| Nicholas Payton | |
| 2010, Toronto | |
| Született | 1973. szeptember 26. (53 éves) New Orleans |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | New Orleans Center for Creative Arts (NOCCA) |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | |
| Híres dal | Zigaboogaloo Afro-Caribbean Mixtape |
| Hangszer | szárnykürt, trombita, zongora |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicholas Payton témájú médiaállományokat. | |
Nicholas Payton (New Orleans, 1973. szeptember 26. –) kétszeres Grammy-díjas amerikai trombitás, multiinstrumentalista.
Gyakran publikáló provokatív író, aki számos témához hozzászól, nemcsak a zenéhez, hanem a rasszizmushoz, a politikához és úgy általában az amerikai élethez.
Amikor egyedül vagyok, nem jártatom a számat. Csak a csend tömbjeit járom körül. A csend az, ami szexivé teszi a zenét.
Édesapja nagybőgős volt. Tíz éves korában már New Orleans-i klubokban játszott. A trombitálás mellett zongorázni tanult Ellis Marsalistól.
Játszott Roy Haynes, Clark Terry, Ray Brown mellett. Második albumával hívta fel magára a figyelmet (Gumbo Nouveau, 1995), három évre rá pedig már Grammy-díjat kapott.
Zeneigazgató volt Elvin Jones együttesében, egyik tagja a Jazz at Lincoln Center Orchestra-nak. Játszott afro-cubant stílusú Ninety Miles-ban, a Carnegie Hall Jazz Bandben. A Cseh Nemzeti Szimfonikusoknak megírta a The Black American Symphony for Quartet and Symphony Orchestra című művét. A Bázeli Szimfonikusok számára született a Sketches of Spain (2013) című lemeze.
Szerepelt Robert Altman „Kansas City” című filmjében, verskötete is megjelent, vendégelőadó volt a Tulane Egyetem... szóval nemigen tétlen.
1998: Grammy-díj a Stardust című lemezért.