 |
Ez a szócikk nem megbízható forrásokat használ fel! További forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Segíts a szócikk fejlesztésében megbízható források hozzáadásával. |
A tegez nyílvesszők hordozható tokja. Az íjat eleinte feltételezhetően vadászatra használták, és azután vált fegyverré a csatákban mint az első lőfegyver, fokozatosan felváltva a hajítólándzsát. A korai tegezek alapvetően bőrből, vászonból vagy fából készültek, amelyeket teljesen zárhatóra készítettek, hogy a benne lévő nyilak és íjakat megóvják az időjárás viszontagságaitól. Az íjtegezt vagy puzdrát az íjjal vadászó íjászok használták a könnyebb lövés érdekében. Az ókori civilizációk - görögök, perzsák, pártusok, szkíták, hunok, indiaiak, kínaiak - hadseregeiben egyaránt fontos volt az íjászok szerepe. A nyilakat tartó tegez 70–75 cm volt, ebben hegyükkel lefelé voltak a nyilak. A vadászok, majd később a harcosok az övükön hordták az állandóan készenlétben tartott íjat tartó tegezt is, amelyben a felajzott íjat tartották. A íjtegezben óvott, hidegtől és nedvességtől féltett felajzott íjat a tegezbe csúsztatták, ami kezdetben az íj formáját és méretét követő, arra szabott, szőrével kifelé fordítottan varrt bőrtok volt. Az íjászok mindkét tegezt az övre akasztva hordták.
