| Sara Martin | |
| 1926 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Sara Dunn |
| Becenév | The Famous Moanin' Mama |
| Álnév | Margaret Johnson vagy Sally Roberts |
| Született | 1884. június 18. Louisville |
| Származás | afroamerikai |
| Elhunyt | 1955. május 24. (70 évesen) Louisville |
| Sírhely | Louisville Cemetery |
| Szülei | William T. Dunn, Mary Katherine Pope |
| Pályafutás | |
| Kapcsolódó előadó(k) | Dixieland Jug Blowers |
| Hangszer | énekhang |
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Okeh Records |
| Hangminta | |
| My Man Blues, 1924 | |
| Sara Martin weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sara Martin témájú médiaállományokat. | |
Sara Martin, (Louisville, 1884. június 18. – Louisville, 1955. május 24.) amerikai blues- és vaudeville-énekesnő. Korának az egyik legnépszerűbb klasszikus bluesénekesnője volt. Számos lemezelvételt készített, köztük néhányat Margaret Johnson vagy Sally Roberts néven. Zenészpartnere volt mások mellett Sidney Bechet és King Oliver is. A klasszikus bluesénekesek közül ő volt az egyik legtöbbet lemezre vett előadó.
Sara Martin Sara Dunn néven született a Kentucky állambeli Louisville-ben, és 1915-re már az afroamerikai vaudeville-színházakban énekelt. Háromszor ment férjhez, először Christopher Woodenhez, 16 évesen. Christopher Wooden 1901-ben halt meg. Másodszor Abe Burtonhoz ment feleségül. Az ő halála után Hayes Buford Withershez ment feleségül.
Sikeres lemezkarrierjét 1922-ben kezdte, amikor leszerződtette az Okeh Records. Az 1920-as években olyan előadókkal turnézott és készített lemezeket, mint Fats Waller, Clarence Williams, King Oliver és Sylvester Weaver. Valószínűleg ő volt az első, aki 1922-ben felvette a híres „'T'aint Nobody's Bus'ness if I Do” című bluest. Fats Waller zongorán kísérte.
A színpadon drámai előadásmódjáról és pazar jelmezeiről volt ismert, amelyeket koncertenként kétszer-háromszor cserélt.
Daphne Duval Harrison bluestörténész szerint „Martin hajlamosabb volt lendületesebb, táncolhatóbb ritmusokat használni, mint néhány társa... Amikor hagyományos bluest énekelt, a hangja és a stílusa gazdagabb, mélyebb tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek érzékenységben és hangulatban illeszkedtek a tartalomhoz: a „Mean Tight Mama” és a „Death Sting Me” a blueséneklés csúcspontjához közelített”.
Az 1920-as évek végén New Yorkban, Detroitban, Pittsburgh-ben, Kubában, Jamaicában és Puerto Ricoba-ban lépett fel. Szerepelt a „Hello Bill” című filmben 1929-ben. Utolsó jelentős színpadi fellépése a Darktown Scandals Review című műsorban volt 1930-ban. Gospelénekesnőként 1932-ben Thomas A. Dorsey-val lépett fel. ezt követően a már csak a zeneiparon kívül dolgozott: egy idősek otthonát vezette Louisville-ben.
Martin 1955. májusában hunyt el Louisville-ben, szélütés következtében.