Rachel Cusk

Rachel Cusk
Született1967. február 8. (59 éves)
Saskatoon, Saskatchewan,  Kanada
Állampolgárságabrit
Nemzetiségebrit
Foglalkozása
  • regényíró
  • író
  • esszéíró
IskoláiMagdalen College School
Kitüntetései
  • Costa Book Awards (1993)
  • Maugham-díj (1998)
  • Fellow of the Royal Society of Literature (2012)
  • Guggenheim-ösztöndíj (2018)
  • Prix Femina étranger (Second Place, 2022)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rachel Cusk témájú médiaállományokat.

Rachel Cusk (Saskatoon, 1967. február 8. –) brit regényíró.

Gyermekkora és iskolái

Cusk Saskatoonban született brit szülők gyermekeként 1967-ben, a négy gyermek közül a másodikként egy nővérrel és két öccsével, és kora gyermekkorának nagy részét Los Angelesben töltötte. 1974-ben szülei szülőhazájába költözött, a suffolki Bury St Edmundsban(wd) telepedett le. Gazdag katolikus családból származik, és a cambridge-i Szent Mária kolostorban tanult. Angolt tanult az oxfordi New College-ban(wd).

Pályafutása

1993-ban jelentette meg első regényét Saving Agnes címmel, amely megkapta a Whitbread First Novel Award-ot(wd). A nőiesség és a társadalmi szatíra témái a következő évtizedben is központi szerepet játszottak munkáiban. Ezt követte 1997-ben a The Country Life című vígjátékkal, amelyet Stella Gibbons(wd) Cold Comfort Farmja és Charlotte Brontë Jane Eyre-je ihlette. 1998-ban Somerset Maugham-díjat nyert. 2003-ban kiadta a The Lucky Ones című regényt, amely összekapcsolt történeteket tartalmaz öt különböző emberről, akik lazán kapcsolódnak egymáshoz. Ugyanebben az évben Cuskot jelölte a Granta magazin a 20 „Legjobb fiatal brit regényíró” közé.

Hetedik regénye, az Arlington Park bekerült a 2007-es Orange Prize for Fiction-díjra.

A nőiesség és a társadalmi szatíra témái a következő évtizedben is központi szerepet játszottak munkáiban. A női élményt reprezentáló regény formai problémáira válaszolva kezdett el a szépirodalommal foglalkozni. Két önéletrajzi beszámolót publikált az anyaságról és a válásról: A Life's Work and Aftermath (Az életmű és az utóhatások). Cusk a kreatív írás professzora volt a Kingston Egyetemen(wd). 2014-es regénye, az Outline bekerült a Folio-díj(wd) rövid listájára, a Goldsmiths-díjra(wd) és a Baileys Women's Prize for Fiction-díjra. 2003-ban Cuskot a Granta magazin jelölte a 20 „Legjobb fiatal brit regényíró” közé.

Hosszas gondolkodás után Cusk új formában kezdett dolgozni, amely a személyes tapasztalatot képviselte, miközben elkerülte a szubjektivitás és a szó szerinti politikát, és mentes maradt a narratív konvencióktól. Ebből a projektből trilógia lett (Outline, Transit és Kudos). Judith Thurman a The New Yorkerben ezt írta: "Sok kísérletező író elutasította a történetmesélés mechanikáját, de Cusk megtalálta a módját, hogy ezt anélkül tegye, hogy feláldozza a feszültségét." A regény radikális "új dizájnt" ad a fikciónak. Az Outline a The New York Times 2015-ös 5 legjobb regénye közé tartozott.

Heidi Julavits(wd) a The New York Timesban megjelent Outline recenziójában ezt írta: "Míg a narrátor ritkán van egyedül, az Outline olvasása azt az érzést utánozza, mintha a víz alatt lenne, és egy levegőnél sűrűbb anyag választaná el más emberektől. De nincs benne semmi homályos vagy elnémított. Cusk irodalmi víziója vagy prózája: Töltsön sok időt ezzel a regénnyel, és meg fog győződni arról, hogy ő az egyik legokosabb író az életben."

A The Guardian kritikusa, Helen Dunmore a Transit című regényét értékelve elismerően nyilatkozott Cusk „zseniális, éleslátó prózájáról”, és hozzátette: „Cusk most olyan szinten dolgozik, hogy nagyon meglepő, hogy még nem nyert jelentősebb irodalmi díjat”.

A The New York Times Transit-ismertetőjében Dwight Garner(wd) azt mondta, hogy a regény "transzcendentális elmélkedéseket" kínál, és jobban várja a Kudos-t, Rachel Cusk trilógiájának utolsó regényét, mint Karl Ove Knausgård My Struggle (norvégul: Min kamp) című sorozatát.

A Kudosról, Cusk trilógiájának utolsó regényéről szóló vélemények nagyrészt pozitívak voltak. A The New Yorkernek írt Katy Waldman(wd) "egy könyv a kudarcról, amely önmagában nem kudarc. Valójában lélegzetelállító siker."

2015-ben a londoni Almeida színház(wd) számára. megrendelte és eredetileg elkészítette Cusk Médeia(wd) adaptációját, mint Medea as Medea – Euripides, A New Version. Cusk adaptációjában Médeia nem gyilkolja meg gyermekeit. A Financial Times a Medearól írt véleményét a következőképpen kommentálta: "Rachel Cusk kíméletlen íróként ismert a házasság felbontásának területén."

Cusk Second Place (Második hely) című regénye 2021-ben jelent meg. Mabel Dodge Luhan(wd) emlékiratai ihlették, aki 1924-ben látta vendégül D. H. Lawrence-t az új-mexikói Taos művésztelepen(wd) lévő birtokán. Ebben a műben folytatódott Cusk kísérletezése a regény formájával. Andrew Schenker a Los Angeles Review of Books(wd) című folyóiratban ezt írta: "Ha úgy tűnt, hogy az Outline trilógia túlmutat a regényen, miközben még mindig a formán belül dolgozott, akkor a Second Place azt sugallja, hogy Cusk teljesen kinőhette a műfajt." A Cleveland Review of Books áttekintette a könyvet, mondván, hogy "a narrátor hiánya része annak, ami a regényeken keresztül kényszeríti az embert, mert szűrőként hat, és lepárolja az összes többi ember meséjét egészen filozófiailag legcsupaszabb, etikailag legkétértelműbb, legfájdalmasabb elszigeteltségig."

Magánélete

Egy bankárral kötött rövid első házasság után Cusk Adrian Clarke(wd) fotóshoz ment feleségül, akitől két lánya született. A pár 2011-ben elvált. Válásuk fő téma lett Cusk írásaiban.

Cusk feleségül ment Siemon Scamell-Katz kiskereskedelmi tanácsadó és művészhez. Londonban és Norfolkban élnek Cusk lányaival. 2021-ben a pár bejelentette, hogy Párizsba költözik, ami részben az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése ellen tiltakozik.

Bibliográfia

Regények

Nem fikció

Színház

Bevezetés és előszó

Novellák

Díjai

További irodalom

Jegyzetek

  1. ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. február 2.
  2. ↑ "rsliterature.org/fellows/rachel-cusk/". Hozzáférés: 2025. július 8.
  3. ↑ rachel-cusk
  4. ↑ "www.livreshebdo.fr/article/claudie-hunzinger-rachel-cusk-et-annette-wieviorka-primees-au-femina-2022".
  5. ↑ "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 18.
  7. 1 2 3 4 5 Barber, Lynn (2009. augusztus 30.). "Rachel Cusk: A fine contempt". The Observer. Hozzáférés: 2019. április 23.
  8. ↑ Bethune, Brian (2015. október 26.). "Rachel Cusk: 'On a winding road in the dark'". Maclean's. Hozzáférés: 2021. október 8.
  9. 1 2 3 Kellaway, Kate (2014. augusztus 24.). "Rachel Cusk: 'Aftermath was creative death. I was heading into total silence'". The Observer. Hozzáférés: 2019. április 23.
  10. ↑ Heti, Sheila. "The Art of Fiction No. 246". The Paris Review: 35–63.
  11. 1 2 3 4 Thurman, Judith (2017. július 31.). "Rachel Cusk Gut-Renovates the Novel". The New Yorker (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2021. április 28.
  12. ↑ Stella Dorothea Gibbons (1902. január 5. – 1989. december 19.) angol író, újságíró és költő.
  13. ↑ Garan Holcombe (2013), Rachel Cusk: Critical perspective, British Council, hozzáférés: 2016. december 29.
  14. ↑ "The Country Life", Publishers Weekly, 1999. január 4., hozzáférés: 2016. december 29.
  15. ↑ "Fiction Book Review: THE LUCKY ONES by Rachel Cusk, Author". Publishers Weekly. 2004. január 26. Hozzáférés: 2021. május 12.
  16. 1 2 "Granta list of Best Young British Novelists". 2003.
  17. ↑ Cusk, Rachel (2008. március 21.). "I Was Only Being Honest". The Guardian. Hozzáférés: 2019. április 23.
  18. ↑ "Rachel Cusk". Poets & Writers (angol nyelven). 2018. június 19. Hozzáférés: 2020. június 9.
  19. ↑ "The Folio Prize announces 2015 shortlist". The Folio Prize. Hozzáférés: 2016. január 25.
  20. ↑ Flood, Alison (2014. október 1.). "Goldsmiths book prize shortlist includes crowd-funded first novel". The Guardian (brit angol nyelven). ISSN 0261-3077. Hozzáférés: 2016. január 25.
  21. ↑ Flood, Alison (2015. április 13.). "Baileys women's prize for fiction shortlists debut alongside star names". The Guardian. ISSN 0261-3077. Hozzáférés: 2016. január 25.
  22. ↑ Judith Thurman (sz. 1946) amerikai író, életrajzíró és kritikus.
  23. ↑ "The 10 Best Books of 2015". The New York Times. 2015. december 3. Hozzáférés: 2019. április 23.
  24. ↑ Heidi Suzanne Julavits (1969. április 20. –) amerikai író, a The Believer(wd) magazin alapító szerkesztője.
  25. ↑ Julavits, Heidi (2015. január 11.). "Rachel Cusk's Outline". The New York Times. Hozzáférés: 2022. április 28.
  26. ↑ Dunmore, Helen (2016. augusztus 28.). "Transit by Rachel Cusk – a woman's struggle to rebuild her life". The Guardian.
  27. ↑ Dwight Garner (1965. január 8. –) amerikai újságíró, a The New York Times hosszú távú írója és szerkesztője.
  28. ↑ Garner, Dwight (2017. január 17.). "Rachel Cusk's Transit Offers Transcendent Reflections". The New York Times. Hozzáférés: 2018. május 21.
  29. ↑ Smee, Sebastian (2018. május 29.). "With Kudos, Rachel Cusk completes a literary masterpiece". The Washington Post. ISSN 0190-8286. Hozzáférés: 2018. május 30.
  30. ↑ Garner, Dwight (2018. május 21.). "With Kudos, Rachel Cusk Completes an Exceptional Trilogy". The New York Times. ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2018. május 30.
  31. ↑ Waldman, Katy (2018. május 22.). "Kudos, the Final Volume of Rachel Cusk's "Faye" Trilogy, Completes an Ambitious Act of Refusal". The New Yorker. Hozzáférés: 2018. május 30.
  32. 1 2 Az 1980-ban megnyílt Almeida Theatre egy 325 férőhelyes, nemzetközi hírű produkciós ház, amely nevét arról az utcáról kapta, amelyen található, az Upper Street(wd) mellett, London Islington kerületében.
  33. ↑ "Rachel Cusk interview: 'Medea is about divorce … A couple fighting is an eternal predicament. Love turning to hate'". The Guardian (angol nyelven). 2015. október 3. Hozzáférés: 2022. február 18.
  34. ↑ "Medea, Almeida Theatre, London — review". Financial Times. 2015. október 4. Hozzáférés: 2022. február 18.
  35. ↑ Mabel Evans Dodge Sterne Luhan (született: Ganson; 1879. február 26. – 1962. augusztus 13.) a művészet gazdag amerikai mecénása volt, akit különösen a Taos(wd) művésztelephez kapcsoltak.
  36. ↑ "Los Angeles Review of Books". Los Angeles Review of Books (amerikai angol nyelven). 2021. május 10. Hozzáférés: 2021. október 22.
  37. ↑ "Where Life Ends and Art Begins: On Rachel Cusk's "Second Place"". Cleveland Review of Books (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2021. december 2.
  38. ↑ Cusk, Rachel (2012. február 17.). "Rachel Cusk: my broken marriage". The Guardian. Hozzáférés: 2019. április 23.
  39. ↑ Carponen, Claire. "The $2.7 Million English Coastal Home Of Author Rachel Cusk Hits The Market". Forbes (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. március 15.
  40. ↑ "Rachel Cusk's house is an austere, experimental, hyper-modern masterpiece. (Shocking, right?)". Literary Hub (amerikai angol nyelven). 2019. augusztus 28. Hozzáférés: 2021. március 15.
  41. ↑ Hitchens, Antonia (2021. május 4.). "Rachel Cusk's 'Second Place' Might Be the First Pandemic Novel". The Wall Street Journal. Hozzáférés: 2021. október 8.
  42. ↑ Laing, Olivia (2009. január 24.). "Review of The Last Supper: A Summer in Italy by Rachel Cusk". The Guardian.
  43. ↑ Begley, Adam (2009. május 28.). "Review of The Last Supper: A Summer in Italy by Rachel Cusk". The New York Times.
  44. ↑ "C38 Quarry". Sylph Editions. 2022. április. Hozzáférés: 2024. március 3.
  45. ↑ ""After Caravaggio's Sacrifice of Isaac," by Rachel Cusk". Granta. 2003. április 14. Hozzáférés: 2024. február 9.
  46. ↑ Cusk, Rachel (2023. április 17.). ""The Stuntman," by Rachel Cusk". The New Yorker. Hozzáférés: 2023. június 27.
  47. ↑ Cusk, Rachel (2025. augusztus 24.). ""Project," by Rachel Cusk". The New Yorker. Hozzáférés: 2025. október 2.
  48. ↑ "Whitbread Winners 1971-2005" (PDF). Costa Book Awards. 2017. március 28. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2017. január 29.
  49. ↑ "Previous winners of the Somerset Maugham Awards". The Society of Authors. 2019. május 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. december 29.
  50. ↑ "Whitbread 2003 shortlists". The Daily Telegraph. 2003. november 10. Hozzáférés: 2017. március 5.
  51. ↑ "In the Fold". The Man Booker Prizes. Hozzáférés: 2016. december 30.
  52. ↑ "2007 Shortlist". 2021. január 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. május 18. {{cite web}}: Text "publisheNők szépprózai díja" ignored (súgó); Unknown parameter |r= ignored (súgó)
  53. ↑ "The Scotiabank Giller Prize Presents Its 2015 Shortlist". Scotiabank Giller Prize. Canada. 2015. október 5. Hozzáférés: 2017. március 5.
  54. ↑ "The Scotiabank Giller Prize Presents Its 2017 Shortlist". Scotiabank Giller Prize. Canada. 2017. október 2. Hozzáférés: 2017. október 2.
  55. ↑ Gatti, Tom (2018. szeptember 26.). "Rachel Cusk makes Goldsmiths Prize shortlist for the third time". New Statesman. Hozzáférés: 2019. április 23.
  56. ↑ "Ivan Coyote, David A. Robertson & Julie Flett among finalists for $25K Governor General's Literary Awards". CBC Books, October 14, 2021.
  57. ↑ Dupuy, Éric (2022. november 7.). "Claudie Hunzinger, Rachel Cusk et Annette Wieviorka primées au Femina 2022". Livres Hebdo (francia nyelven). Hozzáférés: 2022. november 8.

Fordítás

További információk