
Az impulzus-szélesség moduláció (angolul: "Pulse-width modulation", röviden: PWM, más néven: "pulse-duration modulation", röviden: PDM vagy "pulse-length modulation", röviden: PLM) egy olyan elektronikai vezérlési technika, amelyet az energiaátvitel és a teljesítmény szabályozására használnak. Lényege, hogy egy folyamatosan ismétlődő jel (impulzus) aktív és inaktív állapotainak arányát változtatva szabályozza az energia vagy a jel átlagos értékét. Ez a módszer különösen hatékony, mivel az elektromos berendezések, eszközök vagy teljesen bekapcsolt, vagy teljesen kikapcsolt állapotban működnek, minimalizálva az energiaveszteséget.
A PWM lényege a kitöltési tényező (duty cycle) szabályozása. Ez az impulzusok „bekapcsolt” (ON) és „kikapcsolt” (OFF) állapotának időtartamát jelenti az egyes ciklusokban. Például egy 50%-os kitöltési tényező azt jelenti, hogy az impulzusok fele „bekapcsolt”, míg a másik fele „kikapcsolt”. Az átlagos kimeneti teljesítményt ez az arány határozza meg, miközben a frekvencia (az impulzusok ismétlődési sebessége) állandó marad. Ez a modulációs technika rendkívül rugalmas, hiszen az átlagos teljesítmény finomhangolása precízen megvalósítható az impulzusok szélességének szabályozásával. A PWM-et széles körben alkalmazzák az elektronikában, a világítástól kezdve a motorvezérlésig, mivel egyszerű, energiahatékony, és különböző technológiákhoz könnyen adaptálható.
A PWM működési elve azon alapul, hogy egy folyamatosan ismétlődő jel (impulzus) aktív és inaktív időszakainak arányát változtatva szabályozzák a kimeneti teljesítményt vagy feszültséget. Ezt a szabályozási technikát a kitöltési tényező (duty cycle) határozza meg, amely az „ON” (bekapcsolt) állapot időtartamának aránya az egyes impulzusok teljes időtartamához képest.
A PWM jel egy sor folyamatos impulzusból áll, ahol minden impulzus két részből áll:
A két állapot közötti arány, azaz a bekapcsolt idő hossza az impulzus teljes hosszához képest határozza meg az átlagos kimeneti értéket.

A kitöltési tényező százalékos értékként fejezhető ki:
Vegyük például egy világító dióda (LED) fényerő-szabályozását:
A LED ugyan gyorsan váltakozik a bekapcsolt és kikapcsolt állapot között, de az emberi szem ezt folyamatos fényként érzékeli, mivel az impulzusok frekvenciája túl gyors ahhoz, hogy észrevegyük a villogást.
A PWM szabályozza az energiaátvitel átlagos értékét anélkül, hogy a kimeneti feszültséget vagy áramerősséget folyamatosan változtatná. Ez jelentősen növeli az energiahatékonyságot, mivel a kapcsolóeszközök (pl. tranzisztorok) vagy teljesen bekapcsolt, vagy teljesen kikapcsolt állapotban működnek, minimalizálva az energiaveszteséget.
Analóg jelekből
Analóg komparátort használó impulzusidő-modulátor
A PDM jel analóg komparátorral is előállítható az analóg jel és egy megfelelő vivőjel összehasonlításával, amint azt a mellékelt kapcsolási rajz mutatja, ahol fűrészfog és háromszög jeleket használnak elsősorban modulációs jelként:
Emelkedő fűrészfog jel (modulált hátráló él): A kapcsolási funkció vezető éle (emelkedő él) rögzített, a hátráló él (csökkenő él) pozíciója modulált.
Csökkenő fűrészfog jel (elülső él modulált): A kapcsolási funkció elülső élének pozíciója modulált, az elülső él pedig rögzített marad.
Háromszögjel szimmetrikus modulációhoz: Ennél a modulációs típusnál a kapcsolási függvény mindkét élének pozícióját modulálják. Ha a beállítási pont csak kis mértékben változik egy vivőperióduson belül, a két kapcsolási él megközelítőleg szimmetrikus a háromszögjel csúcsaira.
Egy másik lehetőség az impulzus időtartam moduláció létrehozására egy multivibrátor, amelyben a munkakapcsolás egy változó ellenállással vagy kondenzátorral változtatható.
Az impulzus időtartamának meghatározásához feltételezzük, hogy a modulálandó jel számtani középértékének egy impulzusperiódusban pontosan meg kell felelnie a PDM-impulzussorozat egyenlő értékének. Mindkét funkciósorozat (analóg jel és PDM jel) tehát egy impulzusintervallumban egy feszültségjellel azonos feszültség-idővel rendelkezik.
Digitális jelekből
Megfelelő számláló/összehasonlító áramköröket használnak a PDM jel digitális adatokból történő előállítására (pl. motorvezérlés). Sok mikrokontroller már közvetlenül tartalmaz PDM modulokat, vagy megfelelő időzítő funkciókkal támogatja azok megvalósítását. A fent leírt analóg-digitális átalakítóval megfordítva az N1 és N2 értékeket egy adott órajelfrekvenciához adjuk meg, ahol a t1 impulzus időtartamát és a t2 periódus időtartamát állítjuk be.
Bár a PWM egy rendkívül hatékony és széles körben alkalmazott technológia, bizonyos korlátai és hátrányai vannak, amelyeket figyelembe kell venni a tervezés és alkalmazás során. Ezek a korlátok a rendszer működését és hatékonyságát is befolyásolhatják, különösen érzékeny alkalmazási területeken. A PWM-módszer gyakorlati alkalmazásakor jelentős problémát jelent a felharmonikusok kialakulása. Ezek a modulációs frekvencia többszöröseként alakulnak ki, és a PWM által vezérelt induktivitásokban nemkívánatos mellékhatásokhoz vezethetnek, mint például elektromágneses zaj, villogás (flicker), vibráció, melegedés (hőtermelődés) és nem-lineáris viselkedés. Ezek egy csatlakoztatott kondenzátorral történő kompenzálással vagy a PWM modulációs frekvenciájának megváltoztatásával orvosolhatók.