Az idősebb férfiak egyik leggyakoribb betegsége, többnyire 45 év felett jelentkezik. A submucosus mirigyek játszanak benne fő szerepet (eltérően a prosztataráktól). Okai jórészt a hormonális változásokban keresendőek. Gyakorisága növekszik az életkorral, a 80%-ot is elérheti a 80 év körüli férfiaknál. Főbb panaszként mind gyakoribbá és súlyosabbá válnak a kellemetlen vizelési rendellenességek. A prosztata megnagyobbodása (hyperplasia) esetén a vizelet nehezebben indul, a vizeletsugár gyengül, a vizelés gyakorivá válik – éjszaka is, a vizelési idő megnyúlik. Középsúlyos esetben hirtelen vizelési inger támad, jellemző a vizeletsugár megszakadása, a fájdalmas vizelés, a vizelettartás képtelensége (inkontinencia), utócsepegés, az elégtelen hólyagürülés érzése. Kezdetben a húgyhólyag, a húgyvezeték és a vese még nem mutat jelentős elváltozást. A húgyhólyag izomzata ekkor még elég erős ahhoz, hogy kompenzálja a prosztatamegnagyobbodás következményeként bekövetkezett húgycsőszűkületet. Később azonban a húgyhólyag fala megvastagszik, a vizeletpangás miatt a húgyvezeték és a vese üregrendszere kitágul, vizelés után a hólyagban vizelet marad vissza. A húgyhólyag izomzata súlyosan károsodhat. A hólyagban előálló vizeletpangás visszahat a húgyvezetékre és a vesére. A kórképhez ismétlődő gyulladások, véres vizelet, húgyhólyagkő keletkezése társulhat. A helyes kórisme megállapításához és a megfelelő kezelés megválasztásához urológiai vizsgálatokra van szükség. Ezek arra is szolgálnak, hogy a betegség elkülöníthető legyen más hasonló tüneteket előidéző húgyúti kórképektől, többek közt pl. a prosztataráktól. Az urológiai vizsgálat (alapesetben) végbélen keresztül történő betapintásból, ultrahangos vizsgálatból és a PSA (prosztataspecifikus antigén) – ami újabb vélemények szerint nem is annyira jellemző indikátor – esetleges jelenlétének laboratóriumi vizsgálatából áll.
Kezelés
A jóindulatú prosztatamegnagyobbodáshoz (BPH) társuló alsó húgyúti tünetek (LUTS) kezelése a tünetek súlyosságától és zavaró jellegétől, a prosztata méretétől, a betegség progressziójának és szövődményeinek kockázatától, valamint a beteg preferenciáitól függ.
Konzervatív kezelés
Enyhe vagy közepesen súlyos, a beteget kevéssé zavaró és szövődménymentes tünetek esetén rendszeres ellenőrzéssel kiegészített megfigyelés (watchful waiting) megfelelő első kezelési stratégia lehet.
Az életmódi és viselkedési változtatások közé tartozhat a folyadékbevitel időzítésének módosítása, különösen lefekvés vagy hosszabb utazás előtt, a koffein- és alkoholfogyasztás mérséklése, a kettős vizelés, a hólyagtréning, a székrekedés kezelése, valamint a vizelést befolyásoló gyógyszerek alkalmazásának felülvizsgálata.
Fitoterápia és egyéb étrend-kiegészítők
A BPH-hoz társuló alsó húgyúti tünetek (LUTS) enyhítésére több növényi eredetű készítményt és étrend-kiegészítő összetevőt is vizsgáltak. Az egyes összetevők bizonyítékainak erőssége, a vizsgált készítmények standardizáltsága és a klinikai eredmények jelentősen eltérnek, ezért a fitoterápiás és mikrotápanyag-összetevők nem tekinthetők egységes terápiás csoportnak.
A növényi készítmények összetétele a növényfajtától, a felhasznált növényi résztől, az extrakciós módszertől és a standardizálástól függően változhat; egy meghatározott kivonattal kapott klinikai eredmény ezért nem általánosítható automatikusan minden, ugyanabból a növényből készült termékre. Az EMA/HMPC növényi monográfiái meghatározott növényi drogokra és készítményekre vonatkozó gyógyszerészeti értékelések, ezért egy monográfiában szereplő tradicionális felhasználás nem jelenti valamennyi, az adott növényt tartalmazó étrend-kiegészítő klinikai egyenértékűségét.
Szabalpálma (Serenoa repens). A szabalpálma a BPH/LUTS területén legtöbbet vizsgált növényi készítmények közé tartozik.
A standardizált, hexánnal extrahált Serenoa repens-kivonatot külön értékelő szisztematikus áttekintés egyes tüneti és vizeletáramlási végpontokban mérsékelt kedvező hatást jelzett, az eredmények kivonattípusonként eltérhetnek.
Tökmag és tökmagkivonat (Cucurbita pepo). A tökmag a férfi alsó húgyúti és prosztata-egészséggel foglalkozó fitoterápiás szakirodalomban régóta ismert növényi összetevő. Az EMA/HMPC Cucurbitae semen monográfiája tradicionális növényi gyógyszerként tartja számon bizonyos tökmagkészítmények alkalmazását a BPH-hoz kapcsolódó alsó húgyúti tünetek, illetve a túlműködő hólyaghoz kapcsolódó panaszok enyhítésére, súlyos betegségek orvosi kizárását követően.
Csalángyökér (Urtica dioica, Urtica urens). A csalángyökér a férfi húgyúti panaszokkal és BPH-val kapcsolatos fitoterápiában ismert növényi hatóanyag; az EMA/HMPC aktuális Urticae radix monográfiája az urogenitális betegségek terápiás területén tartja nyilván, és a tradicionális alkalmazás szakirodalmi háttere a BPH-hoz kapcsolódó vizelési panaszokra is kiterjed.
Randomizált, placebo-kontrollált vizsgálatokban a csalángyökérrel egyes LUTS-paraméterek javulását írták le, ugyanakkor a klinikai evidencia nem olyan egységes és kiterjedt, mint a standard gyógyszeres kezeléseké.
Afrikai szilvafa (Prunus africana, korábban Pygeum africanum). Az afrikai szilvafa kérge fitoterápiás szakirodalmi és EMA/HMPC-monográfiás háttérrel rendelkező, az urogenitális terápiás területhez kapcsolódó növényi összetevő.
Paradicsomkivonat és likopin. A paradicsomban nagyobb mennyiségben előforduló karotinoid, a likopin prosztatabetegségekben vizsgált bioaktív összetevő. Szisztematikus áttekintés alapján a BPH megelőzésére vagy kezelésére vonatkozó klinikai bizonyíték összességében korlátozott, ezért önálló BPH-terápiás hatásossága nem tekinthető igazoltnak. Ugyanakkor egy 40, szövettanilag igazolt BPH-ban szenvedő férfit bevonó, placebo-kontrollált randomizált pilotvizsgálatban napi 15 mg likopin hat hónapos alkalmazása mellett a prosztata térfogata nem növekedett, miközben a placebocsoportban további prosztatamegnagyobbodást észleltek; az IPSS javulása is nagyobb volt a likopincsoportban. A szerzők ezt a BPH progressziójának gátlására utaló eredményként értékelték, de a kis betegszám miatt az eredmény megerősítést igényel.
Vitaminok és nyomelemek. A cinkre, szelénre, E-vitaminra és B6-vitaminra az Európai Unióban engedélyezett, általános élettani egészségre vonatkozó állítások léteznek. Ezek nem BPH-specifikus kezelési állítások, és önmagukban nem bizonyítják, hogy az adott mikrotápanyag megelőzi, kezeli vagy lassítja a BPH-t. Az állítások élelmiszereken és étrend-kiegészítőkön csak a 432/2012/EU rendeletben meghatározott felhasználási feltételek teljesülése esetén alkalmazhatók.
Cink. A prosztataszövet cinkanyagcseréje sajátos, és az egészséges prosztata cinkkoncentrációja magas; ez biológiai kapcsolatot jelent a cink és a prosztata normális működése között. Az EU-ban engedélyezett állítás szerint „A cink hozzájárul a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelméhez”, továbbá „A cink hozzájárul a vér normál tesztoszteronszintjének fenntartásához”. Ezek általános élettani állítások, és nem jelentenek BPH-kezelési indikációt.
E-vitamin. Az E-vitamint BPH-val kapcsolatos vizsgálatokban többkomponensű készítmények részeként is alkalmazták, ezért ezekből a vizsgálatokból az E-vitamin önálló prosztata- vagy BPH-hatása nem választható el megbízhatóan. Az EU-ban engedélyezett általános egészségre vonatkozó állítás: „Az E-vitamin hozzájárul a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelméhez”. Ez az állítás a sejtek általános oxidatív védelmére vonatkozik.
Szelén. A szelént a BPH/LUTS területén főként más összetevőkkel együtt vizsgálták; például a PROCOMB-vizsgálatban Serenoa repens, likopin és szelén kombinációja szerepelt, így a szelén önálló hatása nem különíthető el. Az EU-ban engedélyezett általános állítások között szerepel, hogy „A szelén részt vesz a normál spermaképződésben”, valamint „A szelén hozzájárul a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelméhez”. Ezek a férfi reproduktív működéshez, illetve az általános sejtvédelemhez kapcsolódó állítások.
B6-vitamin. Az EU-ban engedélyezett általános egészségre vonatkozó állítás szerint „A B6-vitamin hozzájárul a hormonális aktivitás szabályozásához”. Ez általános élettani állítás, amelyből önmagában nem következik prosztata- vagy BPH-specifikus klinikai hatás.
Összességében a tökmag, a csalángyökér és az afrikai szilvafa a férfi alsó húgyúti/prosztata-egészséggel kapcsolatos fitoterápiás szakirodalomban és európai növényi monográfiákban is megjelenő összetevők, míg a likopinnal kapcsolatban kis humán vizsgálat utal lehetséges BPH-progressziót mérséklő hatásra. A cink, a szelén, az E-vitamin és a B6-vitamin esetében az engedélyezett EU-s állítások általános élettani funkciókra vonatkoznak és ezeket támogatják.
Gyógyszeres kezelés
Közepesen súlyos vagy súlyos, zavaró alsó húgyúti tünetek esetén több gyógyszercsoport alkalmazható, a választást a tünetek jellege, a prosztata mérete, a progresszió kockázata, a társbetegségek és a várható mellékhatások is befolyásolják.
Alfa-1-adrenerg-receptor-blokkolók. Az alfa-1-blokkolók, például a tamszulozin, az alfuzozin és a szilodozin a prosztata és a húgycső vagy a hólyagnyak simaizomzatának tónusát csökkentve viszonylag gyorsan mérsékelhetik a húgyúti obstrukció miatti vizelési panaszokat. A hosszú távú tamszulozinkezelés jelentősen késleltette a sebészi beavatkozások és a katéterezés szükségességének idejét. Az alfa-1-blokkolók azonban érdemben nem csökkentik a prosztata térfogatát.
5-alfa-reduktáz-gátlók. A finaszterid és a dutaszterid csökkentik a dihidrotesztoszteron képződését, ezáltal hónapok alatt mérsékelhetik a prosztata térfogatát és a tüneteket.
Elsősorban nagyobb prosztatával és fokozott progressziós kockázattal rendelkező férfiaknál alkalmazhatók, és hosszú távon csökkenthetik az akut vizeletretenció és a BPH miatt szükségessé váló műtéti kezelés kockázatát.
Kombinált kezelés. Nagyobb progressziós kockázat esetén alfa-1-blokkoló és 5-alfa-reduktáz-gátló kombinációja alkalmazható, amely hosszú távon hatékonyabban csökkentheti a tüneteket és a progresszió kockázatát, mint az egyes gyógyszercsoportok önmagukban.
Egyéb gyógyszerek. A foszfodiészteráz-5-gátló tadalafil javíthatja a BPH-hoz társuló alsó húgyúti tüneteket, különösen egyidejű merevedési zavar esetén; domináló hólyagtárolási tüneteknél pedig antimuszkarin gyógyszerek vagy béta-3-adrenerg-receptor-agonisták is alkalmazhatók megfelelő betegkiválasztás mellett.
Minimálisan invazív és műtéti kezelés
Műtéti kezelés válhat szükségessé többek között visszatérő vagy tartós vizeletretenció, ismétlődő húgyúti fertőzés, hólyagkő, kezelésre nem reagáló BPH-eredetű vérvizelés vagy a felső húgyutak elzáródás következtében kialakuló károsodása esetén.
Műtéti vagy minimálisan invazív beavatkozás akkor is szóba jöhet, ha a gyógyszeres kezelés nem biztosít megfelelő tüneti javulást.
Transzuretrális prosztatareszekció (TURP). A húgycsövön keresztül végzett prosztatareszekció régóta standard műtéti kezelési lehetőség a megfelelő méretű prosztatával járó jóindulatú prosztataobstrukcióban.
Lézeres és enukleációs műtétek. A holmiumlézeres prosztata-enukleáció (HoLEP) hatékony endoszkópos alternatívája a TURP-nak, illetve nagyobb prosztata esetén a hagyományos nyílt műtétnek; más lézeres vaporizációs és enukleációs eljárások is alkalmazhatók.
Egyszerű prosztatektómia. Nagyméretű prosztata esetén nyílt, laparoszkópos vagy robotasszisztált egyszerű prosztatektómia végezhető, elsősorban akkor, ha megfelelő endoszkópos enukleációs technika nem áll rendelkezésre.
Prosztatikus húgycsőemelés (PUL). A prosztatikus húgycsőemelés implantátumok segítségével nyitja meg a prosztatikus húgycsövet, és előnye lehet a szexuális, különösen az ejakulációs funkció nagyobb arányú megőrzése.
Hatásossága egyes objektív végpontokban kisebb lehet a TURP-énál, és az ismételt beavatkozás kockázata magasabb, ezért megfelelően kiválasztott betegekben alkalmazható.
Aquablation. Az Aquablation ultrahangvezérelt, nagy nyomású vízsugárral távolít el prosztataszövetet, és megfelelő prosztataméret esetén a TURP alternatívája lehet, különösen ha az ejakulációs funkció megőrzése fontos szempont.
Vízgőz-terápia. A konvektív vízgőz-terápia minimálisan invazív eljárás, amely hőenergia segítségével idézi elő az obstrukciót okozó prosztataszövet részleges elhalását, azonban a hagyományos műtéti módszerekhez képest hosszú távú összehasonlító bizonyítékai korlátozottabbak.
Prosztataartéria-embolizáció (PAE). A prosztataartéria-embolizáció során a prosztata vérellátását biztosító artériák célzott elzárásával idézik elő a mirigyállomány zsugorodását.
A PAE kevésbé invazív lehet a transzuretrális műtéteknél, ugyanakkor több funkcionális végpontban kevésbé hatékony a TURP-nál, és az ismételt beavatkozás gyakorisága magasabb lehet.
A kezelés megválasztásakor a prosztata mérete és anatómiája, a beteg általános állapota, a műtéti és vérzéses kockázat, a szexuális funkció megőrzésének fontossága, valamint az egyes eljárások elérhetősége és hosszú távú eredményessége egyaránt mérlegelendő.
