| PDP–7 | |
| Gyártó | Digital Equipment Corporation |
| Alaptípus ára | 72 000 $ |
| Előd | PDP–4 |
| Utód | PDP–9 |
A Wikimédia Commons tartalmaz PDP–7 témájú médiaállományokat. | |

A PDP–7 a Digital Equipment Corporation (DEC) által gyártott miniszámítógép volt, amelyet 1964-ben mutattak be. A gép a PDP–1 utódja, illetve a PDP-4 továbbfejlesztett változata volt. A PDP–7 leginkább arról ismert, hogy ez volt az a számítógép, amelyen Ken Thompson és Dennis Ritchie megalkotta az Unix operációs rendszer legelső verzióját assembly nyelven.
A PDP-7 volt a DEC első tekercselt huzalkötés (wire-wrap) technikával szerelt PDP számítógépe, és a DEC első gépe, amely szilíciumalapú tranzisztorokat használt. Felépítésében a PDP–4 architektúrájára épült, de jelentős fejlesztéseket tartalmazott. 18 bites szóhosszal rendelkezett, és alapkiépítésben 4K (4096) szavas mágneses ferritgyűrűs memóriával szerelték, amely 1,75 µs ciklusidővel működött. A memória 32K szóra volt bővíthető. A géphez különféle I/O (bemeneti/kimeneti) eszközök csatlakozhattak, például lyukszalag-olvasók, nyomtatók és a DEC saját fejlesztésű Type 340 katódsugárcsöves grafikus kijelzője. A PDP–7 számított az első olyan gépnek, amely a DEC új Flip-Chip moduljait használta, ami megbízhatóbbá és kompaktabbá tette a korábbi modelleknél. 1965-ben a gép ára 72 000 amerikai dollár volt, ami a korabeli viszonyok között kedvezőnek számított, így népszerűvé vált egyetemi és kutatási környezetben. Készült belőle egy PDP–7A továbbfejlesztett változat, amivel együtt összesen 120 darabot adtak el.
A PDP–7 technológiailag viszonylag rövid életű volt, mivel hamarosan felváltotta a fejlettebb és sikeresebb PDP–9 és a 16 bites PDP–11 család. Mégis, a számítástechnika-történetben betöltött szerepe vitathatatlan.
Ma már csak néhány példány létezik a világszerte eladott gépekből.