A Scelidosaurus (nevének jelentése 'lábgyík', az ógörög σκελος / szkelosz, 'láb' és σαυρος / szaürosz 'gyík' szavak összetételéből) a négy lábon járó, növényevőankylosaurusdinoszauruszok egyik könnyen páncélozott neme, amely a kora jurakorhettangi–sinemuri korszakai idején, mintegy 208–194millió évvel ezelőtt élt. A testhossza körülbelül 4méter lehetett. A fosszíliáitAngliában és az egyesült államokbeliArizonában is megtalálták. A Scelidosaurust a legkorábbi, teljes csontváz alapján ismert dinoszauruszként tartják számon. Ez a nem és rokonai három kontinensen is megtalálhatók.
Az összehasonlító anatómus Richard Owen 1859-ben leírást készített a Scelidosaurusról. Napjainkban csak egyetlen faj, a S. harrisonii számít érvényesnek, bár az évek során többet is ehhez a nemhez kapcsoltak. A legkezdetlegesebb thyreophorák egyikeként, a Scelidosaurusalrenden belüli elhelyezkedése közel 150 éve viták tárgyát képezi. Ezen a helyzeten a legközelebbi rokonairól rendelkezésre álló csekély tudás sem segít.
Anatómia
A teljesen kifejlett Scelidosaurus a legtöbb dinoszauruszhoz képest kicsi volt. Az egyes tudósok által 4méter hosszúra becsült állat négy lábon járt, a hátsó lábai jóval hosszabbak voltak, mint a mellsők. A fák lombjainak eléréséhez a hátsó lábaira állhatott, de az a tény, hogy a mellső lábfejei a hátsókhoz hasonló méretűek voltak arra utal, hogy többnyire négy lábon tartózkodott. A Scelidosaurusnak négy lábujja volt, melyek közül a legbelső volt a legkisebb.
Koponya
Egy Richard Owen által készített rajz egy hiányos Scelidosaurus koponyáról
A későbbi ankylosaurusoktól eltérően a koponya alacsony és háromszögletű, a hosszúsága nagyobb, mint a szélessége, a kezdetleges madármedencéjűekére hasonlít. A Scelidosaurus feje kicsi volt, a nyaka pedig hosszabbra nőtt, mint a legtöbb páncélos dinoszauruszé.
A többi thyreophorához hasonlóan a Scelidosaurus növényevő volt, és a növények darabolására szolgáló kis, levél formájú pofafogakkal rendelkezett. A Scelidosaurus az elképzelés szerint a le-fel mozgó állcsontok és az egymásra helyeződő pontszerű nyomást okozó fogak rendszerének segítségével táplálkozott. A későbbi ankylosaurusoktól eltérően a Scelidosaurus koponyája még öt pár nyílással (fenestrae-vel) volt ellátva, ami a kezdetleges madármedencéjűeknél is megfigyelhető, a fogai pedig még inkább levélformájúak voltak, mint a későbbi páncélos dinoszauruszok fogai.
Páncélzat
A Charmouth Heritage Coast Centre gyűjteményébe tartozó majdnem teljes Scelidosaurus csontváz, ami a csontos lemezek fosszíliáival együtt őrződött meg
A Scelidosaurus legsajátosabb jellemzője a bőrbe ágyazódott csontos lemezekből álló páncélzat. Ezek a bőrcsontok párhuzamos sorokban helyezkedtek el az állat törzse mentén. Bőrcsontok találhatók a krokodilok, az övesállatok és egyes gyíkok bőrében is. Többféle méretben és formában is léteznek; a legtöbbjük kisméretű, lapos lemez, de vastagabb változatok is előfordulnak. A bőrcsontok általában vízszintes sorokba rendeződtek az állat nyakán, hátán és csípőjén, a végtagjain és a farkán pedig kisebb darabok helyezkedtek el. Az oldalsó bőrcsontok kúp alakúak, nem pengeszerűek, mint a Scutellosauruséi, és a nem azonosítására szolgáltak. Emellett a fej mögött egy pár egyedi, háromágú tüske található. A későbbi ankylosaurusokhoz viszonyítva a Scelidosaurus könnyű páncélzattal rendelkezett.
Fosszilizálódott bőrlenyomatokat is felfedeztek. A Scelidosaurus bőrcsontjai között a giláéhoz hasonló kerek pikkelyek helyezkedtek el. A nagyobb bőrcsontok között kisebb (5–10milliméteres) lapos szemcsék voltak a bőr belsejében. A későbbi ankylosaurusoknál ezek a kis bőrcsontok nagyobbakká válhattak, összeforrva a bőrcsont lemezzel, ahogyan az az olyan nemek esetében is látható, mint az Ankylosaurus.
Táplálkozás
A Scelidosaurus és juraidőszaki rokonai növényevők voltak. Míg más madármedencéjűek növényi anyagok megőrlésére szolgáló fogakkal rendelkeztek, addig a Scelidosaurus fogai kicsik, kevésbé összetettek voltak, állkapcsa pedig csak le-fel mozgásra volt képes. Ebből a szempontból a szintén kezdetleges fogakkal és állcsontokkal ellátott stegosaurusokra hasonlítottak. Emellett a stegosaurusokhoz, valamint a krokodilokhoz és a modern madarakhoz hasonlóan (a rágás képességének hiánya miatt) gasztrolitokat nyeltek az élelem feldolgozásának elősegítésére. Az étrendjük leveles növényekből vagy gyümölcsökből állt, ugyanis a fűfélék csak a kréta időszak végén fejlődtek ki, miután a Scelidosaurus már kihalt.
Osztályozás
A Scelidosaurus madármedencéjű volt, és változóan ankylosaurusként, illetve stegosaurusként sorolták be. A vita még nem zárult le; jelenleg úgy tartják, hogy valamivel közelebb áll az ankylosaurusokhoz, mint a stegosaurusokhoz, és ennek folytán igazi ankylosaurus volt, vagy az ankylosaurus-stegosaurus szétválás bazális képviselője. A stegosaurusként való besorolást jelenleg nem támogatják, de a régebbi dinoszauruszokról szóló könyvekben még megtalálható. Ankylosaurusként való besorolása ellenére a Scelidosaurus a Stegosaurusszal közös tulajdonságokkal, például nehéz, a csípő felé magasodó törzzsel és a háta mentén elhelyezett csontos lemezekkel rendelkezett.
A Scelidosaurustól származik az ankylosaurusok és stegosaurusok őséhez közel álló kezdetleges madármedencéjűek csoportja, a Scelidosauridae család neve. A Scelidosaurus mellett a klád további tagjai közé tartozik a Bienosaurus és a feltételezés szerint a Scutellosaurus is. A csoportot Edward Drinker Cope hozta létre 1869-ben, 2001-ben pedig a Scelidosaurus rokonságába tartozó Bienosaurus tanulmányozását követően Dong Zhiming (Tung Cse-ming) vette újra használatba. A scelidosauridák a kora jura kori formációkban találhatók meg, és a késő jura korig fennmaradhattak. Fosszíliáik Kína, Anglia és az egyesült államokbeli Arizona területéről kerültek elő. Egyes őslénykutatók szerint a Scelidosauridae parafiletikus csoport, de Michael J. Benton (2004-ben) monofiletikusnak minősítette.
A Scelidosaurusnál bazálisabb thyreophorák fosszilis rekordja szórványos. A Scutellosaurusnál kezdetlegesebb, fakultatív módon két lábon járó nemre Arizonában is rátaláltak. Franciaországban egy 195millió évvel ezelőtt élt, feltételezett korai páncélos dinoszaurusz lábnyomait fedezték fel. E kezdetleges thyreophorák ősei a Lesothosaurushoz hasonló korai madármedencéjűekből fejlődtek ki a késő triász kor során.
Fajok
A S. harrisonii, melyről Owen készített leírást, jelenleg az egyetlen elismert faj, amely több majdnem teljes csontváz alapján ismert. A sinemuri korszakban keletkezett Lufeng-formáció alsó részéről egy második faj is előkerült. A S. oehlerit David J. Simmons 1965-ben egy új nem, a Tatisaurus tagjaként írta le. Ezt a fajt 1996-ban Spencer G. Lucas a Scelidosaurus nembe sorolta át. Mivel a fajok töredékesen ismertek, ezt az áthelyezést nem fogadták el, és a S. oehlerit jelenleg ismét Tatisaurus néven tartják számon.
A felfedezés története
A Scelidosaurus harrisonii csontvázának O.C. Marsh által készített rekonstrukciója
1858-ban a charmouthi James Harrison az angliai (Charmouth és Lyme Regis közötti) Black Ven szirtjeinél, feltehetően a cementgyártáshoz szükséges nyersanyagok utáni kutatás közben rátalált néhány töredékes lábcsont fosszíliára. A leleteket elküldte a Természetrajzi Múzeum (Natural History Museum, korábbi nevén British Museum (Natural History)) professzorának Sir Richard Owennek. Ezek a későbbiekben az ugyanott talált egyéb maradványokkal együtt majdnem a teljes csontvázat megmutatták. A Scelidosaurust Owen 1859-ben nevezte el; azonban a teljes leírása csak 1863-ban jelent meg. Sajnálatos módon a Scelidosaurus leletanyaga összekeveredett egy theropoda dinoszaurusz hiányos maradványaival, amire csak 1968-ban derült fény. 1888-ban a Scelidosaurus egyik térdízületét Richard Lydekker az állat lektotípusaként jelölte meg.
A Scelidosaurus rejtélyes fosszíliái a nem osztályozásával kapcsolatban sok éven át vitákat váltottak ki. Karl Alfred von Zittel (1902-ben), William E. Swinton (1934-ben), valamint Robert M. Appleby és szerzőtársai (1967-ben) a nemet stegosaurusként azonosították. Egy 1968-as cikkben, Alfred S. Romer kijelentette, hogy az állat ankylosaurus volt. 1977-ben a Queenslandi Egyetem őslénykutatója, Richard Thulborn a Scelidosaurust megkísérelte a Tenontosaurushoz vagy az Iguanodonhoz hasonló ornithopodaként átsorolni. Thulborn azt állította, hogy a Scelidosaurus könnyű felépítésű, a futáshoz alkalmazkodott két lábon járó dinoszaurusz volt. Thulborn 1977-es, a nemmel kapcsolatos elméletét később elvetették.
1968-ban Bernard H. Newman a térdízület Lydekker által lektotípusként való megjelölését hivatalosan visszavonatta a Nemzetközi Zoológiai Nomenklatúra Bizottsággal, mivel a lelet egy megalosauridához tartozott. 1995-ben Samuel Welles és szerzőtársai a combcsontból és egy részleges sípcsontból álló fosszíliát nem hivatalosan átsorolták a „Merosaurus” nembe.
1989-ben a Kayenta-formációban (a Glen Canyon-csoportban) Észak-Arizonában talált és a Scelidosaurus bőrcsontjaiként azonosított maradványok alapján megállapították, hogy az adott kőzetréteg körülbelül 200millió éves. Ezek a bőrcsontok geológiai összeköttetést teremtenek az arizonai Glen Canyon és Európa között, ahol a Scelidosaurus maradványait már korábban felfedezték. Egyes tudósok azonban vitatják, hogy a maradványok a Scelidosaurustól származnak.
2000-ben David M. Martill és szerzőtársai bejelentették, hogy az egyik Scelidosaurus példányban megőrződött lágy szövetre bukkantak. A fosszília nyolc farokcsigolyából áll, amelyek egy olyan karbonát agyagkő lemezből kerültek elő, ami a késő hettangi alkorszak és a sinemuri korszak között keletkezett. A fosszília egy része úgy őrződött meg, hogy a csigolya körüli lágy szövet lenyomata látható maradt, emellett pedig egy bőrcsontok feletti bőrréteg is megjelenik. A szerzők arra következtettek, hogy az összes bazális páncélos dinoszaurusz bőrcsontjait kemény, valószínűleg elszarusodott bőrréteg borította.
Popkulturális hatás
A Scelidosaurus harrisonii modellje a Charmouth Heritage Coast Centre épületében
Bár az Scelidosaurus majdnem olyan jól ismert, mint testvértaxonjai, az Ankylosaurus és a Stegosaurus, mégis ritkán tűnik fel a médiában. Szerepel a Jurassic Park III: Park Builder című videójátékban, melyben a játékos a dinoszauruszokat, köztük a Scelidosaurust gondozhatja. Ez a dinoszaurusz az angliai Charmouthban álló Charmouth Heritage Coast Centre fő kiállításának részét képezi. A központban megtalálható a Scelidosaurus modellje és a környéken talált fosszíliáinak másolata. A Harry and His Bucket Full of Dinosaurs című gyermekműsorban szerepel egy Sid nevű Scelidosaurus, aki Harry egyik dinoszaurusz barátja.
Jegyzetek
↑Liddell, Henry G. (1980). Greek-English Lexicon (Abridged Editioned.). Oxford, UK: Oxford University Press. ISBN0-19-910207-4.{{cite book}}: |edition= has extra text (súgó); Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
↑Norman, David (2001). "Scelidosaurus, the earliest complete dinosaur". The Armored Dinosaurs. Bloomington: Indiana University Press. 3–24.o. ISBN0253339642.
123456Norman, D.B., Witmer, L.M., and Weishampel, D.B. (2004). "Basal Thyreophora". In Weishampel, D.B., Dodson, P., and Osmólska, H. (ed.). The Dinosauria, 2nd Edition. University of Californian Press. 335–342.o. ISBN0-520-24209-2.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
↑Barrett, P.M. (2001). "Tooth wear and possible jaw action of Scelidosaurus harrisoni Owen and a review of feeding mechanisms in other thyreophoran dinosaurs". In Carpenter, Kenneth(ed) (ed.). The Armored Dinosaurs. Indiana University Press. 25–52.o. ISBN0-253-33964-2.{{cite book}}: |editor= has generic name (súgó)
↑Galton PM, Upchurch P (2004). "Stegosauria". In Weishampel DB, Dodson P, Osmólska H (ed.). The Dinosauria (2nd Edition. University of California Press. 361.o. ISBN0-520-24209-2.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerkesztőfelsorolás (link)
↑Jacobson, RJ. "Stegosaurs". The Dinosaur Encyclopaedia. Hozzáférés: 2010. november 12.{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
↑Carpenter, Kenneth (2001). "Phylogenetic Analysis of Ankylosauria". In Carpenter, Kenneth(ed) (ed.). The Armored Dinosaurs. Indiana University Press. 455–480.o. ISBN0-253-33964-2.{{cite book}}: |editor= has generic name (súgó)
↑Benton, M.J. (2004). Third ed. (ed.). Vertebrate Palaeontology. Blackwell Publishing. ISBN9780632056378.{{cite book}}: |editor= has generic name (súgó)
↑Le Loeuff, J. (1999). "Discovery of a thyreophoran trackway in the Hettangian of central France". C. R. Acad. Sci. Paris. 2 (328): 215–219.{{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
↑Lucas, SG. (1996). Morales, M. (ed.). "The Thyreophoran Dinosaur Scelidosaurus from the Lower Jurassic Lufeng Formation, Yunnan, China". Museum of Northern Arizona Bulletin. 60: 81–85.{{cite journal}}: More than one of |work= és |journal= specified (súgó)
↑Norman, David B. (2007). "Reconsidering the status and affinities of the ornithischian dinosaur Tatisaurus oehleri Simmons, 1965". Zoological Journal of the Linnean Society. 150: 865–874. doi:10.1111/j.1096-3642.2007.00301.x.{{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
↑Mortimer, M (2004). "Ceratosauria". The Theropod Database. University of Washington. Hozzáférés: 2010. november 12.{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Scelidosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
