
A rizalit az épület homlokzatsíkjából (az építési síkból) előugró rész, amely rendszerint az épület teljes magasságáig végigfut. Azért alkalmazták, hogy a hosszú homloksort függőlegesen tagolják, ezzel élénkítve az épület optikai hatását.

Magyar alakja a német der Risalit átvétele, amely a kiugrást, átvitt értelemben a kiemelkedést, kidomborodást, feltűnést jelentő olasz risalto-ból ered, amelynek latin előképe az „ugrik” jelentésű és nyomatékosító re- előtaggal ellátott salire, saltum szó. Ez utóbbiból származik szaltó szavunk is.
Mélysége általában nem nagy (8–30 cm), nehogy nagy árnyékot vessen, és ezzel megzavarja az összhangot. Gyakran tagolt és többé-kevésbé gazdagon díszített. A reneszánsz és a barokk építészet egyik legfontosabb eleme volt, azóta alkalmazták a modern építészet kezdetéig.
Az épület középső tengelyéhez viszonyított helyzete szerint lehet