Stirling-formula

A Stirling-formula a faktoriális függvény nagy értékeinek becslését segíti aszimptotika megadásával.

Eszerint ahol e a természetes logaritmus alapja, a jel pedig azt jelenti, hogy a két oldal aszimptotikusan egyenlő.

A Stirling-formulának ott van nagy jelentősége, ahol sokszor kell nagy binomiális együtthatókra jó becsléseket adni, tehát a valószínűségszámításban, de a matematika szinte minden ágában felhasználják. A formula igaz a gamma-függvényre is:

ha és .

Története

James Stirling skót matematikus az 1730-as Methodus Differentialis című művében mutatta be a logaritmusfüggvénnyel kapcsolatos összegzési eredményeit. Állítása szerint a kifejezés értéke a következő sor első három vagy négy tagjának felhasználásával megkapható (ahol log a természetes logaritmus függvény):

A végtelen sor együtthatóira rekurziós összefüggést adott meg, de explicit képlettel nem rendelkezett. Az általános tag esetén a következő:

ahol Bk a Bernoulli-féle számokat jelöli. Stirling eredményeit látva, Abraham de Moivre Miscellaneis Analyticis Supplementum című művében felfedezett egy egyszerűbb képletet:

Ebben az esetben az általános tag

A képletben látható tag a történet szerint Stirling érdeme volt, ezért az első összefüggéssel ellentétben De Moivre képlete vált ismertté Stirling-formula (vagy Stirling-sor) néven.

Bizonyítás

De Moivre formuláját bizonyítjuk a gamma-függvényre. Euler képletéből indulunk ki:

A logaritmikus deriváltra áttérve (mindvégig feltesszük, hogy )

Az utolsó lépésben a zárójelben lévő függvény analitikus a 0 pontban és ott hatványsora a következő alakú:

ahol Bk ismét a Bernoulli-féle számokat jelöli. Függvényünk pozitív esetén korlátos, ezért alkalmazható az aszimptotikus analízis egyik fontos állítása, a Watson-lemma, így

Most mindkét oldalt integrálva

adódik valamilyen konstans mellett. A konstans meghatározásához a kapott sort helyettesítsük Legendre duplikációs képletébe:

Határértéket véve -t fogunk kapni. A formulát itt csak esetén bizonyítottuk, megjegyzendő azonban, hogy fennáll akkor is, ha .

Érdemes észrevenni, hogy ha a kapott eredményt ismét a Legendre-féle összefüggésbe helyettesítjük -t meghagyva, majd arra rendezve, -et helyettesítve, végül felhasználva, hogy , éppen Stirling eredeti sorát kapjuk.

Konvergencia és exponenciális alak

A fentebb bizonyított aszimptotikus sor semmilyen esetén sem konvergens, ami a Bernoulli számok rohamos növekedéséből is jól látszik. Jó közelítést kaphatunk viszont, ha csak az első néhány tagot tartjuk meg.

A De Moivre-féle sor mindkét oldalának exponenciálissá tételével kapjuk a szintén Stirling-formula néven ismert formulát:

ahol az

rekurzióval számítható. Stirling eredeti sorára

adódik. Bevezetve a jelölést, Legendre duplikációs képletéből

Hibabecslés

Tetszőleges pozitív egész esetén vezessük be a következő jelöléseket:

és

Ekkor

és

További információk és hibabecslések a megjelölt forrásokban találhatók.

A Stirling formula konvergens változata

1763-ban Thomas Bayes John Cantonnak írt levelében bizonyította be, hogy a Stirling-sor nem ad konvergens sorfejtést a faktoriálisra.

A Stirling-formula egy konvergens változatának meghatározásához a következő összefüggést alkalmazhatjuk:

Célba érünk, ha konvergens sor segítségével állítjuk elő az integrált. Ha , akkor

ahol

ahol az Elsőfajú Stirling-számokat jelöli. Ebből a Stirling-formula következő változatát nyerjük

ami konvergens, ha .

Zárt közelítések

Az alábbiakban néhány zárt közelítés látható, amelyek a "sima" Stirling-formulánál jobb becsléseket adnak.

Gosper :

Robert H. Windschitl :

Nemes Gergő :

Ez utóbbi három formula jól alkalmazható programozható számológépekben a gamma-függvény értékeinek közelítésére.

A faktoriális logaritmusa

A relatív hiba (log x!) és (x log x – x) között x növekedtével 0-hoz tart

A faktoriális logaritmusának közelítő értékét megadó képletet is Stirling-formulának nevezik, és a következőt mondja ki:

minden elég nagy természetes n számra, ahol log a természetes logaritmus függvény.

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ F. W. Schäfke, A. Sattler, Restgliedabschätzungen für die Stirlingsche Reihe, Note. Mat. 10 (1990), 453–470.
  2. ↑ G. Nemes, Error bounds and exponential improvements for the asymptotic expansions of the gamma function and its reciprocal, Proc. Roy. Soc. Edinburgh Sect. A 145 (2015), 571–596.
  3. ↑ A letter from the late Reverend Mr. Thomas Bayes, F. R. S. to John Canton, M. A. and F. R. S. www.york.ac.uk (PDF)

Források

Faktoriális algoritmusok
Faktoriális közelítései
Számológépek a faktoriálishoz