Signifer

Oclatius signifer sírköve.
Oclatius signifer sírköve.

A signifer szorosabb értelemben a római légióban az egyes centuriák illetve cohorsok jelvényeit (signum) hordozó katona. Minden centuriának volt egy signifer-je, így egy légióban összesen 60-an voltak. Minden kohorszon belül az első centuria signiferje volt a rangidős. A tisztség neve a ferre szóból származik, amely latinul azt jelenti: „hordozni” vagy „vinni.”

Felszerelése

A római legionariushoz képest felszerelését a "signum" egészítette ki, amely az adott cohors/centuria jelvénye volt. A signum egy hosszú farúd, amelyen számos phalarae (korong vagy medál) és egyéb elem volt elhelyezve. A rúd tetejét levél alakú lándzsafej vagy egy manus (nyitott emberi kéz) ábrázolás díszíthette, amely a katonák által letett hűségesküt szimbolizálta. Néha koszorút is ábrázoltak rajta, ami valószínűleg kitüntetést vagy elismerést jelképezett.

Ruházata

A régészeti és irodalmi források szerint a signiferek többnyire medvebőrt, néha pedig oroszlánbőrt viseltek. Bár a modern történelmi rekonstrukciókban gyakran ábrázolják és alkalmazzák, hogy sisakjukat farkasbőrrel takarják el, ezeket az állatokat a források soha nem említik.

Signifer felszereléséhez tartozó medvebőr (Savaria Karnevál, 2011)

Szerepe

A signiferi a veszélyesebb rendfokozatok közé tartozott, mivel csatában a jelvényhordozó az első sorban harcolt, így téve lehetővé társainak hogy a sorok fölé emelkedő jelvényt kövessék. Mivel a signum hordozása "kétkezi" munka volt, nagy mérertű légiós pajzsot nem, csak kisebb kör alakút hordozhatott, emiatt védelme is gyengébb mint a scutummal (pajzs) felszerelt "standard" legionariusé.

Fenti szerepén túl bizalmasabb szerepkört is betöltött - ő volt az adott egység pénztárnoka, így felelős az egység fénzügyeiért. Adott esetben bankári funkciókat is ellátott. A signifer egyben duplicarius is volt, akinek a fizetése az alapbér kétszerese volt.

Több signifer-típus ábrázolása Constantinus diadalívén.
Több signifer-típus ábrázolása Constantinus diadalívén.

Fejlődése

Míg a köztársaság korában e név kizárólaga szorosabb értelemben vett jevényhordozót illette, addig a császárkorban tágabb értelemben, egy rend megjelölésére is használták. Ebben az értelemben a "Signiferi" rend tagja, amely magába foglalta az összes jelvényhordozót: aquilifer (a légió aqilájának hordozói), imaginifer (a császár képmásának hordozói) vexillarius (a légió zászlaját, a vexillumot hordozták), draconarius (a lovassági egység jelképét hordozták).

Jegyzetek

  1. ↑ Mika Rissanen: "Was There a Taboo on Killing Wolves in Rome?". Quaderni Urbinati di Cultura Classica. Fabrizio Serra Editore.

Források