Roger D. Griffin (1948. január 31. –) az Oxford Brookes University (Anglia) egyetem szellemtörténeti fakultásán a jelenkori történelem professzora. Jelenkorunk világszerte legelismertebb fasizmus-kutatóinak egyike.
Alapvető monográfiájában The Nature of Fascism (A fasizmus természetrajza, 1991) létrehoz egy generikus fasizmus-fogalmat és bemutatja a fasizmus keletkezésének és felemelkedésének értelmező interpretációját.
Griffin fasizmus-definíciója
Griffin 1991-ben a fasizmust szélsőséges nacionalista és a palingenézisre (újjászületésre) irányuló ideológiaként határozta meg: „Fascism is a political ideology whose mythic core in its various permutations is a palingenetic form of populist ultra-nationalism. (A fasizmus politikai ideológia, melynek sok változatban létező mitikus magva a populista szélsőséges nacionalizmusnak egy palingenétikus formája.)“ Richard Thurlow véleménye szerint ezzel a definícióval a fasizmus kutatásában egy „új konszenzusról“ (new consensus) beszélhetünk.
Griffin fasizmus-fogalma a fasiszta ideológiák magvára irányul, egyes fasizmusok perifériális ismertető jeleit tudatosan kizárja és egy ideáltípust ábrázol. A fasizmus „utópikus motorja“ Griffin szerint: a „dekadencia (vélhető) problémájának“ megoldása „a nemzet radikális megújítása“, ill. egy nemzeti forradalom útján. Itt a nemzetet úgy kell értenünk, mint „organikus egészt“, mint legmagasabb elvet. A nemzet mindent átfogó „újjászületése“ képezi a fasizmus jövőképének „mitikus magvát“ ezen azt az alapgondolatot kell értenünk, mely minden ideológiának sajátja és mely az ideológia híveit tettekre serkenti).
Griffin fasizmus-elméletének különlegessége – mely közel áll Juan Linz, Eugen Weber, de még inkább George L. Mosse, Emilio Gentile, Stanley Payne valamint Roger Eatwell munkáihoz – abban a kezdeményezésben áll, mely „a nemzeti újjászületés mítoszát célzatosan a konstruált fasizmus-meghatározás centrumába“ (Griffin) helyezi. Lásd még ehhez az online bevezetőt Griffin szemben a fasizmusnak olyan definícióival, mint antiliberális, antikommunista, antikonzervatív stb. – mint Juan Linznél és Stanley Payne-nél – a fasizmus fogalmát itt tartalmilag, azaz pozitív módon határozza meg. Ez az új a definíciójában.
Griffin meghatározása középpontjában az ideológiai mag áll és nem a konkrét történelmi megjelenési formák, szervezetei létrehozása, politikai és szociális gyakorlata, meg más megnyilvánulásai (vezérkultusz, paramilitarizmus, a látványosságok politikája stb.), így a fasizmust ugyanúgy kezeli mint minden más ideológiát (liberalizmus, szocializmus, konzervativizmus). Ezzel belátható lesz: egy politikai jelenséget akkor is fasisztaként szemlélhetünk, ha ez még csupán embrionális állapotban létezik egy ideológus fejében és még nem nyert kifejezést politikai párt formájában, nem is beszélve a tömegmozgalom formájáról.
Griffin megragadja definíciójában a fasizmus önmeghatározását, áttekinti a fasizmus mentalitását és kulturális aspektusait és itt kiemeli a fasizmus meghatározó jegyeit:
Három elemnek van itt központi szerepe: a radikális nacionalizmusnak, a népszerűségnek és a pszeudo-vallásos szentség-kultusz. Elsődlegesen a fasizsta mentalitásra összpontosít, komolyan veszi a fasiszták saját értelmezéseit és szemlélete középpontjába állítja a kulturális elemeket. E fasizmus-meghatározásban másodlagos szerepet kapnak az intézményi struktúrák, a szervezeti felépítés, a társadalmi bázis és a fasizmus szociális-közgazdasági funkciói.
– Sven Reichardt (2007)
Griffin „tömör” definíciójával – mely szerinte még nem állta ki a „gyakorlat próbáit” – különböző fasizmuskutatók követelményeinek kíván eleget tenni az oxfordi történész:
Valójábann Griffin átvette Ernst Nolte-tól a fasiszta minimum megfogalmazását, eljárásában Stanley Payne definíciójára támaszkodik, a fasizmusra tipikus új ember mítoszára
– George L. Mosse (1966)
Emilio Gentile már 1975-ben kiemelte a palingenézissel való kapcsolatot.
– Sven Reichardt (2007)
Griffin fasizmus-definíciójának kritikája
Sven Reichardt így foglalja össze ennek a konvergencia ellenére kevéssé „teherbírónak“ bizonyuló fogalomnak a kritikáját (melyet elsősorban német és marxista kutatók fogalmaznak meg):
A különféle kutatási hagyományokba való beágyazódása ellenére néhány súlyos kétség ébredt Griffin meghatározásának teherbírására vonatkozóan. A csak körvonalasan meghatározott „nemzeti újjászületés“ a fasizmust a politikai vallás egy formájára redukálja, miközben magyarázatot kívánó marad, miért nem kívánta a fasizmus – az igénye ellenére sem – helyettesíteni az egyházat, hanem többnyire szorosan együttműködött azzal. Másrészt a kísérlet - mely a fasizmust mint palangenézises és populista, radikális nacionalizmusként kívánja meghatározni – túl kevéssé specifikus és nélkülözi a fasizmus többnyire rasszista, kizáró tulajdonságát. Az erőszak és a kényszer azonban hozzátartoznának a fasizmus központi meghatározó tulajdonságaihoz. Griffinnek az elsődlegesen ideológia-történeti megközelítése végül is keveset ölel fel és fontos jellemzőket, mint a tömegek felvonultatását, a karizmatikus vezért, a korporativizmust, vagy a gazdasági hajtóerőket kizárja.
– Sven Reichardt (2007)
Publikációk
The Nature of Fascism. London: Pinter, 1991; paperback edition: London: Routledge, 1993
Hg.: Fascism. New York: Oxford University Press, 1995
Hg.: International Fascism: Theories, Causes, and the New Consensus. London: Arnold, 1998
Modernism and Fascism: The Sense of a Beginning under Mussolini and Hitler. Basingstoke: Palgrave Macmillan, 2007
A Fascist Century (Essays by Roger Griffin) (Matthew Feldman kiadásában). Basingstoke: Palgrave Macmillan, 2008, ISBN0-230-20518-6
További fontos kötetek
Werner Loh und Wolfgang Wippermann, Hg.: „Faschismus“ – kontrovers. Stuttgart: Lucius & Lucius, 2002
Cyprian Blamires, Hg.: World Fascism. A Historical Encyclopedia. 2 Bde. Santa Barbara: ABC-CLIO, 2006
Adalékok német nyelven
Roger Griffin: Faschismus in Europa. In: ZAG: Zeitschrift antirassistischer Gruppen, Nr. 16, 1995, S. 43-45
Roger Griffin: Völkischer Nationalismus als Wegbereiter und Fortsetzer des Faschismus: Ein angelsächsischer Blick auf ein nicht nur deutsches Phänomen. In: Heiko Kauffmann, Helmut Kellershohn und Jobst Paul, Hg.: Völkische Bande. Dekadenz und Wiedergeburt – Analysen rechter Ideologie. Münster: Unrast, 2005. ISBN3-89771-737-9
↑Stanley Payne: „a legfontosabb új tudósa“ a fasizmus kutatásának V. ö. Sven Reichardt: Neue Wege der vergleichenden Faschismusforschung. ( Az összehasonlító fasizmus-kutatás új utjai. Mittelweg 36 1/2007. Stanley Payne R. Griffinről: Stanley Payne: Historical Fascism and the Radical Right.( A radikális jobboldal és a történelmi fasizmus): JCH 35, 2000, 109–118 o.; Stanley Payne: Geschichte des Faschismus. Aufstieg und Fall einer europäischen Bewegung (A fasizmus történelme. Egy európai mozgalom felemelkedése és bukása), Berlin 2001, 559. o. (angol címe: A History of Fascism, 1995). Emilio Gentile Griffin „rövidre fogott fasizmus definíciójában“ egy “komoly, befolyásoló hatású adalékot” lát. V. ö.: Emilio Gentile, „Fascismo“. Megtalálható: Enciclopedia Italiana di Scienze, Lettere ed Arti. Rom 1992, 196–199 o. valamint Emilio Gentile, Fascismo. Storia e interpretazione, Rom/Bari 2002 V.ö. még: Ian Kershaw: The Essence of Nazism. Form of fascism, brand of totalitarianism, or unique phenomenon?, Roger Griffin (kiadó), Fascism. Critical Concepts in Political Science, IV kötet, London/New York 2004,
↑Griffin: The Nature of Fascism, London 1993, S. 26
↑Zum Fortschritt für die komperative Faschismusforschung siehe auch: Aristotle Kallis, Fascist ideology. Territory and Expansionism in Italy and Germany, Az összehasonlító fasizmus kutatásban elért fejlődéshez lásd még: Aristotle Kallis: Fascist ideology. Territory and Expansionism in Italy and Germany, 1922–1945. London/New York 2000.
123Roger Griffin: Völkischer Nationalismus als Wegbereiter und Fortsetzer des Faschismus: Ein angelsächsischer Blick auf ein nicht nur deutsches Phänomen.(Népi nacionalizmus mint a fasizmus előkészítője és folytatója. Angolszász szemmel egy nem csak német jelenségről.) Heiko Kauffmann, Helmut Kellershohn és Jobst Paul (kiadó.): Népi kötöttségek. Dekadencia és újjászületés. – Jobboldali ideológiák elemzései. művében. Unrast kiadó, Münster 2005
↑Vonatkozó munkák: (a): Ernst Nolte: Der Faschismus in seiner Epoche. Action française, italienischer Faschismus, Nationalsozialismus. München und Zürich 1990 (b): Stanley Payne: Fascism. Comparison and Definition. Madison 1980. (c): George L. Mosse: The Genesis of Fascism. In: JCH 1, 1966. (d): Emilio Gentile: Le origini dell’ideologia fascista. Bari 1975.
