Simon Newcomb

Simon Newcomb
1890-ben
1890-ben
Született1835. március 12.
Wallace, Új-Skócia, Kanada,
Elhunyt1909. július 11. (74 évesen)
Washington Amerikai Egyesült Államok
Állampolgárságaamerikai amerikai
Nemzetiségekanadai kanadai
HázastársaMary Caroline Newcomb
Gyermekei
  • Josepha Newcomb Whitney
  • Anita Newcomb McGee
SzüleiJohn Burton Newcomb
Foglalkozása
Tisztsége
  • President of the American Mathematical Society (1897–1898)
  • elnök (1899–1905, Amerikai Asztronómiai Társaság)
IskoláiHarvard Egyetem (BSc, 1858)
Kitüntetései
Halál okarák
SírhelyeArlingtoni Nemzeti Temető (Sec. 1, Num 527)
Tudományos pályafutása
SzakterületCsillagászat, Matematika
Kutatási területAsztrofizika
Szakintézeti tagság
  • Royal Society (1877. december 13. – , Foreign Member of the Royal Society)
  • Svéd Királyi Tudományos Akadémia
  • Bajor Tudományos Akadémia
  • Szentpétervári Tudományos Akadémia
  • Holland Királyi Tudományos Akadémia
  • Royal Physiographic Society in Lund
  • American Academy of Arts and Sciences
  • Porosz Királyi Tudományakadémia
  • Accademia Nazionale delle Scienze detta dei XL
  • Nemzeti Tudományos Akadémia (USA) (1869–, Member of the National Academy of Sciences of the United States)
  • Torinói Tudományos Akadémia (1905. március 5. – )
  • Göttingeni Tudományos Akadémia
  • Amerikai Filozófiai Társaság (1878–)
  • Accademia Nazionale dei Lincei (1895. augusztus 1. – )
Munkahelyek
USA Tengerészeti Akadémia, Haditengerészeti Csillagvizsgálóprofesszor (matematika, csillagászat — 1861–1879); Tengerészeti Csillagvizsgáló Évkönyv Irodájának igazgatója (1879–1899)
John Hopkins Egyetemmatematika és asztronómia professzora
Hatással voltak rá

Simon Newcomb aláírása
Simon Newcomb aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Simon Newcomb témájú médiaállományokat.

1877-ben
1905 után

Simon Newcomb (Wallace, Új-Skócia, 1835. március 12. – Washington, 1909. július 11.) kanadai-amerikai asztrofizikus.

Élete

Eközben (1857-tő) már a Tengerészeti Csillagvizsgáló Évkönyv irodájában alkalmazták számolónak. 1861-ben, amikor a déliekkel szimpatizáló tengerésztisztek egymás után mondták fel állásukat, és költöztek át a Konföderáció államaiba, az ifjú Newcombot kinevezték a washingtoni Haditengerészeti Csillagvizsgáló (United States Naval Observatory) matematika professzorává és a csillagászává.

1875-ben felkínálták neki a Harvard Obszervatórium (Harvard College Observatory) vezetését, de ő elhárította az ajánlatot, mert jobban érdekelte a matematika (ide értve az égitestek pályaszámításait), mint a közvetlen megfigyelések.

Húsz éven át (1877–1897) volt a Tengerészeti Csillagvizsgáló Évkönyv Irodájának (American Ephemeris and Nautical Almanac Office) igazgatója — máig ezt tartják a legfontosabb, az égitestek helyzetét és mozgását táblázatos formában megadó csillagászati évkönyvnek. Eközben 1884–1893 között a John Hopkins Egyetemen is a csillagászat és a matematika professzora volt.

Munkássága

Az égi mechanika, az asztronometria és a csillagászati navigáció foglalkoztatta — főleg az égitestek, azon belül is leginkább a belső bolygók és a Hold mozgásának leírása. A Hold mozgását vizsgálva kimutatta, hogy a Föld forgásának szögsebessége nem állandó. Az égi vonatkoztatási rendszer megalkotását egy másfél ezer csillag pontos koordinátáit tartalmazó katalógussal segítette.

Több alapvető állandó:

hivatalos értékének az általa meghatározott mennyiségeket fogadták el. Az 1960-as évekig, a mesterséges holdak rendszerbe állításáig az általa összeállított bolygótáblázatokat használták.

A fény sebessége

Előzetes mérések

1879-ben a Tengerészeti Csillagvizsgáló Évkönyv Irodájának igazgatójaként megpróbálta megmérni a fény sebességét, amire 299 860 ± 30 km/s-ot kapott. Miután megismerte az ugyanezzel a témával foglalkozó Albert A. Michelson eredményeit, a két fizikus barátságot kötött, és hosszú szakmai együttműködésbe kezdett. Michelson fokozatosan finomította a módszerét, és 1883-ban kiadott új eredménye: 299 853 ± 60 km/s már közelebb volt a valós értékhez, mint Newcombé.

A fizika vége

A 19. század végén az akkor uralkodott általános szemléletnek megfelelően úgy vélte, hogy a fizika többé-kevésbé befejezett tudomány: szinte minden problémát megoldottak, minden szabályt megismertek, már csak egy-két apró finomítás van hátra. Szélsőségesen konzervatív tudományszemléletére jellemzően számításokkal „igazolta”, hogy a levegőnél nehezebb testek nem repülhetnek, tehát repülőgépek tervezésén ötletelni fölösleges. Ez a dolgozata rendkívül népszerű lett. Rengetegen idézték, egyetértőleg.

Főbb művei

Az égitestek pályáiról nyert eredményeinek összefoglalása a Csillagvizsgáló Évkönyv nyolc kötetében (1882–1889) jelent meg. Tudományos munkássága mellett a tudomány és eredményeinek népszerűsítőjeként is jelentős hírnevet szerzett. Önéletrajzát 903-ban jelentette meg (New Yorkban és Londonban) Reminiscens of an astronomer címen.

Szakmai tanulmányok

  • Researches on the motion of the moon (Csillagvizsgáló Évkönyv, 1872)
  • The elements of the four inner planets and the fundamental constants of astronomy (Csillagvizsgáló Évkönyv, 1895)

Ismeretterjesztő könyvek

  • Popular astronomy (több kiadás angolul és német fordításban is)
  • Elements of astronomy (1900)
  • The stars (1902)
  • Astronomy for everybody (1903)

Fordítás

Jegyzetek

  1. ↑ "MacTutor History of Mathematics archive".
  2. ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven).
  3. ↑ "www.accademiadellescienze.it" (olasz nyelven). Hozzáférés: 2020. december 1.
  4. ↑ 10.5281/ZENODO.18315206, 2026. január 20.
  5. ↑ Je. I. Parnov: A végtelenek keresztútján. Univerzum Könyvtár. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1971. p. 49.

Források