Starachowice

	Starachowice
; Starachowice címere	; Starachowice zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Lengyelország
Vajdaság	Szentkereszt
Járás	Starachowicei
Rang	város
Alapítás éve	15. század
Irányítószám	27-200
Körzethívószám	(+48)41
Rendszám	TST
Testvérvárosok	Lista Vechta; Bar; Skövde;
	Népesség
Teljes népesség	46 270 fő (2021. márc. 31.)
Népsűrűség	1 452,75 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	252 m
Terület	31,85 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 51° 03′, k. h. 21° 04′51.050000°N 21.066667°EKoordináták: é. sz. 51° 03′, k. h. 21° 04′51.050000°N 21.066667°E
	Starachowice weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Starachowice témájú médiaállományokat.

Starachowice (1939-49 között Starachowice-Wierzbnik) város Lengyelországban a Szentkereszt vajdaságban, a Starachowicei járásban. A Szentkereszt hegység (Góry Świętokrzyskie) és az Iłżeckie dombság szomszédságában helyezkedik el. A Kamienna folyó völgyében fekszik, kiterjedt erdőségek övezik, melyek a Szentkereszti vadon maradványai.

1954-ig község volt. 1975-1998 között a Kielcei vajdasághoz tartozott.

Története

A mai Starachowice helyén egykor huta és kovácsműhely állott, emlyet a 16. században a Starzechowski család bérelt, valószínűleg innen származik a város neve is. A település 1817-ig a wąchocki ciszterciek birtoka volt, akik 1789-ben nagyolvasztót építettek itt. 1815-től a huta a Lengyel Királyság tulajdonába került. A 19. század első felében Starachowice volt a Lengyel királyság legnagyobb vasipari központja a Kamenna folyó mentén fekvő régi lengyel ipari körzet részeként, melyet Stanisław Staszic tervezett és Franciszek Ksawery Drucki-Lubecki valósított meg.

A város 1939-ben alakult meg Wierzbnik, az ipari terület és a tőle délre fekvő falvak egyesítése eredményeképpen. Az új város neve először Starachowice-Wierzbnik volt, 1952-től Starachowice, amikor járási jogokat is kapott.

A II. világháború előtt hatalmas központja lett a fegyvergyártásnak – központi ipari körzet, itt gyártották a Bofors licenc alaoján az ágyúkat, vasérc bányát nyitottak, nagyolvasztó működött. A háború után új gyárak létesültek, többek között a „Star” teherautó gyár, faipari művek, bazaltolvasztó gyár. A rendszerváltás után az ipari monokultúra és vele a város jelentősége is fokozatosan visszafejlődött. Az autógyárat felvásárolta a német MAN. Az utóbbi években nagy nyomda létesült, mely mintegy 800 embert foglalkoztat.

Műemlékek

A nagyolvasztóépületcsoportja a 19. századból. Európa egyik olyan ipari emléke, ahol egészében megmaradt a vasgyártás teljes technológiája.
- nagyolvasztó (1840)
- a régi gépműhely, ma fürdő
- két öntőde, jelenleg téglagyár
- gőzüzemű szellőzők
- kazánház
- egykori igazgatási épület (1840), jelenleg múzeum.
- csatornák
lakóház (1840), korábban a gyári lakótelep része volt.
Szent kereszt templom 1681, átépítve a 19. század végén
keskenynyomtávú vasút
a régi posta épülete
zsidó temető
katolikus temető
gyárépületek a 19. század elejéről

Irodalom

Jegyzetek

↑ "bdl.stat.gov.pl/api/v1/data/localities/by-unit/052615211011-0947930?var-id=1639616&format=jsonapi". Hozzáférés: 2022. október 6.
↑ Monitor Polski 1949. 59. szám
↑ Monitor Polski 1939. 77. szám
↑ Mieczysław Adamczyk, Stefan Pastuszka: Starachowice. Zarys dziejów. Warszawa 1984. LSW. isbn=83-205-3548-4

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Starachowice című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Lengyelország-portál
Földrajzportál

[3bd014aeed248715fcc1534b46a8081814c0594d-1] "bdl.stat.gov.pl/api/v1/data/localities/by-unit/052615211011-0947930?var-id=1639616&format=jsonapi". Hozzáférés: 2022. október 6.

[2] Monitor Polski 1949. 59. szám

[3] Monitor Polski 1939. 77. szám

[4] Mieczysław Adamczyk, Stefan Pastuszka: Starachowice. Zarys dziejów. Warszawa 1984. LSW. isbn=83-205-3548-4