Kézközépcsont

A kéz csontjai
Metacarpus törések
A kézközépcsontok

A kézközépcsontok (latinul metacarpus vagy os metacarpale) a kézfejeken helyezkednek el, fejenként 5 darab. Megnevezésük római számmal történik a hüvelykujjtól kiindulva (ossa metacarpalia I-V). A kéztőcsontok és a felső ujjperccsontok (phalanx) között találhatóak.

A kézközépcsontok

Általános jellemzők

A csontok teste

A test (corpus) ívelt , hosszanti irányban hátulról konvex, elölről konkáv.

Három felszíne van: külső, belső, háti (dorsalis).

  • A külső és belső felszíne konkáv. A kézháti csontközötti izmoknak és a tenyéri csontközötti izmoknak biztosítanak tapadási pontot.
  • A háti (dorsalis) felszín distális részének 2/3-a sima, háromszögletű, lapos melyet a feszítő izmok inai borítanak. Ezt a felszínt két vonal borítja melyek apró dudorokban kezdődnek mindkét oldalon az csontok végén. A csont közepe felett egy kicsivel találkoznak ahol egy apró vonulatot formálnak ami egyedül fut tovább a háti szakasz felszínén a csont végéig. Ez a vonulat két lejtős részre különül ami szintén a csont közötti izmoknak biztosít tapadási helyet.

A dudorok az articulationes metacarpophalangeae-nak a collaterális szalagjainak biztosít tapadási pontot.

A csontok alapja

A csont alapja téglatest forma.

A csontok fejecse

A fejecse (capitulum) hosszúkás, hátulról konvex, haránt irányban kevésbé ilyen végül oldalról lapos. Ízületet képez a felső ujjperccsonttal (phalanx proximalis). Mind a két oldalán dudor van amely articulationes metacarpophalangeae-nak a collaterális szalagjainak biztosít tapadási pontot. A háti felszíne a feszítő izmok inainak biztosít tapadási pontot. A tenyéri felszínének közepén egy árok van mely a hajlító izmok inainak szolgál helyet.

Egyéb

Sérülései

Elhelyezkedés és anatómiai kapcsolatok

A kézközépcsontok proximálisan a carpometacarpalis ízület révén illeszkednek a kéztőcsontokhoz, distalisan pedig a metacarpophalangealis ízületekhez kapcsolódnak. Az I. metacarpus nyeregízülete teszi lehetővé a hüvelykujj nagyfokú mobilitását, míg a II–V. metacarpusok szilárdabb rögzülése elsősorban a markolási erő fenntartásában játszik szerepet.

Fejlődéstan

A metacarpusok elsődleges csontosodási magjai a magzati élet korai szakaszában jelennek meg. A fejecsek másodlagos csontosodási magjai többnyire a gyermekkor első éveiben fejlődnek ki, míg a növekedési porcok záródása a serdülőkor végére tehető.

Vérellátás és beidegzés

A kézközépcsontok vérellátását a dorsalis és palmaris metacarpalis artériák biztosítják, amelyek az arteria radialis és arteria ulnaris ágrendszeréből erednek. A periostealis erek jelentős szerepet játszanak a csontregenerációban. A terület érző beidegzése túlnyomórészt a nervus medianus, nervus ulnaris és nervus radialis ágaihoz kapcsolódik.

Funkció

A metacarpusok a kéz csontos vázának központi elemei. Stabilitást adnak a markolási és fogófunkciókhoz, miközben a kéz hosszanti és haránt ívei révén rugalmas ellenállást biztosítanak. Az I. metacarpus különleges helyzete alapvető az opponálási mozdulat számára, amely az emberi kéz finommotoros képességének egyik kulcseleme.

Anatómiai variációk

Egyes egyénekben előfordulhat a metacarpusok hosszának eltérése vagy veleszületett rövidülése (brachymetacarpia). Ritka esetben kiegészítő csontmagok is kialakulhatnak, amelyek általában tünetmentesek, és radiológiai vizsgálatokkal mutathatók ki.

Diagnosztika

A metacarpusokat érintő sérülések elsődleges vizsgálati módszere a kétirányú röntgenfelvétel. Komplex törések, ízületi felszínt érintő sérülések vagy több csont együttes károsodása esetén CT-vizsgálat javasolt. A lágyrész- és ínsérülések feltárásában az ultrahang vagy MRI vizsgálat lehet hasznos.

További sérüléstípusok

A bokszoló törés mellett több más típusú metacarpustörés is előfordulhat:

A kezelési mód a törés jellegétől, az elmozdulás mértékétől és a beteg életkorától függően lehet konzervatív rögzítés vagy műtéti stabilizáció.

Betegségei