A pallazit egy kő-vas meteorit típus. Centiméteres méretű olivin kristályok vannak beágyazva egy nikkel-vas fém-mátrixban. A nagyobb fémes vasnikkel felületeken megjeleníthető a Widmanstätten-mintázat is, ha a felületet étetéssel kezeljük.
Eredete
Egy kisbolygó méretű égitest ütközés hatására történt szétdarabolódása során kerülhetnek a bolygóközi térbe pallazitmeteorit-darabok. A kisbolygó méretű test köpeny-mag határáról származhatnak a kőzetminták.
Ásványos összetétele
A két fő alkotó ásvány, fémes nikkel-vas és az olivin. Mellettük kisebb mennyiségben tartalmaznak még schreiberzitet, troilitet és foszfátokat is.
Névadó tudós
Metszet a Brahin pallazitból, melyen jól látszanak a nagy olivin kristályok, amelyek a fémben mátrixban elkülönülten állnak.
A pallazitok Péter Simon Pallasról (1741-1811) kapták a nevüket. Pallas az orosz cár székvárosában, Szentpétervárott tanított, amikor 1772-ben tudomására jutott, hogy Krasznojarszk közelében a hegyekben egy érdekes kőzet található. Pallas a helyszínre utazott és ott tanulmányozta a kőzetet. Később, 1776-ban részletes leírást is adott róla. Ezt a leírást Chladni fölhasználta a meteoritekről írott könyvében.
Pallazit hullások és találások
Hullások
A pallazitok ritka meteorittípust képviselnek. Mindössze 61 ismert meteorit esemény ismert: hullások és találások. Ezek közül 10-et találtak az Antarktiszon és csak négynek a hullását figyelték meg. A négy hullás a következő:
Mineo meteorit, Mineoban, Szicília déli részén. 1826 májusában. Egy 46 grammos mintát találtak meg.
Zaisho meteorit, Zaiso, Japán. 330 grammos mintát találtak egy megfigyel tűzgolyó esemény nyomán 1898. február elsején.
Marjalahti, Karélia, Finnország. 45 kilogrammos testet gyűjtöttek be 1902 júniusában egy fényjelenséggel kísért detonáció után. A Marjalahti meteoritot a Helsinki Geológiai Múzeumban őrzik. (A lelőhely ma Oroszország része.)
Omolon meteorit, Omolon, Magadani terület, Oroszország. Egy rénszarvaspásztor észlelte a hullást 1981 május 16-án. Két évvel később 250 kilogrammnyi anyagot találtak a helyszínen. Egy meteorológia állomásról is észlelték a hullást.
Ismertebb találások
Brenham meteorit, Brenham, Kansas, USA. 1890-ben találtak mintegy 20 darabot 1000 kilogramm össztömeggel a Haviland Kráter közelében. Később még 454 kilogrammnyi tömeget begyűjtöttek a környékről. A meteorit teljes tömegét 4,3 tonnára becsülik. Szép darabja van kiállítva a (487kg) a Chicagói Field Múzeumban. Még 2005-ben és 2006-ban is találtak újabb darabokat belőle.
Huckitta, Északi terület, Ausztrália. Egy 1400 kilogrammnyi tömeget találtak 1937-ben, és korábban már (1924) találtak egy 1kg-os darabot is, amit Alice Springsbe vittek.
Fukang meteorit, Fukang, Xinjiang Tartomány, Kína. Egy 1003kg tömegű pallazitot gyűjtöttek be 2000-ben.
Imilac, Atacama-sivatag, Chile. 1822 óta ismert a lelőhely. Az össztömegét 920kg-ra becsülik.
Brahin meteorit, Gomel Terület, Fehéroroszország. 1810 óta ismert a lelőhely. Sok kisebb darabot begyűjtöttek már belőle. Az össztömegét 820kg-ra becsülik. További 227kg-os darab került elő 2002-ben 3 méteres mélységből.
Esquel meteorit, Esquel, Chubut, Argentína. Egy 755kg tömegű pallazitdarab volt beágyazódva a talajba és ismert volt már 1951 előttről.
Krasznojarszk meteorit, Krasznojarszk, Jenyiszej vidék, Oroszország. A 700kg-ra becsült tömegű testet 1749-ben fedezték föl mintegy 200 kilométerre déli irányban Krasznojarszktól. A fő tömege, ami 515kg-ot nyom, a moszkvai Orosz Tudományos Akadémián őrzik. 1990-ben egy 198kg-nyi testet találtak Pallasovka város közelében. Ezt a várost Pallas-ról nevezték el.
Irodalom
Bevan, A.W.R., Graham, A.L., Hutchison R. (1985) Catalogue of meteorites; with special reference to those represented in the collection of the British Museum (Natural History), 4th ed., British Museum (Natural History), London, 460.
Bérczi Sz. (2001): Kis Atlasz a Naprendszerről (1): Planetáris és anyagtérképek holdkőzetekről, meteoritekről. UNICONSTANT. Püspökladány (ISBN963-00-6314-X Ö, ISBN9630063158)
Grady, M. M. (2000): Catalogue of meteorites. 5th revised and enlarged edition. Cambridge University Press, Cambridge
Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN978-963-284-034-5)
Ursula B. Marvin (2007): Ernst Florens Friedrich Chladni (1756-1827) and the origins of modern meteorite research. Meteoritics and Planetary Science, 42, 2007 Spet. pp. B68.
