Stendhal

Marie-Henri Beyle
Johan Olaf Södemark festménye (1840)
Johan Olaf Södemark festménye (1840)
Született1783. január 23.
Grenoble, Franciaország
Elhunyt1842. március 23. (59 évesen)
Párizs, Franciaország
ÁlneveStendhal
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia francia
SzüleiHenriette Gagnon
Chérubin Beyle
Foglalkozása
  • író
  • önéletrajzíró
  • naplóíró
  • életrajzíró
  • regényíró
  • diplomata
  • művészettörténész
Tisztsége
  • auditor at the Conseil d'État (1810–1814)
  • Consul of France (1831. április 17. – 1841. október 22.)
Kitüntetéseia francia Becsületrend lovagja (1835–)
Halál okaagyi érkatasztrófa
SírhelyeMontmartre-i temető (30)
Írói pályafutása
Jellemző műfajoklélektani regény
Fontosabb műveiVörös és fekete (Le Rouge et le Noir, 1830)
A pármai kolostor (La Chartreuse de Parme, 1839)
Marie-Henri Beyle aláírása
Marie-Henri Beyle aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Marie-Henri Beyle témájú médiaállományokat.

Marie-Henri Beyle (kiejtése kb. „mári anri bel”), írói álnevén Stendhal (kiejtése kb. „sztendál” vagy „sztandál”; Grenoble, 1783. január 23. – Párizs, 1842. március 23.) 19. századi francia író. Egyike a realizmus első képviselőinek Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir, 1830), illetve A pármai kolostor (La Chartreuse de Parme, 1839) című regényeiben.

„ „a legromantikusabb realista és a legrealistább romantikus” ”
– Honoré de Balzac

Életpályája

Jómódú, királyhű polgárcsaládból származott, őt azonban már gyermekkori lázongásai szembefordították családja konzervatív nézeteivel, a jakobinusokhoz vonzódott. Szülei, akik későbbi műveire semmilyen hatással nem voltak, a nevelését középszerű francia nevelőkre bízták.

1799-ben Párizsba költözött. Rokoni segítséggel Napóleon hivatalnoka, majd katonája lett. Részt vett a második itáliai hadjáratban, a milánói bevonulás élete legnagyobb élménye volt, majd Michaud tábornok hadsegéde lett. Az amiens-i békekötés után a hadseregből kilépett, de 1812-ben megint elkísérte a vezérkart Oroszországba.

Napóleon bukása után kezdte meg irodalmi pályafutását, eleinte csak fordításokkal, átdolgozásokkal, útirajzokkal. Milánót, kedves városát választotta lakhelyéül, itt élt 1821-ig, amikor az osztrákok kiutasították, s apja halálakor visszatért Párizsba, hogy szerény örökségét átvegye. A Bourbonok bukása után diplomáciai szolgálatba lépett. A júliusi forradalom után francia főkonzulként képviselte volna Lajos Fülöp Franciaországát Triesztben, minthogy azonban az osztrák kormány megtagadta tőle mint volt carbonarótól megbízólevele elfogadását, hasonló küldetésben a Pápai államba, Civitavecchiába ment.

Száműzetéshez hasonlatos magányában – amelyet csak ritkán szakított meg egy-egy párizsi utazás – írta remekműveit. 1842. március 22-én halt meg Párizsban. Sírjára kívánsága szerint olaszul vésték rá a nevét, s utána a maga fogalmazta sírfeliratot: „Arrigo Beyle / Milanese / Scrisse / Amò / Visse” – vagyis Arrigo Beyle (Arrigo az Imre név olasz megfelelője, de hangzásában hasonlít a francia Henryra), milánói, írt, szeretett, élt.

Stendhal mindennél jobban tisztelte a szenvedélyeket, és sohasem választotta el a művészetet az élettől. Szerelmei és az imádott asszonyok szinte minden művében megjelennek.

Művei

Esztétikai munkái

Útirajzok

Regények

Magyarul

1944-ig

1945–

Stendhal művei, 1–10. (1967–1975)

Szerk. Benyhe János; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1967–1975

Irodalom

Műveinek teljes gyűjteményét (18 kötet, Párizs 1855–56), valamint levelezését Correspondance inédit cim alatt (1885, 2 köt) Prosper Mérimée adta ki.

Források

További információk

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Stendhal témában.
Commons:Category:Stendhal
A Wikimédia Commons tartalmaz Stendhal témájú médiaállományokat.
  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2021. november 11.
  2. ↑ "gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k7595332n/f2.item.r=BEYLE.zoom". Hozzáférés: 2021. november 11.
  3. ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. június 29.