Szülei az 1930-as években érkeztek Franciaországba. 1941-ben Topor apjának, Abramnak, több ezer másik, Párizsban élő zsidó férfival együtt regisztrálnia kellett a Vichy-i hatóságoknál. Apját ezt követően letartóztatták és egy pithiviers-i fogolytáborba internálták, ahonnét a foglyokat más koncentrációs táborokba, általában Auschwitzba küldték. A Pithiviers-be küldött több ezer ember közül csak 159 élte túl. Topor apjának azonban sikerült megszöknie Pithiviers-ből, Párizstól délre, vidéken bujkált.
Amíg apja bujkált, Topor főbérlőnője szembeszállt a gyerekekkel, Toporral és idősebb nővérével, Hélène d'Almeida-Toporral(wd), és megpróbálta rávenni őket, árulják el apjuk hollétét. A főbérlőnőnek ez nem sikerült. 1941 májusában egy szomszéd értesítette a Topor családot, hogy a francia rendőrség a Gestapóval együtt át fogja kutatni az egész épületet. Így a család Vichybe menekült. Savoyában a négyéves Roland Topor egy francia családhoz került, álnevet kapott, és egy katolikus iskolásfiú identitását vette fel.
A család túlélte a háborús viszontagságokat, majd 1946-ban beperelték a főbérlőnőt, hogy visszakapják a holmijukat, és hogy ismét egykori lakásukban lakhassanak. A bíróság a javukra döntött, visszatértek, és hamarosan ismét bérleti díjat fizettek a főbérlőnőnek, aki korábban megpróbálta elfogatni őket.
Topor agyvérzésben bekövetkezett halála előtti éjszakán a beszámolók szerint nem tudott aludni, ehelyett párizsi kávézókban töltötte az éjszakát, kubai szivarokat szívott és bordeaux-i bort ivott. Amikor megérkezett a Cafe de Florébe, egyik rémálmát emlegette. Úgy gondolta, ez az álom ihletheti majd következő regényét:
"Hirtelen a közelgő katasztrófa érzése ébreszt fel. Lehajtom a lepedőt, és egy holttestet találok az ágyamban, egy alacsony, de kövér férfi maradványait, aki hozzám hasonló korú. Első reflexem az, hogy a telefonhoz ugorok, hogy értesítsem a rendőrséget. De habozom; ennek a rothadó tetemnek a jelenléte az ágyamban kínos. Olyan magyarázatokat fognak tőlem követelni, amelyeket képtelen leszek megadni. Egy förtelmes bűncselekménnyel fognak gyanúsítani."
Munkássága
Leginkább szürrealista humorú grafikáiról ismert. A párizsi École des Beaux-Arts-ban tanult. Művészete könyvekben, újságokban, plakátokon, ill. animációs filmekben öltött testet.
Irodalmi pályafutása
Írásai közül kevés érhető el angolul. Szépirodalmi műveit néha „posztszürrealista horrornak” minősítik, melyek túllépnek a megszokott határokon, bizarr helyzetek karneváli világát ábrázolják, melyekben az általában ki nem mondott emberi valóságok tárulnak fel (Topor szavaival élve) a „le sang, la merde et le sexe” (vér, szar és szex) dolgokkal való szembesülésekben.
1964-ban írta A bérlő (Le Locataire chimérique) című regényét, melyből 1976-ban Roman Polanski forgatott filmet. A bérlő egy lengyel származású párizsi férfi története, aki megszállottan érdeklődik a lakása előző bérlőjével történtek iránt. 1969-es regénye, Joko fête son anniversaire (Joko születésnapja) az identitásvesztésről szóló mese, a társadalmi konformitásról szóló szatíra. Topor ezekhez a témákhoz tért vissza későbbi regényében, a Portrait en pied de Suzanne (Suzanne teljes alakos portréja, 1978).
1965-ben David De Silva (Becca Productions Ltd.) 15 000 dollárért megvásárolta A bérlő megfilmesítési jogait, és elküldte a regényt Roman Polanskinak abban a reményben, hogy fontolóra veszi a rendezést. De Silva hibát követett el, amikor este 7 óra körül felhívta Polanskit New Yorkból, ami londoni idő szerint éppen éjfél volt. Polanski válaszát a projektre egy 1966. május 4-i levélben kapta meg. Ezt követően De Silva eladta a jogokat a Universal Picturesnek, mert Edward Albee első forgatókönyveként akarta adaptálni a filmet egy háromfilmes szerződés keretében az Universallal, ám a megállapodás soha nem jött létre. Polanski 10 évvel később, 1976-ban forgatta le a filmet. De Silva úgy véli, Polanski tíz évvel korábban nem olvasta el a regényt. Azt mondja: "Amikor az időzítés megfelelő, akkor az időzítés megfelelő."
A bérlő új kiadása 2006 októberében jelent meg. A könyv tartalmazza Topor eredeti regényét, Thomas Ligotti(wd) új bevezetőjét, válogatást Topor novelláiból, művészi alkotásainak bemutatását és egy esszét a híres Roman Polanski-filmváltozatról.
Thomas Ligotti bevezetője világhírű szerzők affirmatív témáit dolgozza fel, Luigi Pirandellóra összpontosítva, Roland Topor A bérlő című darabjának tagadó témáival.
2018-ban az Atlas Press kiadta Topor Suzanne teljes alakos portréja című művét, Andrew Hodgson fordításában és bevezetőjével (Head-to-Toe Portrait of Suzanne). Ez volt Topor első regénye, amely közel 50 év után megjelent angolul.
Dalszövegek
Két dalt írt Megumi Satsunak, a "Je m'aime"-t és a "Monte dans mon Ambulance"-t.
Filmek
René Laloux-val(wd) Topor elkészítette a "Holt idők" (Les Temps morts, 1964), a "Csigák" (Les Escargots, 1965) című filmeket, valamint leghíresebb művüket, a La Planète sauvage (A vad bolygó, 1973) című egész estés animációs sci-fi filmet.
Topor számos színházi darabot írt, rendezett és tervezett. Abszurd elbeszélései hemzsegnek a hátborzongató, ironikus fordulatokban, a szkatológia és a kegyetlenség is gyakori motívum: ezek célja látszólag az emberi interakciók megdöbbentése és őrült mértékű átértelmezése. Amikor Topor Joko fête son anniversaire című darabját 1972-ben bemutatták Brüsszelben, egy kritikus megjegyezte: „Néhány országban a szerzőt lelőnék.” Topor Vinci avait raison című darabja (részben J. B. Priestley 1945-ös An Inspector Calls című darabja nyomán) egy olyan házban játszódik, ahonnan senki sem tud elmenekülni, a WC-k eldugultak, és az ürülék láthatóvá válik a színpadon. 1977-es brüsszeli bemutatója botrányt kavart. A kritikai visszhangok között olvasható: „Börtönbe kell zárnunk ezt az idiótát, amiért ekkora mocskot csinált.”
Színdarabjai többek között:
1972 – Les derniers jours de solitude de Robinson Crusoé (Robinson Crusoe utolsó magányos napjai)
1972 – Le Bébé de Monsieur Laurent (Monsieur Laurent babája)
1975 – De Moïse à Mao, 5000 ans d’aventures (Mózestől Maóig, 5000 kalandos év)
1989 – Joko fête son anniversaire (Joko születésnapját ünnepli)
1989 – Vinci avait raison (Vincinek igaza volt)
1994 – L'Hiver sous la table (Tél az asztal alatt)
1996 – L’Ambigu (Kétértelműség)
Kronológia
Topor számos rajzkönyvet publikált, többek között a Dessins panique (1965), a Quatre roses pour Lucienne (1967) és a Toporland (1975) címűeket. A Quatre roses pour Lucienne egyes részei újranyomva jelentek meg az angol nyelvű Stories and Drawings (1967) című gyűjteményben. Gondosan kidolgozott, realisztikus stílusa, bonyolult keresztsraffozással, kiemeli a képek fantasztikus és hátborzongató témáját.
1961–1965 – Szerzőként közreműködik a Hara-Kiri francia szatirikus magazinban.
1965 – René Laloux(wd) partnerével megalkotja a Les Escargots („A csigák”) című animációs rövidfilmet. A film elnyerte a zsűri különdíját a krakkói filmfesztiválon.
1966 – Illusztrálja Daniel Spoerri(wd)Topographie anecdotée du hasard (A véletlen anekdotikus topográfiája) című művét, amelyet a Something Else Press adott ki. Illusztrálja Melvin Van Peebles(wd)Le Chinois du XIV című művét is.
1975 – Illusztrálja Patricia HighsmithKleine Geschichten für Weiberfeinde című művét, amelyet a Diogenes Verlag adott ki. Angolul 1977-ben jelent meg Heinemann kiadásában Little Tales of Misogyny címmel.
1976 – Roman Polanski rendezi Topor Le Locataire chimérique című könyvének filmváltozatát.
1983 – Henri Xhonneux-val(wd) közösen létrehozza a népszerű francia televíziós sorozatot, a Téléchat-ot, amely a híradások paródiája, macska- és struccbábokkal.
1989 – Henri Xhonneux-val közösen írja a Marquis című film forgatókönyvét, amely lazán De Sade márki életén és írásain alapul. A szereplőgárda korabeli jelmezeket és állatmaszkokat viselő színészekből állt, de Sade antropomorfizált „testi függelékének” egy külön bábját is felvonultatva.
2011 – A Melbourne-i Egyetem Ian Potter Művészeti Múzeuma 22, Roland Topor által tervezett promóciós plakátból álló kiállítást rendezett.
Művei
2010-ben a Stéphane Blanquet(wd) által alapított francia United Dead Artists kiadó kiadott egy túlméretezett könyvet "ReBonjour" címmel Topor munkásságáról.
Magyarul
Albérlet az asztal alatt; ford. Bognár Róbert; in: "Művészet". Mai francia drámák; vál. Bognár Róbert, utószó, jegyz. Lakos Anna; Európa, Bp., 2010
↑Topor, Roland. Joko fête son anniversaire. Publisher: Wombat (2016). ISBN978-2-919186-90-7
↑Lemaire, Véronique. Hainaux, René. Theatre and Architecture - Stage Design - Costume: A Bibliographic Guide in Five Languages. Publisher: Peter Lang, 2006. p. 135 ISBN978-90-5201-281-0
Ez a szócikk részben vagy egészben a Roland Topor című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
