Orchideafa

Orchideafa
Virágzó lila orchideafa (Bauhinia variegata)
Virágzó lila orchideafa (Bauhinia variegata)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Alcsalád: Lepényfaformák (Caesalpinioideae)
Nemzetség-
csoport:		 Bauhiniinae
Nemzetség: Orchideafa (Bauhinia)
L.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Orchideafa témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Orchideafa témájú médiaállományokat és Orchideafa témájú kategóriát.
Hongkong címere

Az orchideafa (Bauhinia) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjában a lepényfaformák (Caesalpinioideae) Cercideae nemzetségcsoportjának névadó nemzetsége mintegy 300 fajjal. Hongkong a Bauhinia blakeana orchideafa virágát választotta nemzeti jelképéül és zászlajának díszéül.

Orchideafának azért nevezik, mert virágai a Cattleya orchideákéra emlékeztetnek. Tudományos nevét a Bauhin családról kapta (Johann Bauhin (1541–1613), Caspar Bauhin (1560–1624), mindkettő botanikus).

Származása, elterjedése

A nemzetségcsoport legtöbb taxonjához hasonlóan fajai főként a trópusi esőerdőkben honosak.

Megjelenése, felépítése

A fajok több mint fele cserje, kis vagy közepes méretű fa, a többi folyondár. A fatermetű változatok koronája terebélyes; gyakran szélesebb, mint amilyen magas a fa. Kövér, kerekded vese alakú levelei szemben állnak.

Ötszirmú virágai élénk, változatos színűek — a magyar fajnevek többsége a virág színére utal. A néhány centiméter átmérőjű virágok tömegesen jelennek meg az ágakon. Termése hüvely.

Életmódja, termőhelye

A nagy humusztartalmú, nedves talajt kedveli. Leveleit esténként középerük mentén összecsukja.

Felhasználása

Több faját — főképpen a közönséges orchideafát (Bauhinia variegata) — szép lombjáért és bőségesen fakadó virágzatáért dísznövénynek ültetik. Főleg a trópusi és szubtrópusi éghajlaton terjedt el, mivel fagyérzékeny.

Virágai tavasszal nyílnak.

Fajok

Források