


A kézközépcsontok (latinul metacarpus vagy os metacarpale) a kézfejeken helyezkednek el, fejenként 5 darab. Megnevezésük római számmal történik a hüvelykujjtól kiindulva (ossa metacarpalia I-V). A kéztőcsontok és a felső ujjperccsontok (phalanx) között találhatóak.
A test (corpus) ívelt , hosszanti irányban hátulról konvex, elölről konkáv.
Három felszíne van: külső, belső, háti (dorsalis).
A dudorok az articulationes metacarpophalangeae-nak a collaterális szalagjainak biztosít tapadási pontot.
A csont alapja téglatest forma.
A fejecse (capitulum) hosszúkás, hátulról konvex, haránt irányban kevésbé ilyen végül oldalról lapos. Ízületet képez a felső ujjperccsonttal (phalanx proximalis). Mind a két oldalán dudor van amely articulationes metacarpophalangeae-nak a collaterális szalagjainak biztosít tapadási pontot. A háti felszíne a feszítő izmok inainak biztosít tapadási pontot. A tenyéri felszínének közepén egy árok van mely a hajlító izmok inainak szolgál helyet.
A kézközépcsontok proximálisan a carpometacarpalis ízület révén illeszkednek a kéztőcsontokhoz, distalisan pedig a metacarpophalangealis ízületekhez kapcsolódnak. Az I. metacarpus nyeregízülete teszi lehetővé a hüvelykujj nagyfokú mobilitását, míg a II–V. metacarpusok szilárdabb rögzülése elsősorban a markolási erő fenntartásában játszik szerepet.
A metacarpusok elsődleges csontosodási magjai a magzati élet korai szakaszában jelennek meg. A fejecsek másodlagos csontosodási magjai többnyire a gyermekkor első éveiben fejlődnek ki, míg a növekedési porcok záródása a serdülőkor végére tehető.
A kézközépcsontok vérellátását a dorsalis és palmaris metacarpalis artériák biztosítják, amelyek az arteria radialis és arteria ulnaris ágrendszeréből erednek. A periostealis erek jelentős szerepet játszanak a csontregenerációban. A terület érző beidegzése túlnyomórészt a nervus medianus, nervus ulnaris és nervus radialis ágaihoz kapcsolódik.
A metacarpusok a kéz csontos vázának központi elemei. Stabilitást adnak a markolási és fogófunkciókhoz, miközben a kéz hosszanti és haránt ívei révén rugalmas ellenállást biztosítanak. Az I. metacarpus különleges helyzete alapvető az opponálási mozdulat számára, amely az emberi kéz finommotoros képességének egyik kulcseleme.
Egyes egyénekben előfordulhat a metacarpusok hosszának eltérése vagy veleszületett rövidülése (brachymetacarpia). Ritka esetben kiegészítő csontmagok is kialakulhatnak, amelyek általában tünetmentesek, és radiológiai vizsgálatokkal mutathatók ki.
A metacarpusokat érintő sérülések elsődleges vizsgálati módszere a kétirányú röntgenfelvétel. Komplex törések, ízületi felszínt érintő sérülések vagy több csont együttes károsodása esetén CT-vizsgálat javasolt. A lágyrész- és ínsérülések feltárásában az ultrahang vagy MRI vizsgálat lehet hasznos.
A bokszoló törés mellett több más típusú metacarpustörés is előfordulhat:
A kezelési mód a törés jellegétől, az elmozdulás mértékétől és a beteg életkorától függően lehet konzervatív rögzítés vagy műtéti stabilizáció.