Parazitoid

Egy Aleiodes indiscretus gyilkosfürkész nősténye egy gyapjaslepke (Lymantria dispar) hernyó testébe rakja le tojását.

A parazitoid életmód (parazitoidizmus) sok tekintetben emlékeztet az élősködő (parazita) életmódra, bár leginkább az élősködés és a ragadozás egy sajátos átmenetének tekinthető. A parazitoidok életciklusuk egy hosszabb szakaszában egy arra alkalmas, többnyire más fajba tartozó gazdaegyed testfelszínén vagy testében élnek, abból táplálkoznak, és rajta/abban fejlődnek. Ellentétben azonban a tipikus parazitákkal a parazitoidok végül megölik a gazdájukat, e szempontból tehát inkább a ragadozókra emlékeztetnek. Egy másik fontos jellemzője a parazitoidoknak, hogy számos élősködővel szemben csupán lárvakorban igényelnek gazdát, kifejlett korban szabadon élők.

A parazitoidizmus fogalmát leginkább a zoológusok használják, a hasonló életmódot élő mikróbákat például nem szokás parazitoidnak nevezni.

A parazitoidok rendszerint jó terjedési képességgel bírnak, például aktívan repülnek vagy úsznak, és fejlett érzékszerveikkel jól tájékozódnak. Megengedhetik tehát maguknak, hogy a gazda testét a végsőkig (annak haláláig) kizsákmányolják, hiszen továbbterjedésük szakaszában már nem függenek tőle. Az elpusztult gazda testéből kikelő parazitoidok rendszerint a külvilágban párzanak, majd a megtermékenyített nőstények új gazdaegyedeket keresnek, hogy tojásaikat azok testére/testébe, esetleg azok közlébe rakják le.

Parazitoid rovarok

Jelenleg mintegy 70 ezer parazitoid rovarfaj ismert, amelyek döntő többsége (>80%) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) közé tartozik, de emellett a kétszárnyúaknál (Diptera), bogaraknál (Coleoptera), recésszárnyúaknál (Neuroptera), sőt még a lepkéknél (Lepidoptera) is előfordulnak parazitoid fajok.

A parazitoid rovarok többsége erősen gazdaspecifikus, és csupán a gazda bizonyos fejlődési alakját (tojás, lárva, báb, stb.) parazitálják. Gyakori körükben az ún. hipermetamorfózis (heteromorfózis), amikor az egyedfejlődés során egymástól alakilag, illetve életmód tekintetében jelentősen különböző lárvastádiumok váltakoznak. Rendszerint az első stádiumú lárvák azok, amelyek különböznek a további lárvastádiumoktól, pl. ezek lehetnek ún. kereső lárvák, amelyek aktív mozgással keresik fel a gazdáikat (pl. darázsbogarak), vagy ún. harcos lárvák, amelyek képesek a gazdában fejlődő, versenytársnak minősülő más lárvákat elpusztítatni (pl. gyilkosfürkészek).

A parazitoid hártyásszárnyúak tojásrakó nőstényei a tojásokkal együtt gyakran különböző méreganyagokat, vírusokat, stb. is juttatnak a gazdába, amelyek segítségével képesek a gazda immunrendszerét, hormonháztartását vagy viselkedését manipulálni, ezzel segítve a darázslárva fejlődését.

A parazitoidok csoportosítása

Néhány jellemző parazitoid csoport

Jegyzetek

  1. 1 2 Lőrinczi G., Torma A. (2020). Állatrendszertan I.: bazális csoportok (Non-Bilateria) és ősszájúak (Protostomia). SZTE online egyetemi jegyzet.
Egy hosszúfarkú fémfürkész (Torymidae) felkészül, hogy tojócsövével átdöfve a gubacs falát a benne fejlődő rovarlárvába rakja tojásait.
Egy Muscidifurax raptor sugaras fémfürkész (Pteromalidae) egy légy bábjába rakja tojását.