| Nicolas Malebranche | |
| Született | 1638. augusztus 6. Párizs |
| Elhunyt | 1715. október 13. (77 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Szülei | Nicolas de Malebranche |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Malebranche témájú médiaállományokat. | |
Nicolas Malebranche (ejtsd: 'malbrans'), (Párizs, 1638. augusztus 6. – Párizs, 1715. október 13.) francia oratoriánus szerzetes, filozófus.
Filozófiát és teológiát tanult. Ezt követően, 1660-ban belépett a Jézus-oratórium kongregációjába, amelyet még Pierre de Bérulle (1575–1629) bíboros, René Descartes barátja, az egyházi tudományok fejlesztése érdekében alapított. Malebranche itt mélyedt el a karteziánus filozófiában, és kidolgozott egy Descartes gondolkodásából kiinduló, de végső soron attól eltávolodó filozófiai rendszert. Ezt fő művében [De la recherche de la vérité (Párizs, 1675; legjobb kiadás J. Bouillertől Párizs, 1880)] tette közzé. Malebranche szerint mindent, saját szellemünket és a kiterjedt testeket, eszméink által ismerjük meg, amelyek tudásunk őseredeti elemei. Az eszmék tárgya azonban a végtelen, az érzékfölötti, a változhatatlan, más szóval az Istenség; tehát Isten ismerete őseredeti eleme tudásunknak. Mindent Istenben és Isten által ismerünk meg.
Művei 1712-ben 11 kötetben jelentek meg, később Simon L. adta ki 1859 és 1871 között négy kötetben.