| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az igenév igéből képezhető átmeneti szófaj, amely az ige sajátosságait más szófajok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, bővítményeit gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szófaj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma többnyire nincs (hacsak a másik szófaj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). Alkalmas mondatrövidítő szerkezetek létrehozására.
A magyarban négy fajtáját ismerjük:
Elvétve további olyan, igéből képzett főnevek is előfordulnak, amelyek gyakran az igenevekhez hasonló funkciót töltenek be (többek közt ‑tán/‑tén, ‑at/‑et és ‑t képzővel). Ezek igenévi besorolása nem lehetséges olyankor, ha nem őrzik meg eredeti igei vonzataikat (tárgy és/vagy határozó), hanem az igei tárgy birtokos jelző formájában kapcsolódik hozzájuk (vö. dalt énekelni, dalt éneklő, dalt énekelve, viszont a dal[nak a] hallatán), illetve ha -ás/-és képzős főnevekkel helyettesíthetők.