Történet
Előzmények
A nyugati szerzetesség egy jelentős ága, amely Szent Ágostonnak, az algériai Hippó püspökének – az egyháziak erkölcseiről tartott beszédeivel és a hippói apácákhoz írt 109. levelével – írt szabályzatát követték. Ágoston megtérését és pappá szentelését követően Hippóban olyan papi közösséget állított föl, amelynek tagjai lemondtak saját tulajdonukról és életüket közösen élték. Ennek a közösségi életnek a középpontjában az evangéliumi eszme megvalósítása és terjesztése állt. Vagyis a közösségi életet összekapcsolták a lelkipásztori tevékenységgel.
Szent Ágoston kezdeményezése követőkre talált, de a bencés szerzetesség egyeduralkodóvá válása miatt háttérbe szorult. Az első püspök, aki Szent Ágoston szellemében szabályozta papjai életét a 8. században élt Szent Chrodegang metzi püspök volt. De az ő papjai nem szerzetesek, hanem világi papok voltak és működésük a kanonoki intézmény meghonosodásához vezettek. Megteremtette papjai számára az ima-, asztal- és házközösséget. E világi káptalanok egy része a 11. században szerzetességbe hajlott át. A már korábban említett női rend számára készült ágostoni szabályzat szerint szervezték életüket, szerzetesi fogadalmat is tettek. Így jött létre az Ágoston-rendű vagy karinges kanonokok, a szabályozott kánoni életet élő papok rendje.
Rendalapítás
Itáliában és Európa-szerte számos remete- és szerzetes csoport élt Ágoston regulája szerint.
Az Ágoston-rend 1244-ben született meg, amikor IV. Ince pápa a különféle remeteközösségeket és csoportokat egyetlen rendbe egyesítette.
Jogi formájában azonban csak 1256-ban jött létre. IV. Sándor pápa kívánságára az ágostonos szellemű szerzetesek egy Firenzében megrendezett káptalanon elhatározták, hogy közös szabályzattal egyetlen rendben egyesülnek, s alapítójuknak Szent Ágostont ismerik el. A pápa, Licet Ecclesiae kezdetű bullájával erősítette meg az új rendet.
Ugyanez évben (1256) a rendet koldulórendnek nyilvánították.
Középkori virágzás
Az Ágoston-rend gyors virágzásnak indult, a 13. század végére Európa 2000 kolostorában, több mint 30 ezer Ágoston-rendi szerzetes élt.
1256 óta a rend tartományokra oszlott. A tartományok mellett 1387-től különböző kongregációkba is tömörültek.
A 14. század folyamán felmerült reformtörekvésekben alakult ki a spanyol sarutlan Ágoston-rendiek iránya, szigorú szabályokkal. Az ágostonos remeték a pápai udvarban is előkelő hivatalokat töltöttek be.
Magyarországon a középkorban (1270-től) számos villermita (ágostonos) remete-kolostor volt (Nagysáros, Esztergom, Pozsony, Pápoc, Gyulafehérvár stb.); ezek a mohácsi vész és a reformáció után többnyire megszűntek.
Újkor
1512-ben II. Gyula pápa a rend tagjainak négy csoportját különböztette meg:
- fráterek (férfi szerzetesek)
- monachák (apácák)
- harmadrendiek
- Szt. Ágoston Társasága
A rendhez tartozott Luther Márton is. A reformációig sok ezer tagjuk volt, de akkor sok tagot veszítettek.
A 17. század végén ismét megtelepedtek Magyarországon (Léka, Pécs, Buda), de II. József az 1785-ös rendeletével teljesen megsemmisítette a koldusrendeket.
Modern kor
A rend egyik amerikai tagja, Prevost 2025-ben XIV. Leó néven lett pápa.
Létszámuk
- 1971-ben a rendtagok száma 4180 fő volt
- 1989-es adatok szerint az Ágoston-rendnek 3300 pap és testvér tagja volt, az öt világrész 40 országában
- 1995-ben 2975 rendtag volt
- a 21. században kb. 2800 rendtag van
Magyarországon
Magyarországon az ágostonos kanonokoknak négy rendje vert gyökeret: a karinges kanonokok (superpelliciati), a stefaniták, a Szent Sír-kanonokrend és az antoniták rendje.
Az ágostonosok magyarországi rendtartományát, röviddel a létrejöttük után, 1262-ben alapították. A tartományok élén a provinciális perjel állt, akit három évenként választottak meg. 1278-ban említik először a magyar tartomány perjelét, akiknek központi kolostora az esztergomi Szent Anna-rendház volt.
Vidéken kizárólag a fejlett, több központi funkcióval rendelkező, fontos utak, átkelők mellett fekvő településeket választották ki rendházaik székhelyéül. Kolostoraik létrejötte elsősorban a gazdag donátoroknak volt köszönhető. Sokan tanultak és tanítottak egyetemeken. 1338-tól a tartományoknak főiskolát kellett felállítaniuk. A török hódoltság előtti időkben kolostoraik száma már elérte a 25-30-at. A Vízivárosban állt budai konventjükről 1309-ből származik az első adat, Buda török kézre kerüléséig működött.
Magyarországi tevékenységüket «Memoria Provinciae Hungaricae Augustinianae antiquae» című, s 1778-ban Rosnák Márton OSA által kiadott munka tanúsítja.
Kolostoraikat II. József oszlatta fel, s visszaállításuk nem, vagy pedig csak rövid időre, és sikertelenül történt meg.
Ma az Ágoston-rendnek magyarországi tagja nincsen.
Magyarországi egykori kolostoraik
- Németújvári perjelség, Németújvár
- Kanizsai rezidencia, Nagykanizsa – működése: 1713–1724
- Keresztelő Szent Jánosról nevezett perjelség, Bártfa
- Keresztelő Szent Jánosról nevezett perjelség, Kaza
- Körmendi perjelség, Körmend
- Myrai Szt. Miklós és tolentini Szt. Miklósról nevezett perjelség, Léka
- Pécsi perjelség, Pécs – működése: ? –1526; 1713–1782
- Saári perjelség, Saár
- Sárospataki perjelség, Sárospatak
- Szent Annáról nevezett perjelség, Esztergom – működése: 1270 előtt – ?
- Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Komárom
- Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Szepes
- Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Szepesváralja
- Szent István első vértanúról nevezett perjelség, Buda – működése: XIV. század – 1541; 1709–1782
- Szent Mihályról cimzett perjelség, Székesfehérvár – működése: ?–1543
- Szent Miklósról nevezett perjelség, Eger – működése: 1456(?)–1595
- Szent Miklósról nevezett perjelség, Ercsi – működése: 1499–1526
- Szent Szaniszlóról nevezett perjelség, Sáros
- Szentlélekről nevezett perjelség, Harapkov – működése: 1334 előtt–1526
- Szűz Máriáról nevezett perjelség, Lövő – működése: 1360–1526
- Szűz Máriáról nevezett perjelség, Pápóc – működése: 1360–1526
é. sz. 41° 54′ 03″, k. h. 12° 27′ 26″41.900970°N 12.457280°E
