| Paul Winter | |
 | |
| Született | Paul Theodore Winter Jr. 1939. augusztus 31. (87 éves) Altoona (Pennsylvania) |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | James Parks Morton Interfaith Award |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Winter témájú médiaállományokat. | |
Paul Winter (Altoona, 1939. augusztus 31. –) amerikai szaxofonos, zeneszerző, zenekarvezető. A világzene egyik úttörője. Dallamait átszövik a klasszikus-, a dzsessz- és a világzene hangjai.
Winter hatéves korától tanult zongorázni, majd váltott az altszaxofonra, aztán tenor-, aztán szopránszaxofonra). A chicagói Northwestern Egyetemen tanult. Első zenekarával 1961-ben megnyert egy egyetemi versenyt, és lemezszerződést kapott John Hammond zsűritagtól. Rövid ideig Paul Desmondot is helyettesítette Dave Brubeck kvartettjében.
Winter nagyon korán érdeklődni kezdett a bossa nova számára kínált lehetőségei iránt is.
1962-ben az Egyesült Államok külügyminisztériumának szextettjével 23 országban turnézott Dél- és Közép-Amerikában. Ugyanebben az évben az ő zenekara lett az első dzsesszegyüttes, amely fellépett a Fehér Házban. Ennek lemeze, a Jazz Premiere: Washington című albumon jelent meg.
Winter szextettje 1967-ben − nagyon korán − megközelítette a világzenét, beleépítve játékba a dél-amerikai, afrikai és ázsiai zenei hagyományokat.
Az Apollo-15 űrhajósai 1971-ben egy kazettán magukkal vitték a „Road” című Winter-albumot a Holdra tett utazásukra.
Az 1970-es évek vége óta Winter számos lemezt rögzített, amelyeken dzsesszimprovizációkat és a természeti hangokat ötvözték. A felvételek egy része valós idejű körülmények között készült a természetben, (például a Grand Canyonban, és korábban rögzített bálnák, farkasok, sasok hangjait).
Winter kompozíciói az etno-jazz és a popzene szintézisét képviselik.