Pályafutása
Zenész családban nőtt fel Philadelphiában. Apja ügyvéd volt és zongorán játszott.
Brecker hatévesen klarinétozni kezdett, amit nyolcévesen altszaxofonra cserélt, tízévesen már tenorszaxofonozott. Bátyja, Randy a trombitált. Mindkét testvér elég korán látta és hallotta játszani Miles Davist, Thelonious Monkot, Duke Ellingtont. Brecker végül is azt, hogy zenész legyen, John Coltrane zenéjének köszönhette.
1966-ban ment tanulni az Indianai Egyetemre. Utána döntött a hivatásos zenész pálya mellett. 1968-ban New Yorkban a Dreams jazz-rock együttesben játszott, majd 1973-tól a bátyjával a Horace Silver Quintetben szerepelt.
Aztán a testvérek Brecker Brothers együttesként jelentek meg, és 1977-ben megnyitották a Seventh Avenue South klubot, és egymás után hat albumot is rögzítettek.
Brecker az 1970-es évek közepétől már keresett muzsikus volt. Játszott Chet Baker, George Benson, Dave Brubeck, Don Cherry, Chick Corea, Gary Burton, Herbie Hancock, Freddie Hubbard, Quincy Jones, Pat Metheny, Charles Mingus, Jaco Pastorius, Horace Silver, Tony Williams, John Lennon, Melanie, Frank Sinatra, Bruce Springsteen, Frank Zappa, Steely Dan, Joni Mitchell társaságában is.
1987-ben Brecker szólistaként debütált Michael Brecker névű lemezével, amelyen Pat Metheny, Jack DeJohnette és Charlie Haden is szerepelt. Ezt a lemezt a Down Beat olvasói az év albumának választották. Második szólóalbumával (Don't Try This At Home) elnyerte az első Grammy-díját. 1990-ben közreműködött Paul Simon „The Rhythm Of The Saints” című albumán, kedvenc albuma lett, és Paul Simonnal másfél éves turné követte.
Brecker élete során mintegy 900 albumon játszott és tucatnyi Grammy-díjat nyert.
Súlyos csontvelő-betegségben szenvedett, s később leukémiával is diagnosztizálták. 2007-ben hunyt el, a betegségek következtében.
