| Petymeg | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Nagyfoltú petymeg (Genetta tigrina) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
A petymegek (Genetta) a ragadozók (Carnivora) rendjébe tartozó cibetmacskafélék (Viverridae) egyik neme összesen 16 vagy 17 fajjal. A közönséges petymeg (G. genetta) az egyetlen petymeg, egyben cibetmacskaféle amely Európában (Ibériai-félsziget, Franciaország és Olaszország) is előfordul.
A nembe az alábbi alnemek és fajok tartoznak:
A Genetta alnembe sorolt fajok:
A Pseudogenetta alnembe sorolt fajok:
A Paragenetta alnem egyetlen faja:
Az Osbornictis alnem egyetlen faja:
A becslések szerint a Genetta és a Poiana nemek 9,5-13,3 millió éve váltak el egymástól. A petymegek a becslések szerint legalább 8,5 millió éve kezdtek elválni egymástól; a szétválás a fakó petymeggel, majd az óriáspetymeggel kezdődött 3,98-6,01 millió évvel ezelőtt.
A petymegek törzse erősen megnyúlt, talpukon csupasz hosszanti csík követhető végig, mellső és hátsó lábaikon egyaránt öt ujjuk van, karmaikat részben vissza tudják húzni, farkuk hosszú és gyűrűs, fülük közepesen nagy, pofájuk hegyes. Végbéltájékukon kis mirigytasakuk van, aminek két különvált levezető csatornája a végbélnyílás két oldalán nyílik. Minden faj gerince mentén sötét csík van, szőrzetük színében és mintázatában különböznek egymástól. Méretük fajfüggő, fej-törzs hosszuk 40,9-60 cm, farkuk 40–47 cm-es. Nagy szemeik vannak ovális pupillákkal, íriszük színe körülbelül a bundájukéval megegyező. Mivel szemüket csak korlátozott mértékben tudják mozgatni, inkább a fejüket mozgatják, hogy a mozgó tárgyakra fókuszáljanak. Fülkagylójuk kívül vékony rétegben szőrös, körülbelül 80°-ban tudják elmozdítani elölről hátra, illetve lelapítani.
A petymegek fajait alaktanilag három típusba oszthatjuk:
A petymegek összes faja Afrikában őshonos, a közönséges petymeget a történelmi időkben Európába is betelepítették. Körülbelül 1000-1500 évvel ezelőtt Magreb vidékéről került a Földközi-tenger térségébe félig háziasítva, és később onnan terjedt el Dél-Franciaországba és Olaszországba. A Szaharától északra, valamint a délre fekvő szavannákon Dél-Afrikáig, illetve Arábia, Jemen és Omán partjai mentén élnek.
A petymegek rendkívül mozgékonyak, gyors reflexeik és kivételes mászóképességük van. A cibetmacskafélék közül csak a petymegek képesek hátsó lábaikra állni. Mindenevők, opportunista módon táplálkoznak gerinctelenekkel és kisebb gerincesekkel, de növényeket és gyümölcsöket is fogyasztanak; a vízi cibetmacska nagyrészt halakat, míg a Johnston-petymeg valószínűleg főként rovarokat eszik. A nőstényeknek almonként legfeljebb öt kölykük lehet, amelyeket egyedül nevelnek fel. Alapvetően a földön élnek, de sok időt töltenek a fákon is. Magányosan élnek, kivéve a szaporodási és utódnevelési időszakot. Fogságban a közönséges petymegek 13 évig élhetnek; egy fogságban élt hím petymeg 22,7 évig élt.
A kontyos és a Bourlon-petymegre az erdőirtás és a földek mezőgazdasági hasznosítása miatti élőhelyvesztés jelent komoly veszélyt; ezt a két fajt ugyanakkor bundájukért és húsukért vadásszák is, emiatt az IUCN sebezhetőként tartja őket számon. Ezek a veszélyek a Johnston-petymeget is fenyegetik, amelyet így mérsékelten fenyegetettként tartanak számon. A szintén mérsékelten fenyegetett vízi cibetmacskára ugyan hatással lehet a vadászat, de jelentősebb veszélyforrásokat még nem azonosítottak. A király- és abesszin petymegek olyannyira kevésbé ismertek, hogy veszélyforrásokat nem lehet azonosítani; ezek a fajok az adathiányos kategóriában vannak. A többi petymegfajt különösebben nem fenyegetik veszélyek, így ezek a nem fenyegetett kategóriában szerepelnek.