Phil Hartman

Phil Hartman
Született1948. szeptember 24.
Brantford
Elhunyt1998. május 28. (49 évesen)
Encino
Állampolgársága
HázastársaBrynn Hartman
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozása
Iskolái
  • The Groundlings
  • Santa Monica College
  • Westchester High School
  • Kaliforniai Egyetem, Northridge (–1972, nem ismert, tervezőgrafika)
Kitüntetései
  • Primetime Emmy Award for Outstanding Writing for a Variety Series (1989)
  • Canada’s Walk of Fame (2012)
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán (2014)
Halál okalőtt seb
SírhelyeForest Lawn Memorial Park
Színészi pályafutása
Aktív évek1969–1998
Díjai
Emmy-díjak
Legjobb forgatókönyv (varieté vagy zenés műsor)
Saturday Night Live (1989)
A Wikimédia Commons tartalmaz Phil Hartman témájú médiaállományokat.

Philip Edward Hartman (szülː Hartmann; Brantford, Ontario, 1948. szeptember 24. – Los Angeles, 1998. május 28.) Emmy-díjas kanadai-amerikai színész, humorista és tervező volt, aki a nyolcvanas években lett híres a Saturday Night Live műsor egyik tagjaként. Humorista és színész karrierje mellett olyan együttesek lemezborítóit tervezte meg, mint a Poco és az America.

Élete

Phillip Edward Hartmann néven született (később az egyik "n" betűt elhagyta a nevéből) 1948. szeptember 24-én az ontariói Brantfordban Doris Marguerite (1919. július 17. - 2001. április 15.) és Rupert Loebig Hartmann (1914. november 8. - 1998. április 30.) gyermekeként. Édesapja építőanyagokat árult. Szülei római katolikusok voltak, és ebben a hitben nevelték gyermekeiket.

Tíz éves volt, amikor a családja az Egyesült Államokba költözött. A család először a Maine állambeli Lewistonban élt, majd a connecticuti Meridenben, később a nyugati partra költöztek. A Westchester High Schoolba járt, ahol ő volt az osztály bohóca. Érettségi után a Santa Monica City College tanulója volt, de 1969-ben kilépett, hogy egy rockegyüttes roadie-ja legyen. 1972-ben visszatért az iskolába, ekkor a Kaliforniai Állami Egyetemen tanult. Ezután több mint 40 lemezborítót tervezett, többek között a Poco és az America együtteseknek, illetve a Crosby, Stills & Nash logóját is ő tervezte. Az 1970-es években tűnt fel először a televízióban, a The Dating Game című műsorban, ahol nyert is, de a nő nem jött el a randevúra.

Mivel tervezőként egyedül dolgozott, gyakran szórakoztatta magát azzal, hogy hangokat imitál. 27 évesen rájött, hogy többet szeretne kihozni magából, így 1975-ben elkezdett járni a The Groundlings nevű improvizációs társulat által tartott esti órákra, melyek során a komédiát tanították. Miközben nézte a társulat egyik számát, felmászott a színpadra és csatlakozott hozzájuk. Első filmszerepe az ausztrál Stunt Rock című filmben volt.

1986-ban csatlakozott a Saturday Night Live-hoz. Jon Lovitz, Laraine Newman és Penny Marshall ajánlották a műsorba. Itt ragadt rá a "Glue" ("Ragasztó") becenév is, amelyet Jay Mohr Gasping for Airtime című könyve szerint Adam Sandler talált ki. A You Might Remember Me: The Life and Times of Phil Hartman című könyv szerint viszont társa, Jan Hooks találta ki ezt a nevet.

Halála

1998. május 27-én felesége, Brynn Omdahl ellátogatott a Buca di Beppo nevű olasz étterembe (Encino, Kalifornia) Christine Zander producerrel. Miután hazatért, összeveszett Hartmannel, ezután ő lefeküdt. Ezután Brynn belépett a hálószobájába, és egyszer szemen lőtte, majd a torkát és a mellét is meglőtte. Phil belehalt a sérüléseibe, 49 éves volt. Brynn alkoholt fogyasztott és kokainozni is kezdett.

Ezután elment barátjához, Ron Douglas-hez, és bevallotta a gyilkosságot, de ő nem hitt neki. Ezt követően visszamentek a házhoz külön autókkal, ahol Brynn felhívta egy másik barátját és neki is bevallotta tettét. Douglas kihívta a rendőrséget, miután meglátta Hartman testét. A rendőrség kivitte Douglast és Hartmanék két gyermekét, Brynn pedig bezárkózott a szobájába, majd öngyilkos lett.

Jegyzetek

  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 28.
  2. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  3. 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 15.
  5. ↑ Sarah Larson. "Phil Hartman Remembered". Hozzáférés: 2018. szeptember 28.
  6. 1 2 3 4 "Profile: Phil Hartman". CBS News. 1998. május 28. 2009. április 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. október 19.
  7. 1 2 3 Parish, James Robert (2004). The Hollywood Book of Scandals: The Shocking, Often Disgraceful Deeds and Affairs of More Than 100 American Movie and TV Idols. McGraw-Hill Professional. 212–213. o. ISBN 0-07-142189-0.
  8. 1 2 3 V. Harris, Lyle (1998. május 29.). "Phil Hartman: An appreciation – he became anybody he wanted". The Atlanta Journal-Constitution. F01. o.
  9. ↑ U.S., Social Security Death Index, 1935–2014
  10. ↑ World Archipelago. "Book excerpt". macmillan.com. 2018. február 16. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2015. augusztus 23.
  11. 1 2 3 4 5 Tresniowski, Alex (1998. június 15.). "Beneath the Surface". People. 2015. július 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2008. október 6.
  12. 1 2 Knutzen, Eirik (1997. június 29.). "TV book". Boston Herald. TV 11. o.
  13. ↑ Mashberg, Tom (1992. november 29.). "As Clinton goes, so goes Phil Hartman". The Boston Globe.
  14. 1 2 3 4 Rice, Darcy (1996. augusztus). "100 Flavors of Vanilla". Orange Coast Magazine. 34–40. o.
  15. ↑ Mohr, Jay (2004). Gasping for Airtime. Hyperion. 164. o. ISBN 1-4013-0006-5.
  16. 1 2 Snierson, Dan (1998. június 12.). "Man Of A Thousand Voices". Entertainment Weekly. 2014. október 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2008. október 12.
  17. 1 2 3 4 "Phil: The Jerky Guy". Canoe. december 1, 1996. Hozzáférés: augusztus 4, 2008.{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  18. ↑ Rosenthal, Phil (1993. november 23.). "'SNL's' Grand Old Man—With Friends Gone, Hartman Prepares To Make His Exit". Los Angeles Daily News. L1. o.
  19. ↑ https://www.dvdtalk.com/reviews/40331/stunt-rock-2-disc-special-edition/ Archiválva 2018. november 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. A young Phil Hartman cameos, part of a larger group of Groundlings cadets that filled in as extras.
  20. ↑ Carter, Bill (1998. október 7.). "A Hard Job to Accept: A Slain Buddy's Show". The New York Times. 2015. május 27. dátummal az eredetiből archiválva.
  21. ↑ Cagle, Jess (1994. március 11.). "Merry Hartman, Merry Hartman". Entertainment Weekly. 2015. október 26. dátummal az eredetiből archiválva.
  22. ↑ Thomas 2014, 1. o.
  23. ↑ "Coroner: Hartman's wife on drugs, drunk". CNN. 1998. június 8. 2019. augusztus 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. október 25.
  24. ↑ "Police say Hartman's wife told friends about shooting". CNN. 1998. június 2. 2001. augusztus 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. június 22.
  25. ↑ "Phil Hartman, wife die in apparent murder–suicide". CNN. 1998. május 28. 2007. május 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2007. május 25.

További információk