Strigogyps

Strigogyps
	Evolúciós időszak: Középső eocén - kora oligocén
	A rekonstrukciója
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Rend:	Kígyászdaru-alakúak (Cariamiformes);
Család:	Ameghinornithidae;
Nem:	Strigogyps; Gaillard, 1908
Szinonimák
	Aenigmavis Peters, 1987; Ameghinornis Mourer-Chauviré, 1981; Eocathartes Lambrecht, 1935; Geiseloceros Lambrecht, 1935;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Strigogyps témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Strigogyps témájú kategóriát.

A Strigogyps a madarak (Aves) osztályának kígyászdaru-alakúak (Cariamiformes) rendjébe, ezen belül a fosszilis Ameghinornithidae családjába tartozó nem. Korábban ezt a madárnemet családjával együtt a darualakúak (Gruiformes) rendjébe sorolták.

Leírása

A Strigogyps madárnem fajai a középső eocén és a kora oligocén korszakokban éltek (körülbelül 40-28,4 millió évvel ezelőtt), azon a helyen, ahol ma a németországi Messel lelőhely, valamint Franciaország található. Körülbelül akkorák lehettek, mint egy nagyobb csirke, testtömegük alig érte el az 1 kilogrammot. A szárny- és lábcsontok méretének aránya arra hagy következtetni, hogy ezek a madarak röpképtelenek voltak. A lábak felépítése arra utal, hogy nem voltak gyors futók, inkább nyugodtan járkáltak ide-oda, életmódjuk a dobosdarufélékére (Psophiidae) hasonlíthatott. Más kígyászdaru-alakúaktól eltérően, meglehet, hogy növényevő állatok voltak.

Az elsőként leírt fajt, a Strigogyps sapeát először az Aenigmavis nembe helyezték, és azt hitték róla, hogy a gyilokmadarak egyik ősibb képviselője; manapság tudjuk, hogy csak egy távoli rokona. A Strigogyps nemet először a bagolyalakúak rendjébe helyezték, utána pedig a Sophiornithidae családba. 2007-ben Peters az Ameghinornithidae családba sorolta a Strigogypsot.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 3 faj tartozik:

Strigogyps dubius Gaillard, 1908 - típusfaj
Strigogyps robustus (Lambrecht, 1935) - szinonimái: Eocathartes robustus, Geiseloceros robustus
Strigogyps sapea (Peters, 1987) - szinonimája: Aenigmavis sapea

Jegyzetek

↑ Mayr, Gerald (2005): "Old World phorusrhacids" (Aves, Phorusrhacidae): a new look at Strigogyps ("Aenigmavis") sapea (Peters 1987). PaleoBios (Berkeley) 25(1): 11-16 HTML abstract
↑ Alvarenga, Herculano M. F. & Höfling, Elizabeth (2003): Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes). Papéis Avulsos de Zoologia 43(4): 55-91 PDF fulltext
↑ Gerald Mayr, Exceptionally preserved plant parenchyma in the digestive tract indicates a herbivorous diet in the Middle Eocene bird Strigogyps sapea (Ameghinornithidae)
↑ Gaillard, C. (1908). Les oiseaux des Phosphorites du Quercy. - Annales del'Université de Lyon (Nouvelle Série) 23: 1-178.
↑ Lambrecht, K . (1935). Drei neue Vogelformen aus dem Lutétian des Geiseltales. - Nova Acta Leopoldina, Neue Folge 3: 361 - 367.
↑ Mayr, Gerald (2007). Synonymy and actual affinities of the putative Middle Eocene "New World vulture" Eocathartes Lambrecht, 1935 and "hornbill" Geiseloceros Lambrecht, 1935 (Aves, Ameghinornithidae). Paläontologische Zeitschrift 81, 457-462. Archiválva 2018. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑ Peters, Dieter Stefan (1987): Ein "Phorusrhacidae" aus dem Mittel-Eozän von Messel (Aves: Gruiformes: Cariamae). Documents des Laboratoires de Géologie de Lyon 99: 71-87. [Article in German]

Források

Alvarenga, Herculano M. F. & Höfling, Elizabeth (2003): Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes). Papéis Avulsos de Zoologia 43(4): 55-91 PDF fulltext
Mayr, Gerald (2005): "Old World phorusrhacids" (Aves, Phorusrhacidae): a new look at Strigogyps ("Aenigmavis") sapea (Peters 1987). PaleoBios (Berkeley) 25(1): 11-16 HTML abstract
Peters, Dieter Stefan (1987): Ein "Phorusrhacidae" aus dem Mittel-Eozän von Messel (Aves: Gruiformes: Cariamae). Documents des Laboratoires de Géologie de Lyon 99: 71-87. [Article in German]
Peters, Dieter Stefan (2007): The fossil family Ameghinornithidae (Mourer-Chauviré 1981): a short synopsis. Journal of Ornithology 148(1): 25-28. DOI: 10.1007/s10336-006-0095-z PDF fulltext^{[halott link]}

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Strigogyps című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Mayr_2005-1] Mayr, Gerald (2005): "Old World phorusrhacids" (Aves, Phorusrhacidae): a new look at Strigogyps ("Aenigmavis") sapea (Peters 1987). PaleoBios (Berkeley) 25(1): 11-16 HTML abstract

[2] Alvarenga, Herculano M. F. & Höfling, Elizabeth (2003): Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes). Papéis Avulsos de Zoologia 43(4): 55-91 PDF fulltext

[3] Gerald Mayr, Exceptionally preserved plant parenchyma in the digestive tract indicates a herbivorous diet in the Middle Eocene bird Strigogyps sapea (Ameghinornithidae)

[4] Gaillard, C. (1908). Les oiseaux des Phosphorites du Quercy. - Annales del'Université de Lyon (Nouvelle Série) 23: 1-178.

[5] Lambrecht, K . (1935). Drei neue Vogelformen aus dem Lutétian des Geiseltales. - Nova Acta Leopoldina, Neue Folge 3: 361 - 367.

[6] Mayr, Gerald (2007). Synonymy and actual affinities of the putative Middle Eocene "New World vulture" Eocathartes Lambrecht, 1935 and "hornbill" Geiseloceros Lambrecht, 1935 (Aves, Ameghinornithidae). Paläontologische Zeitschrift 81, 457-462. Archiválva 2018. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben

[7] Peters, Dieter Stefan (1987): Ein "Phorusrhacidae" aus dem Mittel-Eozän von Messel (Aves: Gruiformes: Cariamae). Documents des Laboratoires de Géologie de Lyon 99: 71-87. [Article in German]