A szebah (más írásmóddal szebakh, ritkán szebbakh, arabul:سباخSibāḫ, azaz „trágya”) a termőföldek trágyázására, vagy tüzelőnek használt, bomló szervesanyagot tartalmazó, száraz anyag. Az elnevezés az arámi nyelvből származik, jelentése száraz föld.
A szebah leggyakrabban ókori vályogtégla építmények törmeléke, vagy málladéka, amely rendkívül száraz. A vályogtégla a rézkori kultúrák elsődleges építőanyaga volt, és készítéséhez szalmát és töreket kevertek az agyagba, amely a teherbírását növelte. Ez nagy nitráttartalmúkomposzttá bomlik le (különösen az ókori Egyiptom építményei esetében, ahol a téglák készítéséhez használt agyagos iszap a Nílus hordaléka miatt eleve gazdag volt nitrogénben és más fontos tápanyagokban), amely a sivatagos területeken a termőterületek trágyázásához igen alkalmassá teszi. A vályogtégla a hőmérséklet-ingadozás, szélerózió és más mechanikus hatások révén aprózódik, és egészen finom, lisztszerű, könnyen szálló, fekete porrá mállik.
A szebah gyűjtése elterjedt foglalkozás, ami a mezőgazdaság számára hasznos, de a régészeti emlékeket veszélyeztetheti. A szebah gyűjtésével foglalkozókat szebahín néven említik.
A szebah nagy mennyiségben a régészeti lelőhelyeken fordul elő, így a szebah gyűjtése az ásatási területek megbolygatásával komoly károkat okozhat. Ugyanakkor számos lelőhely a szebahínok révén vált ismertté. Jellemző példa erre Nehen, ahol a legnagyobb kultikus jelentőségű városok egyikét tárták fel, illetve Tell el-Amarna, ahol Ehnaton székhelyét, és a diplomáciai levelezést tartalmazó égetett, ékírásosagyagtáblák százait hozták felszínre a egy szebahín helybeli felfedezése nyomán.
A 19. és 20. században bevett gyakorlat volt Egyiptomban, hogy a földművesek a hatóságoktól kértek és kaptak engedélyt arra, hogy a tellek megbontásával szebahot gyűjtsenek. A mai ásatásoknál gyakori probléma, hogy az ásatási szezonok közötti holt időszakban illegális szebahgyűjtők (és kincskeresők) dúlják fel a területet. A lelőhelyek történetének feltárásához, feldolgozásához azok pontos dokumentálása szükséges, a megbolygatás így a rekonstrukciós munkát is veszélyezteti.
Jegyzetek
↑"Sebbach". Ägyptologie Forum. 2002. november 7. Hozzáférés: 2010. szeptember 17.
↑Luthi, Jean-Jacques (2005). En quête du français d'Égypte: adoption, évolution, caractères (francia nyelven). Éditions L'Harmattan. ISBN9782747578066. "Sebbach-Gräber". Ägyptologie Forum. 2001. Hozzáférés: 2010. szeptember 17.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sebakh című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sebach című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sebakhin című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Külső linkek
"Previous Expeditions". Hierakonpolis Online (angol nyelven). 2003. 2010. október 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 16.
