 | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
 Fibrillanosema crangonycis spóra | ||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||
| ||||||
| Kládok | ||||||
| Hivatkozások | ||||||
 A Wikifajok tartalmaz Microsporidia témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Microsporidia témájú kategóriát.
|
A kisspórások (Microsporidia) állati paraziták, melyeket sokáig a protozoonok vagy a protiszták közé tartozónak véltek. A közelmúltban sikerült egyértelműen tisztázni gombákkal való rokonságukat. Sejten belüli élősködők, mitokondriumaik és ostoraik általában nincsenek, mitoszómáik vannak. Terjesztő képleteik spórák, melyek mérete 1-40 μm, faluk vastag és ellenálló, részben kitinből épül fel. Benne egy sporoplazma nevű sejt, és egy feltekeredett rögzítőfonál található. Alkalmas gazdaszervezetbe jutva a rögzítőfonal kicsapódik a spórából, és injekciós tű módjára átdöfi a gazdasejt felszínét. Ezen keresztül jut a sporoplazma a sejt belsejébe, ahol intenzív ivartalan szaporodást folytat. Ivaros folyamataik is vannak, de nem kellően ismertek. Genomjuk kicsiny, a baktériumok genetikai kódjához hasonló méretű – például a Paramicrosporidium saccamoebae magi genomja 7,28 Mbp.
Többségük, mint például a Nosema fajok, rovarok és rákok élősködői, jelentős gazdasági károkat okoznak a méhészetben és a selyemlepke-tenyésztésben. Más fajaik nagy, de csak egyetlen fertőzött sejtből álló daganatokat képeznek halak szöveteiben. Az Encephalitozoon cuniculi a rágcsálók és a házi nyúl állományait tizedeli. Sok fajuk nem virulens, és morfológiailag rendkívül jól integrálódott a gazdasejtbe; ezeket ismerjük a legkevésbé.
A hét ismert genus (Encephalitozoon, Pleitoshora, Norsema, Vittaforma, Trachipleistophora, Branchiola, Enterocytozoon) több száz fajt tartalmaz, amelyek a legprimitívebb organizmusoktól kezdve az emberig képesek fertőzni. AIDS-től szenvedő páciensekben különösen súlyos lefolyást okoznak. A microsporidiumok fertőző alakja a fajra jellemző, külső hatásokra rezisztens, a fertőzött állat vagy ember székletével,vizeletével ürül.
Immunkompromittált betegekben súlyos, elhúzódó hasmenést, hepatitist, myositist, peritonitist és szisztémás fertőzést okozhat. Esetek kezelése nehéz, leginkább albendazol, szulfonamid javasolt.
Egyes kisspórások Chlamydiales-eredetű ATP/ADP-transzlokázzal rendelkeznek, más fajokban mitokondriumok találhatók – a P. saccamoebae mtDNS-e 25 401 bp – akár teljes vagy közel teljes elektrontranszportlánccal, emellett a magi DNS kódolhat az mtDNS által nem kódolt elektrontranszportlánc-fehérjéket is.
