A Smile egy dal, melynek zenéjét Charlie Chaplin írta 1936-ban bemutatott, Modern idők című filmjéhez. Szövegét John Turner és Geoffrey Parsons írta 1954-ben Nat King Cole-nak, aki feldolgozta a dalt, és a címet is ők adták. A dal arról szól, hogy mindig megvan a lehetőség arra, hogy a holnap jobb legyen, amíg mosolyogsz. A dalt számos híres énekes feldolgozta, köztük Michael Jackson 1995-ben.
A SmileMichael Jacksonamerikai énekes által felénekelt változata a HIStory: Past, Present and Future című albumon szerepel, az album záródalaként. 1997 decemberében tervezték megjelentetni az album hetedik, utolsó kislemezeként, de pár nappal a tervezett megjelentetés előtt törölték, és a promóció céljára már szétküldött példányokat is visszavonták, csak pár példány maradt fenn, Hollandiában, Németországban és Dél-Afrikában, ahol a leghamarabb megkezdődött a promóciója. A legritkább változatok a CD-n megjelent maxi kislemez (becsült értéke több mint 500 euró) és az egyszámos promóciós kislemez. 2005 novembere körül megjelent pár bootleg 12" lemez német és holland lemezvásárokon, valamint az eBayen. Emiatt a 12" változat a leggyakoribb kiadása a dalnak, bár az eredeti 12" továbbra is ritka. A dal rövid változata, ami csak a kislemezeken volt megtalálható, felkerült a King of Pop album 2008-ban megjelent brit deluxe kiadására.
A dal remixei sehol nem jelentek meg kereskedelmi forgalomban. Némelyik megtalálható az Is It Scary 12" promóciós lemezein, melyeket az Egyesült Királyságban adtak ki, ezek közül a Downtempo Groove Mix a legritkább, mert kizárólag ezen a kiadványon lelhető fel. A szerzőt nem tüntették fel a lemezen, de Eddie Arroyo készítette.
Jackson sosem adta elő élőben a dalt. Egyszer terveztek egy HBO-n bemutatandó műsort, amelyben ezt is előadta volna,. de Jackson a próbák alatt összeesett. A HIStory World Tour utolsó koncertjein minden koncert előtt lejátszotta a dalt Diána walesi hercegné emlékére. A Living with Michael Jackson dokumentumfilmben Jackson említette a dalt egy neverlandi jelenetben, majd Las Vegasban el is énekelte.
Michael Jackson temetésén, 2009. július 7-én bátyja, Jermaine Jackson elénekelte a dalt, nem sokkal azután, hogy Michael barátja, Brooke Shields megemlítette, hogy ez volt Jackson kedvenc dala. A szövegben Jermaine véletlenül felcserélte a gladness („öröm”) és Sadness („bánat”) szavakat. Jermaine elénekelte a dalt a Todaynek adott interjújában Neverlanden a temetés előtt, pár nappal Michael halála után is. A dal azóta több slágerlistán is helyezést ért el.
1954-ben, amikor szöveg készült Chaplin dalához, Nat King Cole változata helyezést ért el a slágerlistán. Sunny Gale szintén feldolgozta a dalt ugyanebben az időben. Az Egyesült Királyságban ugyanekkor Lita Roza és Petula Clark dolgozták fel. Clark később újra felénekelte a dalt, 1968-ban megjelent, The Other Man's Grass Is Always Greener című albumára; ekkorra már Chaplin közeli barátja volt.
A The Melachrino Orchestra 1954. június 30-án vette fel a dalt.
1961-ben Neil Sedaka feldolgozta Circulate című albumán. Sorridi címmel olaszul is felénekelte a dalt.
Robert Downey Jr., aki Chaplint alakította az 1992-ben megjelent Chaplin című filmben, felénekelte a dalt a filmzenéhez, és megjelentette 2004-es, The Futurist című albumán is.
A Yes gitárosa, Steve Howe és Martin Taylor dzsessz-zenész 2004-ben, Masterpiece Guitars című albumukon.