Szun Pin

Szun Pin
Szun Pin (Sun Bin) portréja
Szun Pin portréja
Születettkb. i. e. 380.
Santung
Elhunyti. e. 316.
Nemzetiségekínai (a Hadakozó fejedelemségek korában több államban)
Foglalkozásahadvezér,
stratéga,
katonai szakíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Szun Pin témájú médiaállományokat.
Átírási segédlet
Szun Pin
Kínai átírás
Hagyományos kínai孫臏
Egyszerűsített kínai孙膑
Mandarin pinjinSūn Bìn
Wade–GilesSun1 Pin4

Szun Pin kínai hadvezér a Hadakozó fejedelemségek idején, a Szun Pin ping-fa (孫臏兵法) („A hadviselés szabályai”) című hadtudományos kézikönyv szerzője. Nem keverendő össze egyik ősével, az egy évszázaddal korábban élt Szun-ceval, akinek a neve alatt egy ugyanilyen címet viselő hadtudományos, stratégiával kapcsolatos művet tartanak számon.

Kora

A Hadakozó fejedelemségek i. e. 350 körül

Szun Pin a Hadakozó fejedelemségek középső korszakában élt, amikor a fejedelemségek politikai megmaradásukért vívtak fegyveres harcokat egymással. Az egymással rivalizáló fejedelemségek közül Vej fejlődött a legdinamikusabban, ő vált a legerősebbé mindközül. Wei hegemóniája megkérdőjelezhetetlen volt a Közép-Kínában, olyan hatalommal, amelyre korábban nem volt példa. Miközben állandó fenyegette Han és Csao államokat, több ízben csapást mért Csinre, Csura, Csire és más kisebb fejedelemségekre, hatalmas területeiket bekebelezve. Vej trónjára i. e. 370-ben Huj király léphetett, aki országa valamennyi szomszédja ellen háborút viselt, még több ellenséget szerezve magának. Szövetségre lépett azzal a Han és Csao fejedelemséggel, akikkel korábban a Cin államot alkották. Vej tekintélye és hatalma ahhoz is elég volt, hogy ne csupán e két szövetségese tartsa fenn vele jó viszonyát, de a többiek is igyekeztek közeledni felé. i. e. 356-ban még egy liga is létrejött, amely célja egyértelműen a keleti Csi fejedelemség megtörése volt. A ligát alkotó államok szomszédjainak azonban ez nem állt érdekében, hiszen attól tartottak, hogy a hajdani erős Cin újjáéled, ezért minden eszközzel azon voltak, hogy a ligában szövetkezett államokat szétszakítsák egymástól. Végül a ligán belüli ellentétek és a külső nyomás hatására megroppanni látszott Vej presztízse, csupán Han maradt hozzá továbbra is hűséges. Ebben az időszakban már csupán két fejedelemség volt elég erős ahhoz, hogy Közép-Kína sorsát eldöntse. A nyugati Csin és a keleti Csi nézett egymással farkasszemet. Csi erejét leginkább Vej királynak köszönhette, aki i. e. 357-ben lépett a fejedelemség trónjára. Bölcs uralkodóként maga köré gyűjtötte a legtehetségesebb tanácsadókat, akik segítségével reformokat vezetett be a kormányzati politikába, a gazdaságba és a hadseregbe egyaránt. Vej és Han fejedelemség dolgát megnehezített, hogy a liga felbomlását követően Csi befolyása folyamatos növekedett a térségbe. Az egyre erősödő állam ellen kénytelenek voltak Csinnel szövetségre lépni i. e. 350-ben. A következő évben átengedték területeiken a Csi ellen vonuló seregeket. Ám ez a szövetség is gyorsan felbomlott, amikor Han a meggyöngült Vej fejedelemséggel szemben fegyveresen lépett fel. Csi örömmel szemlélte a riválisai közt kibontakozó feszültséget, és mihelyt lehetősége nyílt rá katonai segítséggel sietett Han védelmére Vejjel szemben. A küzdelem Vej vereségével zárult, akinek hatalma ezzel végleg megtört.

Élete

A Szun nemzetség eredetileg a nagy és hatalmas Csi államból származott, valamikor az i. e. 6. század közepe táján. Családja férfi tagjai hagyományosan a hadviseléssel, katonai dolgokkal foglalkoztak. Ősei között találjuk azt a Szun Vut is, akinek a nevéhez a Szun-ce ping-fa („A hadviselés szabályai”) című 13 fejezetes hadtudományos kézikönyv is köthető.

A korai évek

A fiatal Szun Pin a veszélyes időszakban, minden bizonnyal embert próbáló eseményeket élt át. Országát, ahol gyermekkorát és ifjúságát élte, Vej, Han, Csao, Jen és a többi fejedelemség állandó betörésekkel fenyegette, így első kézből volt alkalma szembesülni a háborúk borzalmaival, és az állandó hadi készültség szükségével. Ebben a bizonytalan, veszélyes időszakban Szun Pin, akárcsak akkoriban valamennyi fiatal, aki tanulni vágyott, elhagyta otthonát, szülőföldjét, és a hagyomány szerint ő is a hegyek közé vonult, ahol Kuj-ku-ceval, az „Ördögvölgyi mesterrel” tanult. Szu Csin és Csang Ji életrajzaiból tudjuk, hogy ők is a titokzatos Ördögvölgyi mester tanítványai voltak. Azért különösen fontos megemlíteni, hogy ők azok, akiket a Csin elleni ún. „vertikális szövetség”, és a Csu elleni ún. „horizontális szövetség” kidolgozóinak tartanak. A történetíró feljegyzéseiben az olvasható, hogy Szun Pin valahol a Csi államban található O és Csüen városok között született, több mint egy évszázaddal a legendás Szun Vu, az első Szun-ce, azaz Szun mester halála után, sőt magának a nagy stratégának kései leszármazottja is volt.

Büntetése

Szun Pin neve tulajdonképpen beszélőnév, hiszen a nagy hadvezér személyes tragédiájára utal. A pin írásjegy egyik jelentése: „térdkalács”, azonban jelenti a lábak térdből történő eltávolítását is, amelyet Szun Pin korában csonkításos büntetésként használtak. Világosan látszik, hogy Szun Pin nevét, a történeti írásokban is feljegyzett büntetéséről kapta, amelyet a vele egyidős, egykori diáktársa, Pang Csüan 龐涓 ármánykodása miatt volt kénytelen elszenvedni:

„Szun Pin Pang Csüannal együtt tanulta a hadművészetet. Pang Csüan amikor Vejben szolgált, Huj fejedelem kinevezte tábornokká, de jól tudta magáról, hogy tehetsége nem mérhető a Szun Pinéhez. Majd titokban egy futárral magához hívatta Szun Pint. Mikor Szun Pin megérkezett Pang Csüan attól félve, hogy érdemeivel különbnek bizonyul nálánál, féltékenységében azzal büntette, hogy levágatta mindkét lábát, és billogot égetett arcára, el akarta őt rejteni, hogy ne is mutatkozzon.”

Noha Pang Csüan első támadása Szun Pin ellen sikeres volt, hiszen elmozdította Vejbéli hivatalából őt, ám mégis végzetes hibát követett el azzal, hogy alábecsülte leleményes ellenségét. A csonkításos büntetés az egyént nem csupán kirekesztette a társadalomból azzal, hogy bűnözőnek minősítették, de ráadásul még őseire is szégyent hozott. Aki temetésekor nem rendelkezett teste valamennyi porcikájával, az nem tett eleget a gyermeki szeretet, a szülő tisztelet törvényének. Az ilyen személyt tehát még életében kirekesztették a közösség társadalmi és vallási tevékenységeiből, és magányos szolgai munkára, vagy még ennél alantasabb munkára osztották be. Így aztán Pang Csüan még csak nem is sejthette, hogy Szun Pin, akivel sikerült így elbánnia, esetleg egy rivális ország szolgálatába állíthatja stratégiai tehetségét. Fogyatékossága ellenére, Szun Pin katonai karrierje nem rekedt meg:

„Egyszer egy Csibeli követ érkezett Liangba (a mai Kajfeng). Szun Pin büntetése miatt csak titokban találkozhatott és beszélhetett vele. A Csibeli követ rendkívüli tehetségnek tartotta őt, ezért titokban Csibe csempészte. Csi tábornoka, Tien Csi is nagyra becsülte és vendégnek kijáró tisztelettel fogadta.”

Csi fejedelemség szolgálatában

Ahogyan Pang Csüan vált Szun Pin legádázabb ellenségévé, úgy vált Tien Csi az ő legközelebbi barátjává és pártfogójává. A Szun Pin és Tien Csi közötti együttműködésről a korszak eseményeit tárgyaló történeti följegyzések tudósítanak. Kettejük szövetsége különösen szoros volt a Vej elleni hadjáratban, amikor is Csi katonai segítséget nyújtott Csaonak i. e. 354-ben. Noha Tien Csit száműzték Csiből, Hszüan király azonban visszahelyezte őt korábbi tisztségébe, hogy a Csi seregeket ő vezesse a Malingnál vívott harcba, Kr. e. 341-ben. Vej hadseregével megtámadta Csaot. Pang Csüan a nyolcvanezer fős Vej sereg élén ostrom alá vette Csao fővárosát, Hatant. Csao segítséget kért Csitől, amit Vej király meg is ígért. Csakhogy Vej fejedelemség katonai erejétől tartva, csupán egy kisebb különítmény bevetésével szeretett volna kockázatot vállalni, amelyet két kisebb fejedelemség, Szung és Vej erőivel szövetségbe küldött ki. Amikor Csi Szung és Vej fejedelemség erőivel egyesült serege ostrom alá vette Hszialinget, Vej fejedelemség délkeleti határvidékén, Vej serege több mint egy esztendő után, a végső győzelem előtt alig valamivel felhagyott Hantan ostromával. Ekkor azonban nyugatról és dél felől Csi és Csu seregei is megindultak Vej ellen kihasználva annak egyre apadó tartalékait. I. e. 354-ben Csi uralkodója, Vej király pedig kiadta a parancsot csapatainak az ütközetre, amely elsöprő győzelmükkel zárult.

A Történeti följegyzésekben, Szun Pin életrajzában hosszú leírását olvashatjuk a kb. i. e. 341-ben, Malingnál vívott háborúnak is. A történeti dokumentumok számottevő mennyiségének dacára, a Szun Pin: A hadviselés szabályainak nem oly rég előkerült példányának első fejezete, amely a Pang Csüan foglyul ejtése címet viseli, részletes leírását adja a kujlingi hadjáratnak, bizonyos kérdéseket vet fel a kujlingi és malingi hadjáratra vonatkozó más történeti följegyzések hitelességével kapcsolatban, különös tekintettel a Vej hadsereg tábornokának kilétére és sorsára ebben a két ütközetben.

A Szun Pin: A hadviselés szabályainak megfelelő részleteit tanulmányozva, az eddig ismert időpont helytelennek látszik, hiszen a mű azt korábbra helyezik. Valóban, ha összevetjük, a kujlingi és a malingi hadjáratra vonatkozó különböző hivatkozásokat A történeti följegyzésekben, A hadakozó fejedelemségek intrikáiban, valamint Szun Pin művében, akkor viszonylag határozottan kijelenthetjük, hogy mindkét alkalommal Tien Csi és Szun Pin vezette a Csi seregeket. A Vej oldalon pedig, a kujlingi ütközetkor Pang Csüan volt a hadvezér, de a Csi sereg elfogta. Mintegy tizenhárom évvel később a tapasztalatlan és szerencsétlen csillagzat alatt született Vejbeli Sen herceg vezette a Vej seregeket, ám Tien Csi és Szun Pin őt is foglyul ejtette Malingnál. A hadakozó fejedelemségek intrikái egy tapasztalatlan fiatalemberként mutatja be Sen herceget, már amennyiben csakugyan ő volt az, akit Pang Csüan kísért. Hasonlóképpen számolnak be róla A történeti följegyzéseknek és A hadakozó fejedelemségek intrikáinak más részei is. Azok a tudósok, akik azon a nézeten vannak, hogy Pang Csüan és Sen herceg együtt vettek részt, ugyanabban az ütközetben, Szun Pin művének a negyedik fejezetében olvasható részlettel támasztják alá véleményüket: „Ezt (a taktikát) használtam akkor, amikor legyőztem Pang Csüant, és amikor rabul ejtettem Sen herceget.” Ámbár, meg kell jegyezni, hogy mivel Szun Pin mindkét ütközetben, Kujilingnál és Malingnál egyaránt jelen volt, lehetséges, hogy arra a taktikára hivatkozik, amelyet két hadjárat során alkalmazott, nevezetesen az ellenség fővárosa ellen nyomulni, és így szabadítani meg az ostrom alól a szövetséges államot, mivel a támadó kénytelen erőivel visszavonulni saját területének védelmére. Ez a taktika, amelyet először a kujlingi ütközetben használtak, majd azt követően a malingiban a kínai irodalom, és ami még fontosabb a katonai stratégia egyik klasszikus fogásává vált, amelyet úgy emlegetnek, hogy „Vej bekerítésével megmenteni Csaot” (vej Vej csiu Csao 围魏救赵 / 圍魏救趙).

A Szun Pin és Tien Csi közötti barátság oly szoros volt, hogy úgy tűnik Szun Pin a nehéz esztendőkben is Tien Csi mellett maradt, még akkor is ez feltételezhető, ha róla külön nem emlékezik meg a történeti irodalom. A 341-es, malingi csatát követően Szun Pint és Tien Csit is szem elől veszítjük, további sorsukról, a források hiányában semmit nem tudunk.

Műve

Szun Pin művét, A hadviselés szabályai (Szun Pin ping-fa) című hadtudományos értekezést, majd kétezer évig elveszettnek hitték. 1972 áprilisában a Santung tartománybeli Linjinél található Jincsüesan közelében feltárt sírkomplexum egyikében – amely a Nyugati Han-dinasztia idején, feltehetően i. e. 134. és i. e. l18. között került lezárásra – számos tárgyi lelet (edények, fegyverek stb.) és más, már ismert hadtudományos mű mellett 364 bambuszcsík is előkerült, melyről ott helyben megállapítást nyert, hogy a rajta olvasható több mint 11 000 írásjegy Szun Pin elveszettnek hitt művét tartalmazza. Az erősen töredékes szöveg rekonstrukciója során az első, legfőbb problémát az okozta, hogy a műről eddig azt hitték, hogy valamikor 89 fejezetből állt, az előkerült töredékekből azonban összesen csak 30 fejezetet lehetett többé-kevésbé rekonstruálni. A kötetekbe sorolást a tudósok önkényesen hajtották végre, hiszen a fellelt anyag erre semmiféle utalást nem tartalmazott. A hajdani 4 kötet helyet csupán 2 kötetet különítettek el. A felosztás alapja pedig az lett, hogy az első kötetbe sorolt 15 fejezet mindegyike a „Szun-ce mondotta” bevezetéssel kezdődik, és Szun-ce neve mindegyik fejezetben megjelenik, míg a második kötetbe sorolt 15 fejezet egyike sem tartalmazza a Szun-ce nevet. A későbbi kiadások kínai szerkesztői általánosan azt az álláspontot fogadták el, hogy csupán Az első kötet tartalmazta 15 fejezet tekinthető a Szun Pin ping-fa részének. Ezt a 15 fejezetet kiegészítették egy 16. fejezettel, amelyet szintén a Szun Pin ping-fat is tartalmazó sírban találtak, azonban egyetlen ismert mű részeként sem tudták azonosítani.

A mű történetileg legizgalmasabb és legértékesebb része az első fejezet, amely a Kujlingnál és a Malingnál vívott csatákat meséli el, mindkettőt történeti aspektusból és párbeszédes formában feldolgozva.

A Szun Pin ping-fa filológia vizsgálatai a mai napig is tartanak. A világ legtöbb nyelvére lefordították. Magyarul A háború művészete címen Tokaji Zsolt tolmácsolásában olvasható.

Szun Pin a kínai panteonban

Szun Pin a csizmadiák, vargák és szíjgyártók védőistene a késői kínai mitológiában. Ez arra az eseményre vezethető vissza, hogy Szun Pint riválisa koholt vádjai miatt térdből történő csonkolással büntették. A legenda tudni véli, hogy Szun Pin később bőrcsizmát csinált magának (afféle bőrből készített műlábat) és kocsin (afféle tolószéken) követte a sereget. Más változat szerint, mivel nehezen tudott lóra szállni, ő nevéhez fűződik a nyereg feltalálása is. Magas szárú csizmában, mankókkal ábrázolják.

Hatása

Magyarul

Irodalom

Hivatkozások

  1. ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 2241.
  2. ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 2162.
  3. ↑ A mai Santung tartományban található, Jangkutól északkeletre.
  4. ↑ A mai Santung tartományban található Tungpu járás keleti részén lévő Csuancseng.
  5. ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 2162. Tokaji Zsolt fordítása, lásd Tokaji (2003): 14.
  6. ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 2162. Tokaji Zsolt fordítása, lásd Tokaji (2003): 15.
  7. ↑ A Shi ji Xuan király uralkodását i. e. 342. és 324. közé teszi, de a helyes dátum i. e. 319-301. Lásd Lau (1984): 310.
  8. ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 1893-1894.
  9. ↑ Liu Hsiang (1920): 7/8b; vö. Crump (1979): 398-380.
  10. ↑ Például lásd Sima Qian: Shi ji (1959): 1845, 1893-1894, 2164 és 2351, valamint Liu Hsiang (1920): 4/6b; vö. Crump (0979): 154.
  11. ↑ http://baike.baidu.com/view/28441.htm
  12. ↑ Erről bővebben lásd Tokaji (2003): 197-208.
  13. ↑ Lásd Irodalom.
  14. ↑ Tokaji (2002): 242-243.
  15. ↑ "Archivált másolat". 2010. november 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. november 27.
  16. ↑ http://www.gamecity.net.cn/sangokushi/11/ China Gamecity RTK11 page