Ferdinand de Saussure

Ferdinand de Saussure
Született1857. november 26.
Genf
Elhunyt1913. február 22. (55 évesen)
Vufflens Castle
Állampolgárságasvájci
HázastársaMarie Faesch (1892–)
Gyermekei
  • Raymond de Saussure
  • Jacques de Saussure
SzüleiHenri de Saussure
Foglalkozásanyelvész
Iskolái
Ferdinand de Saussure aláírása
Ferdinand de Saussure aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand de Saussure témájú médiaállományokat.

Ferdinand de Saussure [ejtsd: szoszűr] (Genf, 1857. november 26. – Vufflens-le-Château, Vaud kanton, 1913. február 22.) svájci nyelvész. Indogermán és általános nyelvészettel foglalkozott, a nyelvtudományban új korszak megteremtője.

"A strukturalizmus atyjának őt tekintik. A hagyományos történeti (diakron) kutatásokkal szemben ő kezdeményezte a szinkron kutatásokat. A nyelv számára nem egymástól elszigetelt mozzanatok összessége, hanem egy sajátos jelrendszer. A tudomány tárgya ez az önálló nyelvi rendszer (langue) és nem a konkrét és történetileg változó beszéd (parole). Egy hasonlattal élve a langue olyan, mint a sakkjátszma szabályrendszere, a parole pedig mint az egymást követő lépések egy-egy sakkjátszmában. E szabályrendszerben [ti. a szövegorientált hermeneutikai megközelítésben] a viszonyok hálózatát, struktúráját kell tanulmányozni, s mivel a jelek rendszere objektív, ezért minden személyes mozzanat tudatos kiküszöbölése biztosítja a tudományos igényt. Saussure nyelvészeti felismerései gyorsan tért hódítottak majdnem minden humán tudományban és hamarosan a Biblia értelmezésében is."

Hermeneutikai Füzetek 3. – "Mi az olvasóközpontú kritika?" in: Fabinyi Tibor: Szóra bírni az írást, Hermeneutikai kutatóközpont, Budapest, 1994

Fontos tanításai

  1. A nyelvnek minden jelensége között összefüggés van.
  2. Egy nyelvközösségen belül használt nyelv egészén (nyelvezet=langage) belül a nyelv (langue) vizsgálatát külön kell választani a nyelvi érintkezésben a nyelvi eszközök egyéni, illetve alkalmi felhasználásának (parole=beszéd) vizsgálatától.
  3. A leíró nyelvvizsgálatot (szinkrónia) el kell különíteni a nyelvtörténettől (diakrónia).
  4. A nyelv egy rendszer, és az elemei egymáshoz képest határozhatóak meg.
  5. Változás mindig az elemen megy végbe.
  6. Egyidejűleg létező elemeket kell vizsgálni, így lehet rendszer a nyelv.

A nyelv jelen állapotát akarta leírni.

1916-ban készült a Bevezetés a nyelvtudományba című műve (hallgatói és tanítványai szerkesztették a neve alá).

A nyelv nem szubsztancia, hanem tiszta forma.
A semmi is lehet valami. Az elem semmi, az oppozíció minden.

Magyarul megjelent művei

Jegyzetek

  1. 1 2 "Internet Philosophy Ontology project" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  2. 1 2 "GeneaStar".
  3. ↑ "Babelio" (francia nyelven).
  4. ↑ "abART". Hozzáférés: 2021. április 1.
  5. ↑ "La France savante". Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 10.
  7. ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
  8. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 9.
  9. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2020. június 26.
  10. ↑ "Roglo".
  11. ↑ "Base de données des élites suisses" (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. július 6.

Források