Original 9
Az Original 9 (Az eredeti kilenc) hét amerikai és két ausztrál női profi teniszezőből álló csoport volt, akik 1970-ben elszakadtak a tenisz akkori irányító testületeitől, hogy elindítsák saját profi versenysorozatukat, a Virginia Slims Circuitot, amely később a modern WTA Tourrá fejlődött.
Az Original 9 fontos szerepet játszott a sportág jövőjének alakításában. Bátrak voltak, amikor kockára tették sportpályafutásukat, és kockáztatták, hogy a játék irányító testületei felfüggesztik játékjogukat.
Az Original 9 tagjait 2021-ben az International Tennis Hall of Fame (Teniszhírességek Csarnoka) tagjai közé választották.
Története
Az Original 9-nek nevezett játékosok fellázadtak az Egyesült Államok Teniszszövetsége (USLTA) ellen, mert nagy egyenlőtlenséget tapasztaltak a férfi és női teniszezőknek fizetett pénzdíjak összege között. Az „open era” első nyílt Grand Slam-tornáján Wimbledonban Rod Laver 2000 fontot keresett Billie Jane King 750 fontjával szemben. King reakciója: „Úgy gondoltam, hogy ez teljesen igazságtalan”. Az eltérő pénzdíjak csak a jéghegy csúcsa voltak. Ahogy a férfiak játéka tovább nőtt, egyre kevesebb női versenyt rendeztek mellettük, így kevesebb lehetőség maradt a nőknek, hogy profi teniszezőként sikeresek legyenek. King Rosie Casals és Nancy Richey segítségét kérte, akik elkísérték, hogy beszéljenek Gladys Heldmannal, a World Tennis Magazine kiadójával és a profi teniszező Julie Heldman édesanyjával. Bojkottálni akartak egy olyan eseményt, amelyet az 1970-es US Open után rendeztek volna, és amely 12:1 arányban osztotta el a pénzdíjat a férfiak és a nők között. Heldman arra biztatta a nőket, hogy létesítsenek saját versenysorozatot, és ennek keretében tornát rendeztek a texasi Houstonban, amelyet a Virginia Slims, a Philip Morris által 1968-ban elindított "női" cigarettamárka szponzorált. „Gladys tudta, hogyan kell szponzort szerezni, nagyszerű kapcsolatai voltak” - mondta később Valerie Ziegenfuss, a kilenc játékos egyike, aki jelentkezett a Houston Women's Invitationalra. A gyorsan kibontakozó lázadás megállítása érdekében az USTA – akkori nevén az Egyesült Államok Gyeptenisz Szövetsége – azzal fenyegetőzött, hogy felfüggeszt mindenkit, aki ezt az egyszeri eseményt tervezi. Emiatt a legjobb játékosok közül sokan távol maradtak, de kilenc nőt ez nem tántorított el.
1970. szeptember 23-án a kilenc női versenyző (az „Original 9”) egy dolláros szerződést kötöttek Gladys Heldman amerikai sportújságírónővel a Virginia Slims Invitational versenysorozaton való részvételre. Ezzel kiváltak az addigi versenysorozatból, és saját női tornákat szerveztek. A „lázadókat” a hivatalos teniszszervezetek különböző szankciókkal sújtották és versenyektől tiltották el.
Az első, a Phillip Morris cég által szponzorált Virginia Slims versenysorozaton 7500 dollár volt a díjalap. 1971-ben a Virginia Slims már 19 versenyből állt, összesen 309 100 dollár díjalappal. 1972-ben a versenysorozat 22 tornából állt és a díjalapja már 587 775 dollár volt. 1973-ban a nők és a férfiak egyenlő pénzdíjat kaptak a US Openen, mivel Margaret Court és John Newcombe egyenként 25 000 dollárt kaptak bajnokként. Végül az összes nagy bajnokság követte ezt a példát.
A női teniszezők világszövetsége, a Women’s Tennis Association (WTA) 1973-ban a wimbledoni torna előtt, a londoni Gloucester Hotelben alakult meg, több mint 60 teniszezőnő részvételével. Első vezérigazgatója Billie Jean King lett. 1974-től számolják a hivatalos WTA-világranglista pontversenyét. 1980-ban már több mint 450 teniszezőnő vett részt a WTA tornáin, amelynek akkori évada 47 versenyből állt, összesen 7,2 millió dolláros díjalappal. 2025-ben a WTA versenynaptára már 53 tornát tartalmaz, amelyek közül a 21 WTA250-kategóriájú torna díjalapja tornánként 250 000 dollár, a 17 WTA500-kategóriájú torna díjazása tornánként eléri a 1 500 000 dollárt, a 10 WTA1000-kategóriájú torna díjazása tornánként 3 000 000 és 8 000 000 dollár közé esik. A Grand Slam tornákon a nők a férfiakkal azonos pénzdíjazásban részesülnek. 2025-ben a Grand Slam-tornáknak csak a győztesei 3,5 millió és 5 millió dollár közötti összegeket kaptak, és minden résztvevő jelentős díjazásban részesült, még a selejtezők első körében kiesők is 25-30000 dollár körüli összegekhez jutottak.
Az évtizedek múlásával a női játékosok képessége elképesztő összegek keresésére az egekbe szökött. Steffi Graf például 1999-ben mintegy 22 millió dollárt keresett nyereményként, míg Serena Williams keresete 2019 végére meghaladta a 92 millió dollárt. Ilyen szintű bevételre soha nem lett volna lehetőség, ha nem lett volna az „Original 9” áldozata. Ahogy Julie Heldman 2020-ban mondta: „Nem hiszem, hogy túlzás azt állítani, hogy a mai játékosok a vállunkon állnak – hogy mi voltunk azok, akik elkezdték, hogy együtt csináltuk. Ha nem lett volna lázadás 1970-ben, nem tudom, mi történt volna a női tenisszel. Sokkal tovább tartott volna felépíteni a játékot. Az „Original 9”-ként mi voltunk azok, akik ott voltak Houstonban, de abban a pillanatban, hogy Houston véget ért, mindenki más is játszani akart.”mAz adatok alapján a kilencek 1970-es kockázatos lépése nem volt eredménytelen.
Az Original 9 tagjai
- Jane Bartkowicz
Becenevén Peaches Bartkowicz az Amerikai Egyesült Államok háromszoros U18 bajnoka volt. 1964-ben Wimbledon junior lány bajnoka, és egyéniben arany és ezüst, párosban és vegyes párosban ezüst- és bronzérmet nyert az 1968-as olimpiai játékokon, amelyen a tenisz bemutató sportágként szerepelt. 1968-ban egyesben megnyerte a kanadai nemzetközi teniszbajnokságot.
- Rosie Casals
16 éves korára Casals volt Észak-Kalifornia legjobb junior és női szintű játékosa. 17 évesen a tizenegyedik helyen állt az Egyesült Államokban. 1966-ban párostársával, Billie Jean Kinggel megnyerte az Egyesült Államok kemény pályás és fedett pályás versenyeit. 1967-ben Casals és King megszerezte a páros trófeát Wimbledonban, valamint az Egyesült Államok és Dél-Afrika bajnokságán. Ők ketten a tenisztörténelem egyik legsikeresebb duójává váltak. Casals sikeres egyéni játékos is volt, ebben az időszakban a harmadik helyen állt az amerikai nők között. Ő nyerte az első, 1970-ben rendezett Virginia Slims Invitational tornát Houstonban.
Egyéniben kétszer jutott döntőbe a US Openen (1970, 1971). Párosban öt alkalommal nyert Grand Slam-tornát Wimbledonban (1967,1968, 1970, 1971, 1973), és két alkalommal játszott döntőt (1980, 1983). Négy alkalommal győzött a US Openen (1967, 1971, 1974, 1982) és emellett hat alkalommal volt döntős (1966, 1968, 1970, 1973, 1974, 1975, 1981). Háromszor játszott döntőt a Roland Garroson és egy alkalommal az Australian Openen. Vegyes párosban kétszer győzött Wimbledonban (1970, 1972) és egyszerjutott a döntőig (1976). Egyszer győzött a US Openen (1975) és kétszer játszott döntőt (1967, 1972).
112 profi páros tornát nyert, ami a második legtöbb a történelemben Martina Navratilova mögött. 1996-ban beválasztották a Teniszhírességek Csarnoka tagjai közé.
- Judy Tegart-Dalton
Lánykori nevén Judy Tegart egyéniben egy alkalommal játszott döntőt Wimbledonban (1968). Párosban elérte a karrier (Grand Slam (tenisz)|Grand Slamet), mivel négy alkalommal győzött az Australian Openen (1964, 1967, 1969, 1970), kétszer a US Openen (1969, 1970) és egy-egy alkalommal a Rolland Garroson (1966) és Wimbldonban (1969). Vegyes párosban az Australian Openen 1966-ban szerezte meg a trófeát.
Tagja volt 1970-ben Ausztrália Fed-kupa-győztes csapatának.
- Julie Heldman
Háromszoros kanadai junior bajnok és amerikai junior bajnok volt. Az 1968-as olimpián a bemutató tenisztornákon egyéniben második és harmadik helyen végzett, párosban egy arany- és egy ezüst-, vegyes párosban aranyérmet szerzett. Az 1960-as években megnyerte a rangos Canadian és Italian Opent. 1970-ben az addigi legjobb Grand Slam-eredményét érte el, amikor bejutott a francia nyílt teniszbajnokság elődöntőjébe.
1957-ben nyerte meg Kanadában első országos bajnoki címét az U18 kategóriában. 1960-ban megnyerte az Egyesült Államok U15, 1963-ban pedig az U18 kategória nemzeti bajnoka volt. 1965-ben bejutott az olasz bajnokság elődöntőjébe, megnyerte a kanadai nemzeti női egyes címet, és döntős volt az Egyesült Államok salakpályás nemzeti bajnokságán.
- Billie Jean King
Egyéniben 12-szeres, párosban 16-szoros, vegyes párosban 11-szeres Grand Slam-tornagyőztes. Egyéniben és vegyes párosban karrier Grand Slamet ért el. 1966–1968-ig, majd 1971–1972-ben és 1974-ben volt világelső. Pályafutása során egyéniben 129 tornagyőzelmet ért el, ebből 67-et az open erában, párosban 101 alkalommal emelhetett fel trófeát. 1973-ban, 29 évesen megnyerte a "Nemek csatája" teniszmeccset az egykori wimbledoni győztes, 55 éves Bobby Riggs ellen. Fontos szerepet játszott abban, hogy az 1970-es években meggyőzze a Virginia Slims cigarettamárkát, hogy szponzorálja a női teniszt.
- Kerry Melville
Egyéniben megnyerte az 1977-es Australian Opent, párosban 1968-ban és 1977-ben nyert az Australian Openen, és 1978-ban Wimbledonban. 12 egymást követő évben (1968–1979) szerepelt az év végi világranglista első tíz helyezettje között. 1966 és 1979 között évente legalább egy tornát nyert, kivéve 1975-öt. A Teniszhírességek Csarnokának játékosai közül háromszor verte meg Margaret Courtot, nyolcszor Billie Jean Kinget, hatszor Evonne Goolagongot, kétszer Chris Evertet, egyszer Martina Navratilovát, Rosie Casalst 20-szor, Francoise Durrt 14-szer, Nancy Richey-t nyolcszor, Virginia Wade-et négyszer, Tracy Austint háromszor és Hana Mandlikovát kétszer. Karrierje csúcsa 1971-ben a világranglista 5. helyezése volt, Margaret Court, Billie Jean King, Evonne Goolagong és Rosie Casals mögött.
- Kristy Pigeon
1968-ban junior US Open és junior wimbledoni bajnok volt. Közvetlenül Wimbledon után egyesben bajnoki címet szerzett a newporti Welsh Open Championships-en. 1968 augusztusában egyéni bajnoki címet szerzett a Pennsylvania Lawn Tennis Championships-en Haverfordban. Ugyanebben a hónapban megnyerte az Egyesült Államok lányok gyeptenisz bajnokságát Philadelphiában.
- Nancy Richey
Egyéniben kettő, párosban négy Grand Slam-tornagyőzelmet szerzett. 1969-ben egyéniben a világranglista 2. helyezettje volt. Pályafutása során 73 egyéni címet nyert. 1963 és 1968 között rekordot jelentő hat egymást követő évben nyerte meg egyéniben az Egyesült Államok női salakpályás bajnokságát. 2003-ban a Teniszhírességek Csarnoka tagjává választották.
- Valerie Ziegenfuss
Párosban Wimbledonban és a US Openen is két alkalommal jutott az elődöntőig. A páros versenyeken 12 alkalommal jutott el a döntőig, amelyek közül hatot meg is nyert. Az 1968-as olimpia bemutató teniszversenyein Jane Bartkowicz párjaként bronzérmet szerzett.
A „lázadók” közé tartozott még Patti Hogan, aki végül nem vállalta a kockázatot, hogy szembeszálljon a teniszvilág vezetőivel, és Margaret Court, aki éppen akkor teljesítette a Grand Slam-et, de bokasérülése miatt nem tudott elindulni az első versenysorozaton, ezért visszalépett. Helyére került Kristy Pigeon.
A Kilencek visszaemlékezései
Nancy Richey: „Még mindig ugyanúgy érzek, mint akkor az egyenlőtlenségekkel kapcsolatban. Annyira igazságtalan volt, annyira diszkrimináltak minket. Néhány férfi játékos ideges volt, hogy megkaptuk a pénzdíjat a közösen megrendezett versenyeken. Ha a díjalap 10 000 dollár volt, akkor abból 8 500 dollárt a férfiak kaptak. Ez volt az arány. És mégis elég hangosak voltak ezzel kapcsolatban. Azt mondták: "Nos, menj ki, és szervezz saját versenysorozatot, és ne vegyél el tőlünk pénzt.”
Rosie Casals: „3,750 dollárt kaptam, amikor elveszítettem az 1970-es US Open döntőjét Courttal szemben, a Grand Slam utolsó áldozataként." Casalst 18 éves korában a világ legjobb juniorjának tartották. 40 évvel később kijelentette: „A Grand Slam-szereplés esélyének veszélyeztetése valószínűleg a legkockázatosabb része volt a régi vezetéssel szembeni kiállásnak. Mit kockáztattunk még? Valóban másodosztályú állampolgárok voltunk, amikor a férfiak mellett játszottunk a szankcionált tornákon, és ez minden versenyen érezhető volt. Ebben az értelemben nem volt sok vesztenivalónk. Másrészt akkoriban a Grand Slam volt a minden számunkra.”
Billie Jane King: „Tudtuk, hogy történelmet írunk, és nagyon erős céltudatunk volt. Csak azon gondolkodtam, hogy milyen elképzelésünk van a sportágunk jövőjéről. Biztosítani akartuk, hogy a világon minden lánynak, aki elég jó, legyen hova menni, és teniszezésből élni.”
Judy Dalton: „A Tour előtt könyvelőként dolgoztam, amikor nem teniszeztem. Azokban az időkben az Ausztrál Teniszszövetség nem engedte, hogy az év hat hónapjánál tovább játsszunk. Manapság ezt a kereskedelem korlátozásának neveznék!” A pénzről azt mondta: „Pontosan tudom, mit csináltam a houstoni pénzdíjammal. A férjemmel, Daviddel épp akkor vettünk egy házat Melbourne-ben, és a nagy részét hazaküldtem, hogy segítsek kifizetni.” Az ellene felhozott személyes szankciókkal kapcsolatban: „Nem játszhattam a Slazenger ütőmmel versenyeken. Az igazság kedvéért a Wilson cég fantasztikus volt – mindent megadtak nekünk, amit akartunk, és mindent megtettek, hogy segítsenek. Két évig használtam Wilson ütőket.”
Julie Heldman: „Maradandó emlékem abból az időből a szolidaritás érzése és az előrelépés. Nem tudtam játszani, mert könyöksérülésem volt. A szüleim éppen akkor költöztek New Yorkból Houstonba, én pedig az új házban voltam a verseny kezdete előtti este. A nők felhívtak, és azt mondták, hogy az USTA mindenkit felfüggeszt. Reggel, amikor a verseny elkezdődött volna, nem mentem el a pályára, mert nem játszottam. De amikor meghallottam, hogy mindenki szolidaritást vállalt, úgy döntöttem, hogy én is ezt teszem, még akkor is, ha ez azt is jelenti, hogy felfüggesztenek.”
Kerry Melville: „Úgy éreztem, Houston mintha valaminek a kezdete lett volna, és emlékszem, izgatott voltam. Csak egy kicsit öreg ausztrál voltam... A teniszben az akkorinál jobb üzletet akartam, de nem sorolnám magam a feminista kategóriába. Sokszor követtem azt, amit Judy (Dalton) tett; jó volt, hogy a közelben volt. Azt hiszem, a szüleim egy kicsit aggódtak, de úgy éreztem, hogy Billie Jean személyében erős vezetőnk van.”
Kristy Pigeon: „Azt hiszem, sok eredeti igazi feminista eltévesztette a lényeget azzal, hogy melltartókat égetett. Bizonyos értelemben közel sem keltettek akkora hullámot, mint mi, teniszezők. Megmutattuk, hogy sportolóként ugyanolyan érdekesek vagyunk, mint a férfiak. A versenyünket ösztönző volt nézni, és be tudtuk vonni az embereket. Számomra ez az egyenlőség megteremtésének hatékonyabb módja volt.”
Valerie Ziegenfuss: „16 hétből 14-et játszottunk, télen kezdve. Rögtön belelendültünk. Csodálatos volt. Minden a helyére került. Sok időt töltöttünk a turné népszerűsítésével. Egyszerűen csak azzal voltunk elfoglalva, hogy sikerüljön. Billie Jean vállalta a felelősség nagy részét a nagyobb interjúkért. De nekünk is kellett néhányat csinálnunk. A lövészárokban voltunk. A jelenben maradás óriási fontosságú volt számunkra.”
Billie Jane King: „Az Eredeti Kilenc nem magunkért csinálta ezt. Ez egy igazi csapatmunka volt. Nem tudok eléggé dicsérni minden játékost, akikkel csatlakoztam, hogy megalakítsuk az Original 9-et. Száz év alatt soha nem élhettem volna ezt az életet anélkül, hogy mi kilencen összetartanánk. És ha nincs Joe és Gladys, akkor ez nem történik meg.”
Rosie Casals: „Mindannyian az Original 9-ben hittük, hogy sikeresek leszünk, és hittük, hogy ez a helyes lépés... Felfüggeszthetnek minket? Igen. Lesz pályánk vagy helyünk, ahol játszhatunk? Lehetséges, de lehet, hogy nem. Ahogy a történelem is diktálta, hittünk magunkban, hogy van egy jó termékünk, ami eladható. Bebizonyosodott, hogy igazunk volt.”
Judy Dalton: Az események után 50 évvel később azt mondta: „Az Original 9-ben való részvételt az egyik nagy eredményemnek minősíteném. Megváltoztattuk a történelmet, és a tenisz már soha nem lesz ugyanaz, mint előtte volt. A női tenisz nagyon sokat változott. A maiak remekül csinálják, amit csinálnak, és sok pénzt keresnek. De nehéz elképzelnem, hogy a mai játékosok ezt tehetnék, ha nem lett volna az Original 9.”
