 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Stenostira scita (Vieillot, 1818) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Stenostira scita témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stenostira scita témájú kategóriát.
|
A Stenostira scita a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a Stenostiridae családba tartozó Stenostira nem egyetlen faja.
A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1818-ban, a Muscicapa nembe Muscicapa scita néven. Korábban a légykapófélék (Muscicapidae) családjába sorolták.
Afrika déli részén, Botswana, a Dél-afrikai Köztársaság, Lesotho, Namíbia és Szváziföld területén honos.
Természetes élőhelyei a mediterrán, szubtrópusi vagy trópusi szavannák és cserjések, valamint szántóföldek, ültetvények és vidéki kertek. Vonuló faj.
Testhossza 12 centiméter, testtömege 4-8 gramm.
,_Stenostira_scita,_at_Walter_Sisulu_National_Botanical_Garden_(9645136105).jpg) |
Rovarevő, alapvetően legyeket és apró bogarakat fogyaszt.
Júliustól decemberig terjed a költési periódusa.
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
