| A Bécs történelmi központja világörökségi helyszín része |
| Staatsoper | |
| Település | Innere Stadt |
| Építési adatok | |
| Megnyitás | 1869. május 25. |
| Építési stílus | francia neoreneszánsz |
| Tervező | August von Siccardsburg és Eduard van der Nüll |
| Építész(ek) | |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | operaház |
| Tszf. magasság | 175 m |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Staatsoper weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Staatsoper témájú médiaállományokat. | |
A Staatsoper (gyakran emlegetett nevén Wiener Staatsoper, magyarul Állami Operaház) Bécs zenei életének egyik központja.
Nézőterén 2200 látogató fér el, minden februárban a Bécsi Operabál színhelye (csak itt nyitják balról a keringőt).

A 19. század közepén nagyszabású tervek készültek Bécs városközpontjának megújítására, amelyek magukban foglalták – többek között – egy új operaház létesítését is. A Ringen 1861 és 1869 között August von Sicardsburg és Eduard van der Nüll tervei alapján épült meg az operaház, francia neoreneszánsz stílusban. Egyik tervező sem láthatta az épületet kész formájában, mivel az építkezés idején Van der Nüll öngyilkos lett, Sicardsburg pedig rá pár hétre szívrohamban meghalt. A Császári-királyi Udvari Operaház (K.k. Hofoper) 1869. május 25-én Mozart Don Giovanni című operájával nyitotta meg kapuit. Az első igazgató Johann Herbeck volt, aki – többek között – Goldmark Károly Sába királynője című operáját is bemutatta.

Herbeck utóda Franz Jauner volt, aki szerződtette Richter Jánost. Richter nemzetközi hírű énekkart szervezett az akkoriban Hofoper néven működő operaházban. A bécsi operaház „aranykorát” 1897 és 1907 közé teszik, ekkor az intézmény élén a híres zeneszerző, Gustav Mahler állt. Az ő utódja, Felix Weingartner, kiváló karmester volt. A Staatsoper elnevezést – kezdetben nem hivatalosan – a Monarchia széthullása és az Osztrák Köztársaság kikiáltása után, az 1920-as évek elejétől használták. Ekkoriban a főzeneigazgató – négy évig Richard Strauss-szal közösen – Franz Schalk volt. A nagy karmesterek sorában utánuk Clemens Krauss, ismét Weingartner, majd a második világháborúig Bruno Walter következett.
Bécset 1945-ben súlyos légitámadások érték, az épület romba dőlt, külsejét az eredeti tervek szerint restaurálták, és belsejét modern technikai eszközökkel újították fel. A helyreállított épületet 1955-ben Beethoven Fidelio című operájával avatták újra. Az intézmény élén – 1956-ban történt lemondásáig – a kiváló karmester, Karl Böhm állt. Azután az operát, 1964-ig a kiemelkedő dirigens, Herbert von Karajan vezette. Egyesek a bécsi operaház második aranykoráról beszéltek – mégis Karajannak az őt ért kritikák miatt kellett lemondania.
| Név | Dátumok | Megjegyzések |
|---|---|---|
| Neues Haus | 1869. május 25. – 1869. szeptember 27. | |
| K. K. Hof-Operntheater – Neues Haus | 1869. szeptember 28. – 1871. március 10. | |
| K. K. Hof-Operntheater | 1871. március 11. – 1918. november 15. | |
| Operntheater | 1918. december 3. – 1938. szeptember 25. | |
| Staatsoper | 1938. szeptember 27. – az 1945-ös megsemmisülésig | Ezt az elnevezést nem hivatalosan már az 1920-as években is használták. |
| Gebäude am Naschmarkt | 1945 – 1955. november 5. | Az újjáépítés alatt az opera többek között a Theater an der Wien épületében működött. |
| Opernhaus der Stadt Wien – Wiener Staatsopernensemble | 1945. május 1. – 1945. május 31. | Az újjáépítés alatt az opera többek között a Volksoper Wien épületében működött. |
| Volksoper – Wiener Staatsopernensemble | 1945. június 1. – 1945. július 10. | |
| Staatsoper im Volksoperngebäude | 1945. július 11. – 1946. szeptember 1. | |
| Staatsoper in der Volksoper | 1946. szeptember 2. – 1955. július 15. | |
| Wiener Staatsoper | 1955. november 5. óta. | Miután a Staatsoper visszatért eredeti épületébe. |