A Sticholonche zanclea a sugárállatkák (Radiolaria) Sticholonchea kládjának Taxopodida csoportjának Sticholonche nemzetsége egyetlen faja. Nyílt óceánokban fordul elő 99–510 m mélyen. Korábban a napállatkák közé is sorolták a Taxopodidában, majd különös sugárállatkaként említették, utóbbit genetikai kutatások is alátámasztják. Az Acantharea csoport közelébe sorolják.
Mintegy 200 μm-es, de mérete jelentősen változik, kétoldali szimmetriája van, elöl kissé lapos és széles. Axopódiumai önálló sorokat alkotnak, 6 egy dorzális mélyedésben van és merev, a többi mozgékony. Ezeket elsősorban felhajtóerő céljából használja, nem táplálkozáshoz. 14 tüskecsoportja és sok kisebb spiculája van, de a többi sugárállatka-csoporttól eltérően nincs központi kapszulája.
Történet
A Sticholonche zanclea fajt, a Sticholonche nemzetséget és a Sticholonchidae kládot 1887-ben írta le Hertwig, a Taxopodidát 1883-ban írta le Fol. A Sticholoncheát 1913-ban írta le először Poche, majd 1977-ben módosította Petrushevskaya.
Grassé 1953-ban a nap- és sugárállatkák közti átmenetként írta le.
A Sticholonche nemzetséget korábban a napállatkák közé sorolták, Thomas Cavalier-Smith 1993-ban a Radiozoa Spasmaria csoportjába helyezte az Acanthareához hasonló spazminalapúCa2+-aktivált mionémák jelenléte alapján.
2018-ban Thomas Cavalier-Smith létrehozta a Sticholonchiát, és a Radiozoával együtt az Ectoretába sorolta. 2019-ben Adl et al. a sugárállatkák közt helyezte el a Taxopodidában.
Morfológia
Nem rendelkezik stroncium-szulfát-tartalmú héjjal. Axopodiális axonéma-mikrotubulusai hat- vagy tizenkétszög alakban rendeződnek. Mionémái az axopódiumok alapjához csatlakoznak, és az evezőmozgást segítik. Mitokondriális cristái kerek csövek.
Spiculái csak a felszíni citoplazmába mélyedő rozettákat alkotnak, míg mozgásra használt axopódiumai kis csészesorokat alkotnak a 80 · 25 μm-es központi helyzetű magban. A mikrotubulusok végén lévő sűrű anyag a mikroszálakkal reagálva okozza a mozgását.:314, 316
Magi kapszulája dorzális oldalán konvex, ventrális oldalán konkáv.
Négyféle axopódiuma van, ezek a ventrális, laterális, dorzolaterális és dorzális.
Megtalálható evezőlábú rákok és Euphausia-fajok ürülékében alacsony S. zanclea-szint mellett is, ez alapján különböző trofikus szintű élőlényeknek is fontos táplálékforrás brazil partmenti vizekben.
Kevés molekuláris szekvenciája ismert, filogenetikai helyzete így összetett és bizonytalan. Az α- és β-tubulin új funkcióval rendelkezik benne, de nem történt meg benne sem a Radiolariára, sem a Foraminiferára jellemző tubulinduplikáció. Megváltozott β-tubulinja a β2-tubulin, ennek megfelelően módosult α-tubulin nélküli működése vitatott volt, míg Krabberød et al. felfedezték az α2-tubulint egysejtes transzkriptomjaiban. E módosult tubulinok nem találhatók meg az Endomyxában.
123Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019). "Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes". J Eukaryot Microbiol. 66 (1): 4–119. doi:10.1111/jeu.12691. PMC6492006. PMID30257078.{{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sticholonche című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
