| Megacerops | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő eocén | ||||||||||||||||||||||||||||
A Megacerops coloradensis rekonstrukciója | ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Megacerops témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Megacerops témájú kategóriát.
|
A Megacerops (nagy szarv pofájú) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a Brontotheriidae családjába és a Brontotheriinae alcsaládjába tartozó nem.


Ezt a nemet Joseph Leidy amerikai őslénykutató alkotta meg 1870-ben. A Megacerops nem típusfaja a Megacerops coloradensis. 1967-ben Clark és Beerbower átnevezték a nemet Menodus-ra. 1870-ben, ez emlősnem megalkotásákor Leidy besorolta a Brontotheriidae családba. A Megaceropsok idetartozását 1988-ban Carroll, 1989-ben és 1998-ban Mader is megerősítették.
Mihlbachler és társai szerint a következő nemek fajai is a Megacerops nembe tartoznak: Menodus, Brontotherium, Brontops, Menops, Ateleodon és Oreinotherium.
A Megacerops-fajok Észak-Amerika területén éltek, az eocén kor végén, körülbelül 38-33,9 millió évvel ezelőtt. Körülbelül 4,1 millió éven át léteztek.
A nembe az alábbi 6 faj tartozik:
A Megacerops coloradensis (korábbi nevén Brontotherium) terjedelmes teste akkora volt, mint egy orrszarvúé, noha a vaskos nyakon ülő fej kicsinek tűnt. A legfurcsább és legszembetűnőbb sajátossága a nagy, villás szarv a fej elején. A hímek szarva nagyobb volt, mint a nőstényeké, ezért valószínűleg pózolásra használták, amikor élelemért, territóriumért vagy párjukért vetélkedtek. Feltehetően nem használták ragadozók elleni védekezésre, mivel puszta méretük elég védelmet jelenthetett. Körülbelül 33 millió évvel ezelőtt tűntek el a Föld színéről.

Ezeknek az orrszarvúakra emlékeztető állatoknak a pofáján Y alakú, tompa végű szarv ült. A különböző fajok test- és szarvmérete, fajonként változó volt. A legnagyobb fajok mérete megegyezett az erdei elefántéval (Loxodonta cyclotis), a mai harmadik legnagyobb szárazföldi emlősével. Gregory S. Paul szerint az egyik felfedezett példány 3,3 tonnát nyomhatott.
A válltájékán a gerincéből további nyúlványok nőttek ki, amelyekre erős izmok rögzültek, hogy az állat elbírhassa a nehéz fejét. Növényevőként valószínűleg húsos ajkakkal és hosszú nyelvvel rendelkezett. Fogazatának alakja arra hagy következtetni, hogy a Megacerops puha növényi szárakkal és levelekkel táplálkozott, és nem szívós, kemény növényzettel.

Az egyik felfedezett felnőtt hím maradványához tartozó egyik borda részben össze van forrva, ami arra hagy következtetni, hogy a Megacerops-fajok hímei hevesen küzdödtek egymással. Mivel igen nagytestű állatokról van szó, nem valószínű, hogy ezt a sérülést egy ragadozó állat okozhatta. Az öreg és sérült állatokat, valamint a borjakat a Creodonták és az ál-kardfogú macskák (Nimravidae) veszélyeztették.
A Megacerops-fajok maradványai az észak-amerikai préri államokból kerültek elő, főleg Dél-Dakota és Nebraska államokból. Több Amerikai Egyesült Államokbeli és kanadai múzeumban is láthatók ez állatok csontvázai, illetve a róluk készült modellek.
A nagy esőzések miatt, korábban is felszínre kerültek e hatalmas állatok kövületei. A sziú indiánok azt hitték, hogy ezek az állatok okozzák a villámot és a dörgést, amikor is a felhők fölött szaladnak, éppeg ezért elnevezték ezeket „villámlovaknak”. A sziúk által felfedezett maradványok, azokhoz a csordákhoz tartoztak, amelyeket a Sziklás-hegység korábbi tűzhányói öltek meg.
{{cite news}}: Italic or bold markup not allowed in: |journal= (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)