| Roger Bacon | |
| Roger Bacon szobra (Oxford University Museum of Natural History) | |
| Született | 1214 Ilchester |
| Elhunyt | 1292 vagy 1294 júniusa (78–80 évesen) Oxford |
| Álneve | Doctor Mirabilis |
| Állampolgársága | angol |
| Nemzetisége | angol |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Oxfordi Egyetem |
| Sírhelye |
|
| Tudományos pályafutása | |
| Szakterület | nyelvészet, etika, optika, csillagászat, orvostudomány, alkímia |
| Hatással voltak rá | Shyreswoodi Vilmos |
A Wikimédia Commons tartalmaz Roger Bacon témájú médiaállományokat. | |
Roger Bacon (1214 – 1292 vagy 1294 júniusa) angol ferences rendi szerzetes, polihisztor, Robert Grosseteste tanítványa, az Oxfordi Egyetemen tanára. Főként a természettudományok terén munkálkodott, és Grosseteste fényről szóló tanítását fejlesztette tovább.
Ilchester közelében Somersetben született. Születésének pontos dátuma nem ismert. Az egyedüli erre vonatkozó közvetett utalás az Opus Tertium-ban olvasható, amit 1267-ben írt: „Negyven éve már annak, hogy megtanultam az ábécét”.
Bacon családja viszonylag jómódúnak számított egészen III. Henrik uralomra kerüléséig, mikor is a birtokukat elkobozták, és a család több tagja is száműzetésbe került.
Roger Bacon Oxfordban tanult, és főleg Arisztotelészt tanulmányozta. Nincs bizonyíték arról, hogy doktori címet szerzett volna, a Doctor Mirabilis címet ugyanis halála után kapta.
1241-ben Franciaországba utazott, és a párizsi egyetemen tanított, de mivel Arisztotelész művei akkoriban csak arabul voltak olvashatók - amit a hallgatók nem értettek, Bacon pedig nem lehetett egy közkedvelt előadó -, hamarosan felmondtak neki.
1247-ben visszatért Oxfordba, és további tanulmányokat folytatott. Később ferences rendi szerzetes lett.

A városok fejlődésével és az arab tudományok megismerésével a figyelem a spekulatív teológia helyett a természettudományok felé fordult, és a tekintélyelvű érvelést a tapasztalati tudás váltotta fel. Bacon pedig épp e kísérleti tudományosság egyik képviselője volt. Igazi polihisztor volt: a nyelvészettől az etikáig mindennel foglalkozott, elsősorban mégis a természettudományok (optika, csillagászat, orvostudomány, alkímia) érdekelték.
Foglalkozott a salétrom tisztításával is, melynek során több különböző összetételű fekete lőport készített. Titkosírással írt tudományos értekezéseit összegezte, melyet a pápának ajánlott. Kísérleteiről az utókor csak leírásai alapján értesült, mert szándékosan kerülte a fekete lőporral kapcsolatos ismereteinek terjesztését.
IV. Kelemen pápa pártfogolta, az ő halála után azonban a rendház főnöke rossz szemmel kezdte nézni Bacon eretnekségbe hajló nézeteit, gyanús kísérleteit, ezért öregsége éveit házifogságban kellett eltöltenie.
Az egyház és a társadalom reformjával akarta megjavítani az emberek életkörülményeit, egyúttal pedig a kereszténységet szilárdabbá tenni.

Szerinte a kereszténység megerősítése érdekében egy biztos alapokon nyugvó, megingathatatlan tudásra van szükség.
Fő művében az Opus Majus-ban (A nagy mű) a tévedések forrását keresi. Bacon négy, a tévedésekhez vezető forrást nevez meg:
Bacon szerint a korabeli teológiának az a nagy tévedése, hogy tudománytalan módszerekkel és látszatproblémákkal foglalkozik. Megoldásként négy tudásterületet javasol:
A tudomány és a teológia között elvei szerint nem lehet konfliktus, mert a tudomány és a kinyilatkoztatás igazsága is egyaránt Istentől származik.
Megjegyzendő, hogy Bacon kísérletei ellenére a végsőkig kitartott azon nézete mellett, miszerint a valóság bizonyításának ne kizárólag a kísérlet képezze alapját. Elképzelése szerint nem szabad, hogy a kísérletek megismételhetősége szükséges feltétele legyen egy megállapítás bizonyításának. Szerinte ugyanis a legtöbb "dolog" nem ismétlődő, legfeljebb spirálisan ciklikus, visszatérő az időben.