Halottidézés

A halottidézés olyan eljárás, amikor egy halott személy szellemét megidézik. Idegen szóval nekromancia (latin necromantia), szó szerinti fordítása: jóslás a halottak által.

Arra a hitre épül, hogy a lélek a halál idején nem pusztul el és megidézhető; a halottak, akik többé nem kötődnek a halandóság fizikai szintjének határaihoz, képesek a jövőbe látni, és kényszeríthetők ismereteik átadására.

Történet

A halottidézés története az ősidők homályában vész el. Az ókori egyiptomi, mezopotámiai, perzsa kultúrákban is ismerték.

Varro római író a perzsáktól származtatta. A klasszikus ókor hagyományai tanúsítják, hogy a halottidézést nemcsak egyesek űzték, hanem intézményesített jelenség volt. Gyakran olvassuk Homérosznál, hogy a halottidézés bizonyos helyekhez volt kötve. Halottidéző jósdák voltak Epiruszban, Trákiában, Herakleában, Phigaliában, Arkádiában, Cassius Dio szerint Alsó-Itáliában, a Peloponnészoszon. A halottidézők később külön osztályt alkottak. A nekromancia az ókori Kánaán népeinél is általánosan elterjedett szokás volt. A zsidó vallás halálbüntetés terhe mellett tiltotta. A Héber Biblia alapján Saul király halottidéző asszonyhoz fordult, hogy Sámuel szellemét megidézze.

Ma is gyakorolják, a hagyományos afrikai és az afroamerikai vallásokban jellemző; továbbá a spiritizmus egyik fő megnyilvánulása.

Formái

Agrippa von Nettesheim okkultista két fő formáját adta meg:

• Scyomantia – amikor a halottnak csak az árnyképe jelenik meg,
• Nekyomantia – amikor a halott teste fizikailag megelevenedik.

Megítélése

A kereszténység számtalan felekezete elítéli a halottidézést. Nézetük szerint a halottidézés félrevezetés, amely az embereket a démonokkal hozza kapcsolatba. A katolikus enciklopédia így ír:

Az elhaltak lelke Isten különleges engedélyével megjelenhet az élő előtt, sőt akár dolgokat is megjeleníthet, amelyek az utóbbiak előtt ismeretlenek. A teológusok azonban úgy gondolják hogy a nekromancia művészetként vagy tudományként a halottak megidézésének céljából gonosz szellemek együttműködése útján jön létre.

Jegyzetek

Források

• ↑ Richard Cavendish: : A mágia művészete

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Totenbeschwörung című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Fogarasi György: Nekromantika és kritikai elmélet. Kísértetjárás és halottidézés Gray, Wordsworth, Marx és Benjamin írásaiban; Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2015 (Orbis litterarum)
• Leilah Wendell: A nekromantikus rituálék; Fraternitas Mercurii Hermetis, Onga, 2021 (Fraternitas Mercurii Hermetis könyvek)