| Pinheiro Machado | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Sudeste Rio-Grandense | ||
| Mikrorégió | Serras de Sudeste | ||
| Alapítás éve | 1879 | ||
| Polgármester | Ronaldo Costa Madruga | ||
| Körzethívószám | 53 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 11 214 fő (2022) | ||
| Tszf. magasság |
| ||
| Terület | 2227,897 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
| Pinheiro Machado weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Pinheiro Machado témájú médiaállományokat. | |||
Pinheiro Machado egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban, a Tapes hegység előhegyeiben. 2022-ben népességét 11 214 főre becsülték.
Területén természeti népek (minuano indiánok) éltek, jelenlétükre vésett feliratok és hulladékhalmok (sambaquis) utalnak. Az európai betelepülés 1775 körül kezdődött Rafael Pinto Bandeira katonaemberrel, aki kiemelkedő szerepet játszott a portugál gyarmat missziós területeinek visszafoglalásában. A 19. század közepén azonban még csak egy kiterjedt mocsár borította azt a helyet, ahol ma a községközpont áll; vízfolyások nem voltak, így a gyarmatosítók kutakat kellett ássanak, hogy vizet szerezzenek. A legenda szerint José Dutra de Andrade gazdag birtokos, aki elvesztette látását, megígérte, hogy kápolnát épít a Fényességes Miasszonyunk tiszteletére, ha meggyógyul. Miután megmosdott egyik ilyen kút vizében, visszanyerte látását, és szomszédjával, Antônio de Oliveirával együtt telket adományozott a közösségnek, amelyen 1851-ben felépült a Nossa Senhora da Luz das Cacimbinhas (Vízgyűjtők Fényességes Szűzanyja) kápolna. Ezt 1857-ben plébánia rangjára emelték, a helyet pedig Piratini kerületévé nyilvánították.
1878-ban kivált Piratiniből, és 1879. február 24-én önálló községgé szerveződött Nossa Senhora da Luz das Cacimbinhas néven; ez később Cacimbinhasra (vízgyűjtők, víztárolók) rövidült. 1915-ben nevét Pinheiro Machadora változtatták José Gomes Pinheiro Machado republikánus politikus tiszteletére. Az 1923-as lázadás során a község területén több csatát vívtak, a település többször a felkelők kezére került. 1934-ben a község területe nőtt, mivel Piratinitől egy 520 km2-es, kiváló legelőkkel rendelkező földsávot csatoltak hozzá. 1938-ban a községközpont városi rangot kapott.
Székhelye Pinheiro Machado, további kerületei Curral de Pedras és Torrinhas. A községközpont az állami fővárostól légvonalban 270 kilométerre, 360 méter tengerszint feletti magasságon fekszik. Nedves szubtrópusi éghajlat jellemzi, az éves átlaghőmérséklet 17,4 ºC, a csapadék 1275 mm. Jelentős juh- és szarvasmarha-tenyésztő, szőlőtermesztő. Területén mészkövet termelnek ki.