Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Gustav Noback 1869. október 23-án mutatta be az alapítóknak a PrágaSmíchov városrészében felépítendő sörgyár terveit. A jéggyár 1870 telén, a malátázó 1871. februárban kezdte meg működését. Május elsején pedig már megtartották az első csapolást.
A termelés felfutása
Az új smíchovi sör hivatalosan 1871. július 15-én mutatkozott be a nagyközönség előtt. Az évi 22 500 hektoliterre tervezett termelést érdemben túlszárnyalták: 1891-ben már 140 200 hektoliterrel főztek. A termelés növekedésével a gyár is bővült: a századfordulón új főzőházat, erjesztőtermeket és ászkolópincéket építettek.
Az I. világháború és a gazdasági világválság
A növekedés az első világháború, majd a gazdasági világválság idején torpant meg. A sörgyár vezetése nagy súlyt fektetett a legjobb alapanyagok kiválasztására és a minőség ellenőrzésére. 1937-re a smíchovi sörgyár Európa egyik legkorszerűbb üzeme lett, és a termelés is meghaladta az évi 800 ezer hektolitert.
Az államosítás után
A II. világháború és az azt követő évek ismét visszavették a termelést, és csak 1950-re sikerült ismét elérni a háború előtti szintet. Az évi egymillió hektoliteret 1960-ban érték el, azóta egy évben sem készítettek ennél kevesebbet.
A privatizálás
A „bársonyos forradalom” után a smíchovi sörgyárat magánosították, először az angol Bass cég, majd azzal együtt a belga érdekeltségű Molson Coors tulajdonába került.
.JPG)
