.
Rendszerezés
A nembe az alábbi 6 faj tartozik:
- Megacerops coloradensis (típusfaj)
- Megacerops curtus
- Megacerops hatcheri
- Megacerops kuwagatarhinus
- Megacerops osborni
- Megacerops platyceras
Típusfaja
A Megacerops coloradensis (korábbi nevén Brontotherium) terjedelmes teste akkora volt, mint egy orrszarvúé, noha a vaskos nyakon ülő fej kicsinek tűnt. A legfurcsább és legszembetűnőbb sajátossága a nagy, villás szarv a fej elején. A hímek szarva nagyobb volt, mint a nőstényeké, ezért valószínűleg pózolásra használták, amikor élelemért, territóriumért vagy párjukért vetélkedtek. Feltehetően nem használták ragadozók elleni védekezésre, mivel puszta méretük elég védelmet jelenthetett. Körülbelül 33 millió évvel ezelőtt tűntek el a Föld színéről.
Megjelenésük
Ezeknek az orrszarvúakra emlékeztető állatoknak a pofáján Y alakú, tompa végű szarv ült. A különböző fajok test- és szarvmérete, fajonként változó volt. A legnagyobb fajok mérete megegyezett az erdei elefántéval (Loxodonta cyclotis), a mai harmadik legnagyobb szárazföldi emlősével. Gregory S. Paul szerint az egyik felfedezett példány 3,3 tonnát nyomhatott.
A válltájékán a gerincéből további nyúlványok nőttek ki, amelyekre erős izmok rögzültek, hogy az állat elbírhassa a nehéz fejét. Növényevőként valószínűleg húsos ajkakkal és hosszú nyelvvel rendelkezett. Fogazatának alakja arra hagy következtetni, hogy a Megacerops puha növényi szárakkal és levelekkel táplálkozott, és nem szívós, kemény növényzettel.
Életmódja
Az egyik felfedezett felnőtt hím maradványához tartozó egyik borda részben össze van forrva, ami arra hagy következtetni, hogy a Megacerops-fajok hímei hevesen küzdödtek egymással. Mivel igen nagytestű állatokról van szó, nem valószínű, hogy ezt a sérülést egy ragadozó állat okozhatta. Az öreg és sérült állatokat, valamint a borjakat a Creodonták és az ál-kardfogú macskák (Nimravidae) veszélyeztették.
Felfedezésük
A Megacerops-fajok maradványai az észak-amerikai préri államokból kerültek elő, főleg Dél-Dakota és Nebraska államokból. Több Amerikai Egyesült Államokbeli és kanadai múzeumban is láthatók ez állatok csontvázai, illetve a róluk készült modellek.
A nagy esőzések miatt, korábban is felszínre kerültek e hatalmas állatok kövületei. A sziú indiánok azt hitték, hogy ezek az állatok okozzák a villámot és a dörgést, amikor is a felhők fölött szaladnak, éppeg ezért elnevezték ezeket „villámlovaknak”. A sziúk által felfedezett maradványok, azokhoz a csordákhoz tartoztak, amelyeket a Sziklás-hegység korábbi tűzhányói öltek meg.
Jegyzetek
- ↑ J. Clark and J. R. Beerbower. 1967. Geology, paleoecology, and paleoclimatology of the Chadron Formation. Fieldiana
- ↑ R. L. Carroll. 1988. Vertebrate Paleontology and Evolution. W. H. Freeman and Company, New York 1-698.
- ↑ Mihlbachler, M.C. , Lucas, S.G., and Emry, R.J. (2004). "The holotype specimen of Menodus giganteus, and the "insoluble" problem of Chadronian brontothere taxonomy". Paleogene Mammals. Bulletin of the New Mexico Museum of Natural History. Vol. 26. 129–136. o.
{{cite news}}: Italic or bold markup not allowed in:|journal=(súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Mihlbachler, M.C. (2004). "Phylogenetic Systematics of the Brontotheriidae (Mammalia, Perissodactyla)". PhD dissertation. Columbia University. 757. o.
- ↑ "PaleoBiology Database: Megacerops, basic info". 2008. április 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. augusztus 5.
- ↑ Megacerops Archiválva 2012. december 17-i dátummal az Archive.is-en, Paleobiology Database
- ↑ Gregory S., Paul. "Mass estimate table". Hozzáférés: 2013. január 9.
- ↑ Palmer, D., ed. (1999). The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions. 258–259. o. ISBN 1-84028-152-9.
Források
- Alan Turner: Ősemlősök, Móra kiadó
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Megacerops című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
